Szellemvilág, 1874
3. füzet
SZELLEMVILAG. TUDOMÁNYOS ÉS KRITIKAI FÜZETEK A KERESZTÉNYSÉG ÁLLÁSPONTJÁBÓL. I. RŐTET. 1874. III. FÜZET. I. TUDOMÁNY és SZÉPIRODLOM. Az emberi nem egysége. III. Változatosság a testnek és végtagjainak fejlődésében, a mezben, a testnek alkatában és terjedelmében. Mindennemű különbség mutatkozik ugyanazon fajbeli állatoknál, sőt nagyobb mértékben mint az emberi nemnél. A lófajnak jelenleg mintegy harminczjól megkülönböztethető változatait ismerjük. Nem is említve az arab fajt négyszögletes fejével, szarvas nyakával, finom lábszáraival és emelt farkával, az ellentét kiemelése végett elég ha szemléljük az andalusiai paripát karcsú testével, nyújtott és hajlékony czombjaival, s a mi igás lovunkat, melynek teste vaskos, alkata vastag és erőteljes, lábai durvák s hosszú szőrrel csomósán fedvék. Lovaink nagy részénél a szőr általában rövid szálakat képez; de az ásiai göndör fajnál hosszú, sűrű és fodoritott fehér szőrrel van borítva a baskír ló, míg más fajok teljesen meztelenek. Az ebeknek különféle fajai annyira változatosak, a mint csak azt képzelhetjük magunknak. Vegyük tekintetbe például a roppant különbséget, mely az erős fajta doque-ebet rövid és vastag fejével, magas homlokával és kifejlett testességével elválasztja az agártól, melynek orra nyújtott, feje vékony, teste karcsú, hajlékony mint az ij, gyomra megszükült, úgy hogy ezen állat keskeny hézagon látszik keresztül hajtottnak. Hasonlítsuk az agárhoz a tacskó-ebet kurta és gyakran elferdült lábaival. Az uszkár és a török-eb ismét oly alakok, melyek ellentétül látszanak alkotva lenni; az előbbinek homloka magas, teste sürü gyapjúval fedett; az utóbbinak teste mezítelen, feje nyújtott. És még minő a távolság a piczi selyem-ebtől, Szellemvilág, JQ
