Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-02-12 / 6. szám
10 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MÚLTIDÉZŐ r 2012. február 12. Deák István honvéd a H. világháborúban - 1. rész Nagyapa a tolnai laktanyában 1937-ben az alapkiképzésen (a felső sorban balról a harmadik) Deák István Tolna megyében, a Sárköz egyik falujában, Őcsény- ben született 1913. március 5-én Sipos Éva és Deák Pál második gyermekeként. Szilágyi Béla tisz- teletes úr keresztelte meg1, apai üknagyanyám pedig a keresztvíz alá tartotta a kis csecsemőt a község református templomában2. A hat elemit az őcsényi református iskolában végezte eL 1927-től családja 10 hold földjén dolgozott. A sükösdi származású, katolikusból reformátussá lett Szerletics Erzsébettel 1934-ben kötött házasságot. 1937-ben egy fia született, aki szintén az István nevet kapta. Katonai pályafutása a bajai laktanyában kezdődött. 1936. január 20. és 1937 márciusa között az 54. utász zászlóaljnál részesült műszaki kiképzésben. Az utász katonák feladatai közé tartozott műszaki akadályok építése, lerombolása, folyón történő átkelések előkészítése, pontonhidak szerelése. 1940. május 5-től novemberig utász honvédként Erdélyben teljesített szolgálatot. Ugyancsak Erdélyben állomásozott anyai nagyapám, a szintén őcsényi Bódai József (1914-1985) lőszeres honvéd, aki a magyar királyi 48. honvéd gyalogezred EH. géppuskás századának volt a katonája. (O tolnai alakulatával vett részt 1939-ben a felvidéki, 1940- ben az erdélyi, 1941 -ben a délvidéki bevonulásban, 1942-43-ban pedig az első vonalban állt helyt a Don-kanyarban.) Arról, hogy ők ketten Erdélyben találkoztak volna, nincs információm. Deák István katonakönyvének adata szerint 1942. július 10-től 1943 októberéig a második honvédhadsereg katonájaként a Szovjetunióban szolgált. A hadsereg „...nélkülözte a megfelelő felfegyverzést, hazájától távol harcolt, olyan területen, amely történelmi határainktól és lelkivilágunktól is messze esett”3 Milyen volt az orosz haderő fegyverzete? A következő sorokat Jány Gusztáv hadseregparancsnok jegyezte feL „Akármelyik orosz fegyvert veszem kézbe, az mind durva formájú, és alig áll néhány alkatrészből, az se finoman csiszolt szellemes szerkezet, hanem egyszerű és törhetetlen. Nem kell műmester hozzá, nem kell a szétszedést és az összerakást hónapokig tanítani, mert a legegy szerűbb ember is azonnal megérti, el sem ronthatja, s amellett pompásan működik. Nézzük az önműködő puskát, géppisztolyt, nehézpuskát, aknavetőt, sztálinorgonát, mind kitűnő hatású, remek fegyver.”1 Deák István 1942. június 24-én írta első tábori levelezőlapját sógorának, Bertalan Istvánnak. Azért nem a szüleinek, mert azok a negyvenes évek első felében idősebbik fiúknál, a Gemenci- erdőben, Szomfován laktak. Oda nem járt a posta. (Szomfova eredeti neve Asszonyfa volt. Az elnéptelenedett község templomának romjai 1807-ben még megvoltak.') Az egy fillérbe kerülő tábori levelezőlapra legfelülre nyomtatták a következő szöveget „A magyar élet ára: a szovjet halála!'' Alatta a hivatalos feljegyzések rovatba pecsételték az ellenőrizve szót, melyet a dátum és aláírás követ A bal alsó sarokban a feladó neve (esetünkben Deák István), rendfokozata (honvéd) és a tábori posta száma (222- 26) olvasható. A jobb oldalon a tábori postahivatal körbélyegzőjének lenyomata, a tábori posta rajzos emblémája található, amelyet a cím (Tek. - tekintetes - Bertalan István úrnak, Őcsény község, Tolna megye) követ. A szövege így szól: „Kelt 942. VI. 24-én. Kedves néném és sógorom, tudatom magokkal azt, hogy7 egészséges vagyok, amit mindannyioknak viszont kívánok. Kedves néném, már igen sok falumbe- liekkel találkoztam ebben a messze idegenbe. Kedves néném, legyen szíves és írja meg nekem azt, hogy a kisfiámat el- vitte-e a Jóska Őcsénybe, mert már szeretném tudni. Kedves néném más egyebet nem írok. Isten velők. Üdvözlöm a Molnár sógorékat és jó egészséget kívánok nekik. Sokszor csókolom az egész családot a távolbóL Pista” (Az említettjóska sógora, Szerletics József.) A fentiekből és a további harminc levelezőlap és egy levél tartalmából kiderült, hogy a küldeményeket cenzúrázták. A továbbiakban is többnyire az egészségéről, az időjárásról és az otthonlévők egészségi állapotáról olvashattam. Az ettől eltérő közlésekre kitérek. 1942. augusztus 14-én arról tájékoztatta családját, hogy őcsényi ismerősökkel találkozott: Ábró Istvánnal Jánosics GyörggyeL Lovas Bálint is ott volt, de nem tudott beszélni vele. Szeptember 13-án László Imre felől érdeklődött, valamint tudatta, hogy nem tud otthon lenni a szüreten. Azt kérte, hogy tegyenek el számára szőlőt, gyümölcsöt, mert ha a Jóisten hazasegíti, enni szeretne belőle. 1942 szeptemberében Paprika Jánossal találkozott, aki a kórházból jött ki. Vas Bélával is gyakran beszélgetett. 1942 októberében írt leveleiben tudatta, hogy7 találkozott Paprika Jánossal érdeklődött László Imre felől Borsósékat pedig üdvözölte. Süteményt, kockacukrot, borítékokat kért az itthoniaktól Szerette volna, ha itthon jó disznókat hizlalnak, hogy amikor hazaér, le lehessen vágni őket. „írják meg, hogy a Baksa hova vonult be.” 1942 novemberében örült Göbölyös Károly őcsényi református lelkész levelének. A küldött csomagokat megkapta, de sajnos az idő téliesre fordult, a hőmérséklet mínusz 15-20 fok volt. Beszélt Sánta Jánossal Klézli Ferenccel és Lovas vejével Guzsvány Istvánnal mindennap találkozott. László Imre egészségi állapota felől érdeklődött, jó egészséget kívánt Borsos Páléknak, Baksa bátyjának és Molnár sógoráéknak. Fiának kis csomag cukorkát küldött. Két 10 dekagrammos csomagban pogácsát kért, amely a hidegre fordult időben biztosan nem romlott meg. 1942. december 7-én írta abban az évben utolsó levelezőlapját, melyben közölte, hogy hordja a havat a szél Levélből értesült, hogy felesége beteg volt és bátyját is megoperálták. A következő levelezőlapot 1943 márciusában küldte. Nézzük meg, hogyan alakult a második magyar hadsereg sorsa az említett két időpont között. A második hadsereg a Don folyó mentén 208 kilométer hosszúságban, védőállásokban helyezkedett el6 „Az élelmezés rossz volt, a frontkatonák legyengültek, fáztak. Tud- ták, hisz naponta látták, hogy a védővonal rossz és hiányos; hogy némely frontszakaszon kilométer hosszan nincs egy árva ember, drótakadály vagy7 akna, és az sétál át, aki akar; a kezdetleges harcárkokban nem volt megfelelő tartózkodási hely, aludni sem tudtak, ruhát sem váltottak.'" (Folytatjuk.) Andics János Források: 1. Lovas Istvánná Varga Sára (1929-) szóbeli közlése. 2. idős Andics János (1932-) szóbeli közlése 3. Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért (Magvető Kiadó Budapest, 1972) 20. oldal 4. Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért (Magvető Kiadó Budapest, 1972) 53. oldal 5. Féja Géza: Sarjadás (Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1963) 111. oldal 6. Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért (Magvető Kiadó Budapest, 1972) 35. oldal 7. Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért (Magvető Kiadó Budapest, 1972) 43-44. oldal