Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-10-30 / 39. szám
2016. október 30. „ SZEKSZÁRDI Rekviem: hangverseny a hősök emlékére Perényi Eszter hegedűművész és a Szekszárdi Kamarazenekar Csillagné Szánthó Polixéna Az október 23-i ünnepi programok a Babits kulturális központ Rendezvénytermében tartott hangversennyel vették kezdetüket. A koncerten Perényi Eszter, Liszt-díjas hegedűművész, valamint a Földesi Lajos művészeti vezető dirigálta Szekszárdi Kamarazenekar közös produkcióját fogadhatták be a jelenlévők. Az ünnepi műsorban Bach: Adagio és Fúga G-moll hegedű-szólószonátája, valamint Mozart: A-dúr hegedűversenye csendült fel. A hangversenyt a közgyűlés Humán Bizottságának elnöke, Csillagné Szánthó Polixéna nyitotta meg, aki beszédében a korabeli rendszer kegyetlenségét édesapja 1956 utáni meghurcoltatásának történetével igyekezett érzékeltetni. Szánthó Béla, a berettyóújfalui rendőrség parancsnoka 1957. május 8-án került börtönbe „a forradalom alatt tanúsított kommunistaellenes tevékenységéért”. A következő esztendőben egy káderbíró tíz évre ítélte, ezt később a Legfelsőbb Bíróság három évre mérsékelte. A büntetést Márianosztrán kellett letöltenie. A politikai okokból elítélt családfő miatt a nagyapa nyugdíját elvették, míg feleségét elküldték a Postától, mint „politikailag megbízhatatlan személyt”. A nehéz időkben sógornője Amerikából küldött csomagokkal segítette a szétszakított családot. Az apa szabadulását követően juhtenyésztési szakmunkássá „lépett elő” egy Tisza-menti állami gazdaságban. A család csak hétvégeken lehetett együtt: a kapcsolatot hetente másfél-két napba kellett sűríteni. A Kádár-rendszer félelemkeltésére szaftos példa, hogy Csillagné édesapját még 1987-ben is megfigyelték, pedig akkorra már nyolcvanadik életévében járt... „Minket nem neveltek gyűlöletre. Hálás vagyok, hogy szüleim belém nevelték a tudásvágyat, saját példájukat bizonygatva: el lehet venni rangot, munkát, vagyont, de a tudás a tiéd marad” - mondta. A bizottsági elnök felidézte, miként hallgatta szüleitől a hazáról szóló otthoni történelemórákat zárt ajtó, ablak, gyertyaláng és zeneszó mellett. Mert 1956 és a zene összeforrt. Ezért is vesz részt 1989 óta a kamarazenekar valamennyi ünnepi hangversenyén. Gy.L. Szekszárd szülötte a Csepelt védő tüzértiszt Körösi Sándor Szekszárdon született, 1932. március 18- án. Gimnáziumi tanulmányait megszakítva önként jelentkezett katonának 1948-ban. Egy év csapatszolgálat után felvették a Bem Légvédelmi Tüzértiszti Iskolára, 1950-ben alhadnagyként avatták tisztté. Szakaszparancsnok, majd hamarosan hadműveleti tiszt lett. 1952-ben belépett az Magyar Dolgozók Pártjába. Helytállásáért 1956-ban Árvízvédelmi Emlékéremmel tüntették ki. 1956-ban főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot, amikor október 30-án a csepeli Királyerdőben lévő üteghez vonult be. Állásukat ekkor már bekerítették a szovjetek, velük szemben október 31-én megkezdték az ellenállás szervezését, megerősítették a harcálláspont védelmét, megválasztották a Forradalmi Katonai Tanácsot. November 4-én hajnalban a támadó szovjetek egy kivételével a légvédelmi tüzérezred valamenynyi ütegét elfoglalták. A megmaradt lövegekből Körösi főhadnagy Buri István nemzetőr parancsnok segítségével szervezett új védelmi állásokat a stratégiailag fontosabb helyeken. Délelőtt kilőttek egy szovjet páncélautót és egy harckocsit. Másnap a nemzetőrök hozzájutottak egy sorozatvetőhöz, amellyel a Körösi által a HÉV-végállomás közelében kijelölt tüzelőállásból lőtték a tököli repülőtér felszállópályáját. November 6-án és 7-én is tüzet nyitottak sorozatvetőkkel a szovjet repülőgépekre, mindkét nap lelőttek egy-egy IL- 28-as gépet. November 9-én a szovjetek komoly tüzérségi előkészítés után általános támadást indítottak a csepeli védelmi állások ellen. A harcba vadászrepülőket is bevetettek: mélyrepülésben géppuskázták a szabadságharcosok állásait, akik több katona mellett négy harckocsit is vesztettek, de a védelmet nem sikerült megtörniük. Másnap folytatódtak a harcok, Kőrösiék továbbra is kemény ellenállást tanúsítottak: három szovjet harckocsit is kilőve megtartották állásaikat. November 11-én aztán a túlerő összeroppantotta Csepel védelmét. Körösi Sándor társaival ki akart szökni az országból, de november 13-án, Kőszegen elfogták őket. A letartóztatásból december 4-én szabadult. A tiszti nyilatkozatot nem írta alá, december 8-án saját kérésére leszerelt. Az Ofotért Vállalatnál fotólaboránsként helyezkedett el, de 1957. április 6-án letartóztatták, perbe fogták, és szervezkedés vezetése, valamint gyilkosság vádjával december 14-én halálra ítélték. Az elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának tanácsa 1958. március 4-én jogerőre emelte. Körösi Sándort három társával, Major Ernő nemzetőrparancsnokkal, Andi József nemzetőrrel és Somogyi Tibor szakaszvezetővel együtt március 6-án kivégezték. Rendszerváltást követően, 1990. július 5-én Göncz Árpád, a köztársaság ideiglenes elnöke posztumusz alezredessé léptette elő. (MTI)
