Szellemvilág, 1874

1. füzet

22

derül. Rátalál itten Nausikaa, Alkinoos királynak szép leánya, kinek utasítása következtében a királynál megjelenik s nyájasan fogadtatván, sőt a dúsgazdag Nausikaa kezével megkinál- tatván, Arete királyné pártfogásához folyamodik, hogy haza küldessék. A számára rendezett ünnepélyes lakomán beszéli el minden eddigi kalandjait a trojábóli elindulás óta.

Először is, úgymond, a kikonokhoz értek, kiknek városát Odysseus elpusztította, de a visszatérő kikonok szomszédaik segélyével megszalasztották Odysseus hajóit. Ekkor az éjszaki szél a lotophagokhoz hajtotta őket. Azután a Kyklopsok tartományába jutottak, itten Odysseus Polyphemost, Poseidon fiát megvakitotta. Ravaszság által megszabadulván Polyphe- mos barlangjából Aeolos szigetére vitettek, ki neki kedvező széllel megtöltött tömlőt ad. Ezen tömlőt Odysseus társai, mig ő aludt, megoldották, minek következtében Aeolos szigetére visszahajtatván, ez őket most már tova űzi, s a laestrygonok- hoz jönnek, kik a hajókat kövekkel összezúzzák és Odysseus- nak számos társait megölik. Odysseus a maga hajójával Aeaea szigetére menekül, hol Kirke büvésznő az ő társait sertésekké változtatja, de Odysseus kérelmére ismét emberekké vissza- büvöli. Ennek tanácsára a világfolyam Okeanoshoz vitorlázik s a Hadesbe száll alá megkérdezni ottan Teiresiast a jóst, a ki azonnal figyelmezteti őt, hogy Helios barmait és juhait Thrinakia öblében meg ne öljék, különben nagy sokára, szerencsétlenül, megfosztva minden társaitól, idegen hajón fog hazatérni s házában nyomort találni; mégis miután bosszúját végrehajtotta s Poseidont kiengesztelte, a tengeren kívül fog jönni számára a halál szelíden és őt, az erejében elgyengültet, csendesen elaltatni, mi alatt a népek körülte virágzanak és jólétnek indulnak. Megjelennek neki anyjának és sok más nemes hősök feleségeinek és leányainak árnyai. Azután jön Agamemnonnak szelleme, fájdalmasan panaszolva, miként a gonoszlelkü nő megölte őt, miként a bikát szokás levágni a jászol mellett; s hozzá teszi:

„Ámde Odysseusnak nem készít gyilkot a hűség,

Mert értelmes a nő s csak utánad emésztik a gondok Ikarios lányát, szellemdús Penelopeiát.

Harczra mente Trójába miként szelid ifjú menyecskét Hagytuk el őt, s anyaemlőin csecsemőtök esengett,

A ki talán eddig daliás szép arczu levente S boldog, mert annak láttára fog atyja örülni,

És ő atyjának dobogó kebelére simulhat.

Á legelső görög mfiköltemény.