Szekszárdi Vasárnap, 2019 (29. évfolyam, 1-44. szám)
2019-10-27 / 37. szám
, SZEKSZÁRDI VASARMAP 2019. október 27. Zene törte meg a vészjósló csendet... Immár hagyományosan a Szekszárdi Kamarazenekar ünnepi hangversenye vezette fel az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján tartott városi ünnepséget. A Babits Mihály Kulturális Központ Rendezvényterme ezúttal is megtelt az igényes komolyzenét kedvelő, az ’56- os hősökre, a magyar történelem talán legdicsőségesebb 13 napjára emlékező, a nemzeti ünnepre ráhangolódni vágyó szekszárdiakkal. A hangverseny közönségét köszöntő Csillagné Szánthó Polixéna emlékeztetett, 1956 októberében a rádió a hírek között zenét sugárzott, hogy megtörje, elviselhetőbbé tegye a vészjósló csendet. Egy zenemű különösen gyakran csendült fel, összefonódott a forradalommal: Beethoven Egmont nyitánya. Történt, hogy október 23-án éjszaka, mielőtt megkezdődtek a harcok a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete körül, egy mobil rádiós kocsit telepítettek a Parlamenthez. A rádió székházának elfoglalásától a forradalom végéig már csak innen szólt az adás -telefonvonalakon keresztül. A rádiózáshoz azonban zene is kell, ami a rádió épületében maradt. Végül a technikusok találtak egy régi lemezjátszót néhány lemezzel a Parlament egyik szobájában. Köztük volt a Himnusz, a Szózat, néhány magyar dal, és Beethoven Egmont nyitánya. Másnap délben ez szólt, amikor Nagy Imre bejelentette, hogy amnesztiát kap, aki azonnal leteszi a fegyvert. Beethoven muzsikája az egyik leggyakrabban játszott darab lett. Az 1984-ben alakult Szekszárdi Kamarazenekar ezt a zeneművet ugyan nem tűzte műsorára, de a Kovács-Búzás Márta művészeti vezető, zenetanár irányította - Földesi Lajos hegedűművész 29 év után adta át a stafétát a zenekar élén- vonós együttes így is remek ívű, az érzelmekre is ható nagyszerű koncerttel örvendeztette meg hallgatóságát. Az ünnepi műsorban a barokk zeneszerző, Händel „Sarabande” című darabja után a klasszika és a romantika óriása, Beethoven Holdfény szonátájának zenekari átirata szólalt meg, végül a magyar forradalmat egy évvel túlélő svéd-finn zeneszerző, Jean Sibelius Impromtu című zeneműve csendült fel. SZV Ne hagyjuk őket az idő homályába veszni! Városunk számos kiváló egyéniségének emlékét sajnos már a múlt homálya fedi, alig-alig tudunk róluk valamit. Ez alkalommal Mikó György újvárosi plébánosra emlékezünk. Mikó György - akit az emberek csak „jószívű papként” emlegettek - 1841. augusztus 23-án született a Zala megyei Kis-Kanizsán, szegény családban. Eszessége már kisiskolás korában feltűnő volt, mindig a legjobb tanulók közé tartozott. Olyannyira, hogy Schaurek kanizsai orgonista Mikót fogadta fel instruktornak gyermekei mellé. Baán János pécsi teológiai tanár egy alkalommal Kanizsán töltötte szabadságát és feltűnt neki Mikó eszessége. Megkérdezte tőle, milyen pályára készül, ő pedig elmondta, pap szeretne lenni, de a családja nem tudja tanítatni. Baán ekkor felajánlotta segítségét. Pécsen előbb Gottlabovics kanonok, majd Králl Lajos címzetes püspök vette magához Mikót, aki a gimnáziumban is a legjobb tanuló volt. Amikor 1862-ben a püspökségnek lehetősége adódott, hogy egy tanulót Bécsbe küldjön teológiai tanulmányok végzésére. A kanonokok Mikót jelölték, aki ott a legkiválóbb tanároktól tanult. A pécsi Girk György püspök szentelte pappá Mikó Györgyöt, akit 1883-ban neveztek ki Szekszárdon újvárosi plébánossá. Nagysága a szegények és elnyomottak támogatásában mutatkozott meg leginkább. Szekszárdnak nem volt olyan humanitárius intézménye, melyet ne támogatott volna. Azért, hogy a városrész szegény napszámosai dolgozni tudjanak, kora tavasztól késő őszig gyermekmenhelyet üzemeltetett a plébánián. Ennek céljából aszszonyokat foglalkoztatott, akik főztek, mostak rájuk, javították ruháikat, gyakran még ott is altatták őket. Óvodáját a támogatások mellett saját pénzéből fedezte. Támogatottjai érdekében alapította meg a „rongyos egyletet”, és segítői a gyermekek részére élelmet és ruhákat gyűjtöttek. Évtizedeken keresztül volt elnöke a Ferenc kórházat fenntartó választmánynak, és sikerült rendezni az intézmény zilált anyagi helyzetét. A megbecsült pap jótékony tevékenységét „derékba” törte a halál: 1894 nyarán balatoni nyaralása során a fürdőzés fellobbantotta lappangó tüdőbaját, és rövid betegség után elhunyt. Holttestét már az állomáson nagy tömeg várta, ennél többen csak a temetésén voltak. Mikó György immár 125 éve pihen paptársával, Bocsor Antallal közös sírban, mely ma elárvultán áll az újvárosi temetőben {képünkön). dr. Ótós Miklós
