Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-10-30 / 39. szám
6 2016. október 30. ^ SZEKSZÁRDI VASARNAP „Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot” Luther Márton címbéli mondatát választotta mottójául a Gárdonyi Zoltán Református Együttes, amely zenés áhítatra várta a zenekedvelőket október 22-én az evangélikus templomba. Szekszárd kiemelt művészeti együttesének teltházas hangversenye az Országos Protestáns Napok egyik kiemelt megyei rendezvénye volt. Október a reformáció hónapja: Luther Márton ekkor függesztette ki tételeit a wittenbergi vártemplom ajtajára. Mindezt a protestáns reformáció kezdeteként tartják számon. Ez alkalomból a Gárdonyi Zoltán Református Együttes hangversenyt adott a szekszárdi evangélikus templomban. Az áhítatot tartó dr. Kaszó Gyula református lelkipásztor arról beszélt, hogy az énekszónak el kell jutnia a teremtő és mindeneket fenntartó Istenhez az ő dicsőségére. „Szekszárd gazdag kulturális élettel rendelkezik, rengeteg olyan együttes van a városban, akik folyamatosan nagyon magas színvonalú előadásokkal kápráztatják el a hallgatóságot. Mindezek között a Gárdonyi együttes egy különleges színfolt” - mondta Ács Rezső, Szekszárd polgármestere a hangverseny előtt. A több, mint két évtizede alakult együttes művészetét szerte a világban sokan ismerik és szeretik. „Nemcsak Magyarországon, de külföldön is rengeteg fellépésen vettek részt, hírét vitték Szekszárdnak. Büszkék lehetünk mindenkire, aki a város képviseletében valódi értékeket tud megmutatni a világnak” - emelte ki a polgármester, majd a kórus egyik tagjának, Benedek Pálnak a „Szekszárd Városért a Művészet Erejével” elismerő címet adott át. A decsi származású Benedek Pál 20 éve tagja a Gárdonyi Zoltán Református Együttesnek. „Természetes volt számára, hogy hitét ebben az egyházi énekeket közvetítő együttesben vallja meg” - mondta róla a műsorközlő, Németh Judit előadóművész, az evangélikus gyülekezet felügyelő-helyettese. A színes és változatos műsorban közreműködött Lozsányi Tamás orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneiskola Rézfúvós Kvintettje Szily Lajos vezetésével, szólót énekelt Köbli Veronika. A hangversenyt Naszladi Judit vezényelte. A Gárdonyi Kórus a hangversenyen összegyűlt perselypénzt az evangélikus egyházközség templomkertjéhez tartozó játszótér felújításához ajánlotta fel.- wj -Gyertyagyújtás Szekszárd Megyei Jogú Város önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 60. évfordulóján, csendes emlékezésre, gyertyagyújtásra várja a város polgárait november 4-én, pénteken 17 órakor a Szent István téri '56-os emlékműhöz. MEGHÍVÓ A Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szervezetének Nyugdíjas Alapszervezete „szüreti hangulatú” teadélutánt tart, melyre tisztelettel meghívja tagjait, és minden érdeklődőt. Program: „Szívküldi” Dalkör zenés műsora; s züreti bevonulás, szüret szépe választás. Ideje: 2016. november 10., csütörtök 15:00 óra Helye: Szekszárd, Hunyadi u. 4. Jelentkezni lehet november 7-ig, Szekszárdon, a Dózsa Gy. u. 1. szám alatt személyesen, vagy telefonon (+36-70/933-8361) hétfőn és csütörtökön 08:00 - 10:00 óráig. Halottak napja margójára Egy ódon szemüveg a komódfiókban. Egy ottfelejtett teásbögre. A naptárban ritkuló sorok, semmivé vált feljegyzések, nehézkes, tömör írásnyom az utolsó oldalakon. Régmúlt pogácsaillatok a tűzhelyen letakarva. Porcelán cukorszóró a falon. Egy félig kilátszó könyvjelző, egy félbehagyott Karády-dal az öreg gramofonon. Egy sötét, vaskos bútor a redőny-rejtette félhomályban. Egy empire-vitrinben ácsorgó, finoman megmunkált porcelánszobor... Egy búcsúcsók, egy rohanás vissza még egyszer a spájzba. Még egy ajándék, ruha, zsebpénz. Egy könnycsepp a búcsúnál, egy „vigyázzatok magatokra”. Egy végtelenné olvadt intés a kocsiból az aszfaltfoltozott utca végén... Egy féltés, egy értés, egy megértés emléke. Egy kérés, egy kérdés: egy bíztató, huncut mosolyú, w - •'O évszázados tapasztalattal teli válasz. Egy felhőtlen, napfényes nyári délután a Duna-parton, az öregek lépteivel. Mesék régmúlt idők zsémbes, de csupaszív nénikéiről, bélyeget gyűjtő, érdes tenyerű nagybátyákról, keresztszülőkről. Látogatás az unokákkal a százéves rokonok magas plafonú, rejtélyes, mégis belsőséges szobáiban. Üzletelés a piacon, vén haverok avitt anekdotázása a háborúról. Egy paradicsom, egy paprika, pontyok pislogása a hálós szatyorban. Egy szép, kerekded dinnye. Amolyan valódi ízű, felszeletelve a családnak. Egy rossz hír. Lassuló léptek. Bezárkózás. Egy ráncos kéz a kórházi ágy vasán. Nehéz lélegzetvételek. Egy utolsó jó tanács az itt maradiaknak. Egy futó mosoly... Egy üres fekhely, egy papucs. Csokor virág az őszi szélben. Kitépett gaz. És csend. És miértek. És az addig ritkán, vagy soha-látogatók jönnek a mementóhoz. És megint nem jön senki, pedig lenne miért. És főleg kihez. Ázik a fejfa a levél-kavarta ködben. Ázik, s közben bokor nő a síron és fájdalmat takaró bokrok a szívekben. Emlékezzünk hát! Kell ez nekünk, s kell nekik. Még, ha olykor végtelenül fájó is. Gy. L.
