Szellemvilág, 1874
1. füzet
64 Minő a fölébredteknek álma ? Kemény. Mi a remény? A munkának fölfrisitője, kétes esemény. Mi a barátság ? A telkeknek hasonlatossága. Mi a hit ? Ismeretlen és csodálatos dolgoknak bizonyossága. Mi az a csodálatos? A minap láttam egy embert, ki fejetetején állott, egy járó holtat, ki soha nem létezett. Hogyan történhetett az, fejtsd meg nekem. Ez egy alak volt a vizben. Pipin. Miért nem láttam én be ezt magamtól, holott annyiszor láttam ilyesmit ? A len in. Mivel te becsületes jellemű s természeti józan észszel megáldott fiatal ember vagy, több más rendkivüli dolgot adok eléd. Igyekezzél, ha tudod, megfejteni azokat magadtól. Pipin. Megteszem, de ha hibázni fogok, javíts meg. A le u in. Megteszem óhajtásod szerint. Bizonyos ismeretlen társalgóit velem nyelv és hang nélkül; nem volt ezelőtt, nem lesz ezután, se nem hallottam, se nem ismertem őt. Pipin. Talán álom izgatott téged, mester ? Alcuin. Eltaláltad fiam. Mondok még egyet: láttam a holtakat nemzeni, az élő és a holtak megemésztettek az élőnek lehellete által. Pipin. Tűz támadott az ágaknak összedörzsölóséből s megemésztette az ágakat. Alcuin. Helyesen van. Következik ilynemű tizennégy talány, s befejeztetik a társalgás ily módon. Alcuin. Mi az, a mi van és nincs egyszersmind ? Pipin. A semmi. Alcuin. Miképen lehet az s még se lehet ? Pipin. Létezik a neve, de nem létezik valóban. Alcuin. Mi az a néma követ? Pipin. Az a mit kezemben tartok. Alcuin. Mit tartasz kezedben ? Pipin. Levelemet. Alcuin. Olvasd tehát szerencsével, fiam. Gyermekies ugyan az ily oktatás, miként megjegyzi Guizot Francziaország művelődésének történetében, de mint az értelem tevékenységének jele és kezdete méltán magára vonja a figyelmet. Nemes időtöltés volt minden esetre ama félbarbár lelkeknek, kikből Nagy-Károlynak udvara állott. Minél kevesebbet nyújthatott nekik akkoriban a természettudomány, annál nagyobb hévvel és szorgalommal tanulmányozták a latin grammaticát és a latin classicusokat. Képzelhető, mennyi időbe és fáradságba került megtanulni a főnevek nemeit, az igerendszert, a mondatfüzést, a szótagok mértékét; a mesternek igazolni kellett mindent a szentatyák és a pogány classicusok irataiból. A tanítvány rendesen azt a megjegyzést tette a mesternek, hogy ő a fejtegetett szabályt meg nem tarthatja emlékezetében, ha csak annak alkalmazását a régi Íróknál nem látja: séd tarnen id certius ex priscis veterum poematibus ex- periri cupio. Napjainkban se sokkal különben megy a latin nyelv tanítása, de annál csekélyebb sikerrel, mennyivel több mostan a tanulni való azon korhoz képest, midőn csak a latin volt az egyedüli tanulmány. Alcuin iskolája.
