Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-03-23 / 10. szám
VASARRAP 2014. március 23. Sas Erzsébet az év Tolna megyei újságírója Ahogy 2008 óta mindig, idén is átadásra került az Év Tolna Megyei Új- ságírója-díj március 15-én, a szabad sajtó napján. A megyei sajtó képviselői ebből az apropóból gyűltek össze a március 15-ei Béla Király téri ünnepséget követően a Vármegye- háza Pollack Kávézójában. Az idén húsz személyt jelöltek az Év Tolna Megyei Újságírója címre a közönségszavazatok alapján; közülük a zsűri Sas Erzsébetnek ítélte oda a megtisztelő címet. Sas Erzsébet húsz éve dolgozik a szakmában, annak szinte valamennyi területéről ismerhetik tudósításai kapcsán. Neve lakberendezési, kegyeleti témákkal foglalkozó lapokban is visszaköszönt, s azon túl, hogy valamennyi helyi újságban publikált már, az egykor volt szekszárdi televízió és a helyi rádió közönsége is hallhatta, láthatta. Hatkötetes író, kiállítások szervezője és a megye kulturális életének aktív résztvevője Sas Erzsébet, aki korábban anyakönyvvezetőként dolgozott. Saját bevallása szerint mindenkor a lelkiismeretnek, az ügyfélnek és a törvénynek engedelmeskedett. Az újságírónak a rendezvényen Horváth István polgármester és dr. Puskás Imre, a Tolna Megyei Közgyűlés elnöke is gratulált. A díj átadását megelőzően dr. Puskás Imre köszöntötte a megjelenteket. Beszédében felhívta a figyelmet: az újságírói szakma alázatot kíván művelőjétől. Mint hozzátette, a jelen lévő újságírók mögött áll Tolna megye közönségének a felhatalmazása: „Köszönet a munkáért, a kitartásért!” - mondta. A rendezvényen megemlékeztek a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt újságíróról, a Szekszárdi Vasárnap korábbi főszerkesztőjéről, Cser Ildikóról is, akit 2012-ben érdemesítettek az év Tolna megyei újságírója címre. Polgár Andrásnak, a paksi városi televízió egykori operatőrének emlékét is felidézték a jelenlévők. Gy.L. Új ajándékbolt a Wosinskyban Háromszázfajta terméket kínál a Wosinsky Mór Megyei Múzeum újonnan nyílt ajándékboltja, ahol mintegy 75 szakkönyv és ismeret- terjesztő kötet közül is válogathatnak az érdeklődők. munkatársainak áldozatos munkájukért. Amint azt elmondta, a bolt létrehozása egy plusz feladat, hozzáadott érték az intézményen belül annak érdekében, hogy még élhetőbb, látogatot- tabb legyen a múzeum. Emlékeztetett Több hónapos munkafolyamat zárult le a bolt átadásával, amelynek létesítése abból a szempontból nem új keletű, hogy a ’80-as években már folyt árusítás a múzeumi falai között - tudatta a főbejárat mellett helyet kapott részleg március 18-ei megnyitóján Ódor János Gábor, a közgyűjtemény igazgatója. A múzeum vezetője méltatta az intézmény dolgozóit; mint kiderült, az üzlet kialakításában számos cég és megannyi munkatárs vett részt. Horváth István polgármester a megnyitón köszönetét fejezte ki a múzeum arra: amióta a város a fenntartója a megyei feladatokat is ellátó múzeumnak, elindult egy fejlődési folyamat, melynek részeként nemrég egy vadonatúj kisbusszal is gyarapodott az intézmény. A polgármester kitért az önkormányzat és a múzeum közös munkáira, amelynek részeként megvalósulhatott az alsóvárosi temetőbővítés, illetve a Béla király tér felújítása. Horváth István a feltárásokkal kapcsolatban köszönetét mondott a korábbi igazgatónak, dr. Gaál Attilának is. Gy. L. In memóriám Prof. Dr. Simon László Február 14-én döbbenten fogadtuk a hírt, hogy szeretett főnökünk, munkatársunk, barátunk budapesti otthonában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Prof. Dr. Simon László 1942. november 8-án Jászberényben született, ott végezte középiskoláit. Orvosi diplomáját a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte 1966-ban, két éven keresztül tanársegéd volt az I. sz. Belgyógyászati Klinikán. 1975-ben belgyógyászati szakvizsgát tett, 1968-tól 1980-ig a jászberényi Városi Kórház belgyógyászati, gasztroenterológiai profilú osztályán dolgozott. Gasztroenterológiai szakvizsgát 1981-ben, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem szerzett, ugyanitt 1991-ben PhD tudományos fokozatot is szerzett tudományos kutatómunkájáért, mely a korai gyomorrákkal foglakozott. 1981-től egészen 2007. augusztusi nyugdíjazásáig a Tolna Megyei Ön- kormányzat Balassa János Kórházának gasztroenterológiai osztályának főorvosa volt. Tudományos munkásságát szinte lehetetlen felsorolni, két ízben volt a Magyar Gasztroenterológiai Társaság elnöke, illetve mindvégig a szakmai kollégium vezetőségi tagja. Számos hazai és nemzetközi orvoskongresszuson vett részt és tartott előadást. 280 orvosi irodalmi közleménye jelent meg, többségében angol nyelven. 18 könyvfejezetet írt, 11 könyv szerkesztésében vett részt. Munkássága országosan is véleményformáló hatású volt, mindvégig megőrizte azt a klinikai szellemiséget, melyet nagy elődöktől tanult. Mindig a fiatalos ambíció, töretlen akarás jellemezte. Az operatív endoszkópos beavatkozásokat bravúrosan végezte, aktívan részt vett az oktatásban, medikusoknak, háziorvosoknak, kollégáinak, szakorvosoknak a képzésében és továbbképzésében. Biztosak vagyunk abban, hogy évtizedek múltával is úgy fognak emlékezni rá, mint a nagy elődökre. Orvosi kitüntetéseit számba véve a Magyarországon kaphatók közül szinte mindegyikben részesült, jelenleg kettőt emelnénk ki: 2000-ben szülővárosában, Jászberényben Pro Urbe-díjat kapott, szeretett városában, Szekszárdon pedig Közjóért kitüntetésben részesült, majd 2007-ben Pro Urbe-díjjal ismerték el. Orvosi munkája mellett mindig jutott idő családjára, barátaira, sportolásra, szinte napi rendszerességgel teniszezett. Személyesen milyennek láttuk mi őt, a Főnököt? A betegekkel, a betegségekkel kapcsolatos meglátásait, véleményeit, konklúzióit mindig víztiszta logika jellemezte. Bámulattal tapasztaltuk fantasztikus memóriáját, neki egy vizit is elég volt, hogy egy beteg nevét, kortörténetét fejben tartsa. Az a tény, hogy ezt a szép szakmát így-úgy, de megtanultuk, nagyobbrészt neki köszönhetjük. Neve a II. belgyógyászattal, illetve Szekszárd városával ösz- szeforrt. Szekszárdi életéről a 2007-es Pro Urbe-díj átvételekor így vallott: ez a város szívem közepe, ez a város a forrás és az élet. Néhány gondolatot Lukács szent evangéliumából is idézett: „és amint akarjátok, hogy veletek cselekedjenek, ti is akképp cselekedjetek azokkal.” Köszönőbeszédét a nagy indiai költő, Tagore szavaival fejezte be: „ahol a szellem a te vezetésed mellett egyre szélesebben kibontakozó gondolatokhoz és tettekhez jut el: a szabadság e mennyországában hadd ébredjen fel végre az én hazám.” Köszönjük neki, hogy élete, munkássága részesei lehettünk. „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” Temetése március 14-én a jászberényi Szent Imre temetőben volt. Emléked nem felejtjük, Isten áldjon, nyugodj békében!
