Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-02-12 / 6. szám

2012. február 12.

SZEKSZÁRDI

íjászat: hagyományápolás, sport, egészséges élet, csapatszellem

SAS ERZSÉBET ROVATA

Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy nő és egy férfi. Alexandra Manea, a Tolnai Tájak íjász Egyesület elnöke, és ifj. Bóka László, az egyesület egyik ifjú tehetsége. Beszélgetésünk apropója, hogy - bár odakint tombolnak a mínuszok - ők már a tavaszra, a jó időre gondolva tervezgetik az évet. Mi a szépsége, mi vonzza őket ehhez az ősi magyar sporthoz? - természetesen főként erről kérdeztem őket a kávéház kellemes melegében.- Elárulja, honnan e különleges vezetéknév és a kedves akcentus?- Szüleimmel, akik vállalkozók, tíz éve egy Stuttgart melletti kisfaluból érkeztem, de nagyszüleim révén magyar gyökereim is vannak. Négy nyelven beszélek, de a magyar volt a legnehezebb, még ma is belefutok egy-egy ugratásba, de élvezem, jókat nevetek magamon.- Ön egy kifejezetten szép, mutatós hölgy. Aki meglátja, biztos nem gondol arra, hogy egy ilyen férfias sportban jeleskedik, mint az íjászat, sőt, az egyesület elnöke...- Már óvodáskoromban szerettem volna íjász lenni, erre a szüleim beírattak balettra. Sok sportot kipróbáltam, annak ellenére, hogy gyermekkorom óta küszködtem az asztmával. Aztán

2008-ban sikerült a gyermekkori álmomat megvalósítanom. Érdeklődtem, hol találkozhatom íjászokkal, és akkor nagyon kerülő úton eljutottam az akkori egyesületbe, amitől hamarosan megváltam, ugyanis 20 társammal egy új egyesületet hoztunk létre, a Tolnai Tájak íjász Egyesületet.- Pár mondatban összefoglalná az egyesület működését?- Elengedhetetlen feltétel az edzések helyszínének biztosítása, amit ilyenkor télen egy bérelt teremben oldunk meg. A tavasztól őszig tartó főszezonban óriási segítséget kaptunk, a Lisztes-völgyi lőtér használatával, ami tökéletes lehetőséget biztosít, főleg a tradicionális íjkategóriát képviselő íjászaink részére és az utánpótláskorú aknak.- Melyek voltak az első eredmények, mert az összes felsorolásához sajnos kevés lenne az oldal- 2010 tavaszán megtartottuk első két versenyünket, ahol egy pályát, a történelemi szakágat képviselő íjászok és egyet a 3/D szakágat képviselő íjászok részére biztosítottunk. Kezdő egyesület lévén igen sikeresnek mondható, hogy 150 fő részvételével zökkenőmentesen bonyolítottuk le a versenyt. A legjobb bizonyíték erre, hogy a Magyar íjászszövetség felkérésének eleget téve megtartottuk a kétnapos 3D GP3 fordulóját (bocsánat a kedves olvasótól, ezt bizonyára csak

Egy nő:

Alexandra Manea

az íjászok értik, elmagyarázására viszont helyhiány miatt nincs lehetőség) Szálkán, 200 fő feletti létszámmal akik az ország egész területéről érkeztek. Precedensértékű volt az egész déldunántúli régióban. Csak címszavakban és s a teljesség igénye nélkül: számos országos bajnoki címet szereztünk, voltak, akik Európa-bajnokságon vettek részt. Öt tagunk első osztályú sportolóvá lőtte magát, sikerült három új magyar csúcsot is lőnünk.- Az edzések nemcsak eredményeket, hanem újabb tagokat is hoztak, hiszen az induláshoz képest, tudtommal, jóval többen vannak.- Jelenleg a taglétszámunk közelít a 80 főhöz, amely azt jelenti, hogy jó úton haladunk. A Magyar íjászszövetség elismeri munkánkat, erkölcsi támogatásuk nagy erőt ad. Nagyobb versenyeken anyagilag is számíthatunk rájuk.- Önnek személy szerint mit jelent ez a sport?- ki íjászatnak köszönhetően két éve „eltűnt” az asztmám. A sport egészséges életet, kikapcsolódást, magabiztosságot ad. Miután a férjemet és a két kislányomat - 6 és 8 évesek - is sikerült „megfertőznöm” ezzel a sporttal, így a szabadidőt tavasztól őszig a szabadban együtt tölti a család Büszke vagyok a csapatra, mert rövid idő alatt országos sikereket értünk el, s büszke vagyok, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek.

Egy férfi: ifj. Bóka László- Két Bóka László közül is választhattam az interjúra...- Igen! Apukámmal együtt kezdtük el ezt a sportot, az Alisca Nyilai Egyesületben, akkor 12 éves voltam. Apukámat már régóta érdekeke ez a sportág, és jó viszonyban vök Balogh Lászlóval, a fent említett egyesület elnökével aki meghívta egy edzésre, s aztán ott maradt, sőt engem is vitt magávaL Először hobbinak induk az egész, viszont ahogy versenyekre kezdtünk járni, az eredmények már ösztönöztek bennünket. Aztán vákottunk mi is, kiváltunk és az új egyesülethez csatlakoztunk.- Milyen szépségei vannak az íjászatnak, amelyek télen-nyáron edzésre ösztönzik önöket, versenyzőket?- A kihívás szép benne, a pontosság, az eredmények. Miután ez egy ősi magyar sport, abból a korból, amikor még az emberek élelmiszerszerzésre használták, ezért a fizikai erő, technika, felkészültség, állandó edzés, mentális egészség, koncentráció azok a kritériumok, amelyek nélkül nem lehet jó íjász valaki. A technikai dolgokon túl nagyon vonzó, hogy sok verseny az erdőben van, több kilométert gyalogolunk, általában ez családi program férj, feleség, gyerekek, szabad levegő, szóval minden együtt van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.- Többféle íjat lehet látni Melyikkel könnyebb lőni?- Mi csigás íjjal versenyzünk, de minden fajtával nehéz. Hetente kétszer a csapattal edzünk, de otthon is lehet gyakorolni. Nyáron sokszor naponta edzek, de szervezetten kettőt biztos.- Milyen célpontokra lőnek?- Vannak kategóriák. Mi céltáblára, vagy nyáron gumiállatokra. Egy-egy edzésen és versenyen kiemelten ebben a sportban a kihívás, a pontosság, a „fejben dől el minden" hozza meg az eredményt.- Életkora szerint még az ifiúsági kategóriába tartozik?- Valóban, 20 éves korig tart az ifjúsági kategória - nemsokára annyi leszek -, viszont az eredményeimnek köszönhetően a felnőtt kategóriában indulok már. Benne vagyok a magyar ifjúsági válogatottban, amire büszke vagyok. S szeretném még megemlíteni, hogy egyik fiatal íjászunkat, akit én edzettem, az ifjúsági válogatottban a 2020-as olimpiára már beválogatták.- Hogy hívják a fiatalembert?- Lány! Nagy Nikolett, szekszárdi versenyzőnk és 13 éves.- Önöknél is családi hobbi ez a szép sport?- Eddig csak édesapámat említettem, aki kiváló íjász, rengeteg eredménnyel, de édesanyám és a nővérem, Zsuzsanna is ezt a sportot szerette meg. Szóval nálunk is családi hobbi, sport és szabadidős együttlét lett az íjászat.