Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-02-10 / 5. szám
2013. február 10. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ 9 SZEKSZÁRDI LSÁRNAP „Az életben megtalálni a legjobb utat” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban ZSÍROS JÁNOSNÉ, Ari, nyugalmazott pedagógus, amatőr festő, a „ZSARI” Művészeti Galéria tulajdonosa. Beszélgetésünk apropója, hogy munkásságáért január 22-én, a Magyar Kultúra Napján „A Tolna Megyei Művészetért” kitüntetést vehette át. Galériájában tartalmas, szórakoztató esteket szervez, ahol az irodalom, képzőművészet és a zene művelői kapnak bemutatkozási lehetőséget.- Aki ismer - s ki nem ? az biztos volt abban, hogy ha imádott pedagógusi hivatásodból a megérdemelt pihenésre mész akkor kitalálsz majd valamit, amivel továbbra is hasznos és értelmes közösségi tevékenységet tudsz végezni Ne szaladjunk azonban ennyire előre. Mesélj arrói hogyan lettél pedagógus?- Kismórágyi származású vagyok, az a domboktól ölelt szép kis falu örökké bennem él. Ott jártam általános iskolába, a középiskolát pedig Bátaszéken végeztem. Diplomát a Kaposvári Tanítóképzőben szereztem, majd Baján német nyelvből másoddiplomáztam. A szekszárdi iskolák közül a Dienes Valéria Általános Iskolában Farkas Pálnéval, a jelenlegi igazgatóval együtt kezdtünk el elsőként német nyelvet ta- , nítani. Hogy ezt a hivatást választót- | tam, már kiskoromban „eldőlt”. Alsó £ tagozatosként, ha a tanító néninek va- | lamilyen dolga akadt óra alatt, mindig ' engem kért fel „vigyázónak”. Felső ta- 2 gozatos koromban pedig gyakran kellet vigyázni a kicsikre, ami nekem a megtiszteltetésen túl nagyon tetszett. Akkor már érlelődött bennem, hogy pedagógus leszek, s ha újra kezdhetném, újra csak ezt a hivatást választanám. Közel 40, csodálatos évet töltöttem ezen a pályán.- Szekszárd előtt máshol is tanítottál? Mi volt a pedagógusi hitvallásod?- Egy évet Bátaapátiban, tízet Izményben, majd közel 30 évet a Dienesben, ahonnan nyugdíjba mentem. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek szilárd, biztos alapot kapjanak, amire később építkezni tudnak. Elsősorban megtanítani őket tanulni, hogy vegyék észre, s tudjanak eligazodni a körülöttük lévő világban. Lényeges,, hogy a tanító a gyermek iskolába lépésének pillanatától a gyerekkel, a szülőkkel, a napközis nevelővel együtt szorosan, őszintén együttműködjön a közös cél, a gyerek fejlődése érdekében. Egész pályám során arra törekedtem, hogy minél előbb megtaláljam a gyermeket „nyitó kulcsot”. Meglátni benne azt a területet, amiben tehetséges, amire fogékony, és azt erősíteni, így sikerült a társaiban is felkelteni a figyelmet iránta, szerethetővé tenni, és az őt érdeklő területet erősíteni, ami később a többi tantárgyra is pozitívan hatott. Nagyon fontosnak tartottam az igényes munkavégzést, azt, hogy legyen rend a gyerek fejében. Már előre mondták, hogy „tudjuk, Ari néni: csak precízen, pontosan.” A tévesztés lehetősége, mint minden munkában, hivatásban a pedagógiában is benne van, a lényeg, hogy megtaláljuk a legjobb utat, hogy a tévedéseket helyrehozzuk, mind emberileg, mind a tanulásban. Fontos a pedagógus személyes példamutatása, következetessége, türelme, de legyen izgalmas, érdekes, megértő, hiteles, és tudjon a gyerekek fejével gondolkodni. S talán a legfontosabb „fegyvere” egy pedagógusnak: a szeretet. Most érzem igazán, hogy nem volt hiábavaló a hivatásomban eltöltött négy évtized, a munka, amit végeztem. Rengeteg szeretetet kapok vissza az utcai találkozások, vagy most, a kitüntetésem alkalmával volt tanítványaimtól, szülőktől, s ez számomra nagy öröm.-Nyugdíjba vonulásoddal új szakasz kezdődött az életedben. Igazi pedagógusként olyant találtál ki amiből szintén tanulni lehet. Mielőtt erre rátérnénk, mesélj arról, hogy, mikor és miért kezdtél elfesteni?- Már kezdő pedagógusként is nagyon szerettem és jónak tartottam a szemléltető rajzokat, melyeken a gyerekek sokkal könnyebben, játékosan elsajátítottak bizonyos ismereteket. A festés iránti vágy gyermekkorom óta bennem volt, mindig rajzolgattam, fes- tegettem édesanyámmal, aki nagyon szépen festett. Tőle örököltem a színek és a formák iránti vonzódásomat. Komolyan 1997-ben kezdtem el festeni, azóta vagyok a Tolnai Bárka Művészeti Szalon tagja, később elnökhelyettese is voltam. Először csendéleteket festettem, aztán jöttek az épületek, városrészek, az utóbbi években pedig a szürrealizmus felé fordultam. Elsősorban az engem nagyon foglalkoztató, elgondolFontos a pedagógus személyes példamutatása, következetessége, türelme, de legyen izgalmas, érdekes, megértő, hiteles, és tudjon a gyerekek fejével gondolkodni. S talán a legfontosabb , fegyvere” egy pedagógusnak: a szeretet. kodtató jelenségeket próbálom vászonra vinni. Tagja vagyok a kaposvári Pannon Art Line Alkotóművészeti Egyesületnek, ahol az alkotásaimat rendszeresen zsűriztetem.- Mitjelent számodra a festészet?- Olyan ajándékot, amit az élet csak ritkán ad. Szépséget, finomságot, nyugalmat, harmóniát. Fontos számomra, hogy ragadjon magával, emeljen és töltsön fel, kényeztessen, adjon erőt, hogy helyt tudjak állni ebben a világban.- Az interjúban legszívesebben a pedagógusi munkádról beszélnél, pedig amit azután létrehoztál, egyedülálló a városban, s nem kis nevelő célzattal s ami bizonyára a kitüntetésed odaítélésében is szerepet játszott...- Úgy gondolom, már a Bárkában is sok olyan munkát végeztem, amely a közösség érdekét szolgálta: szervezés, kiállítások rendezése, pályázatok írása, de ez valóban más. A ZSARI Galéria ötlete abból adódott, hogy új feladatot kerestem a nyugdíjas éveimre. Miután a családi házunk egy része megüresedett, jött a gondolat, hogy létrehozunk egy olyan galériát, ahol több művészeti ág bemutatkozhat egy-egy est alkalmával Magam és két alkotótársam, barátom, E. Nagy Mária és Keller Joli munkáiból egy állandó kiállítás látható itt, a rendszeresen jelentkező esteken - amit 3 az 1-ben névre kereszteltünk - pedig három művészeti ág, az irodalom, a zene és a képzőművészet képviselői mutatkoznak be. Megannyi sikeres esten vagyunk túl amelyek megszervezésében nagy segítőnk a húgom, dr. Galigerné Pártái Erika. Ä galéria fő szponzora és támogatója a férjem, Zsíros János. Neki és alkotótársaimnak, illetve a húgomnak köszönhetem, hogy ez az ötlet megvalósult, s ilyen sok embert vonzanak az estjeink.- Bár a pedagógusi hivatásodról és az alkotó munkádról mesélve sok mindent elmondtál magadról, a magánéletedről nem esett még szó....-Jánossal, a férjemmel Izményben ismerkedtem meg. Az unokahúgával együtt tanítottunk, s nála látott meg egy fényképen. Akkor rögtön eldöntötte, hogy én leszek a felesége, ennek immár négy évtizede. Persze, azért az én „igenem" is kellett hozzá. Jó társ, a legjobb barátom, aki a hivatásomban, a festészetben és a galéria létrehozásában is maximálisan támogatott. Egyetlen fiunk, Gábor sikeres autóversenyző. Már harmadik éve ő nyerte el Magyarországon „Az év navigátora” címet. Európai versenyeken is rendszeresen sikerrel szerepel, az elmúlt héten éppen Lettországban versenyzett. Unokánk, Marcell ötödik osztályos és triatkmozik. Mindkettőjükre nagyon büszkék vagyunk.
