Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-12-23 / 47. szám

2012. december 23. v> SZEKSZÁRDI „Szepi bácsi, szeretlek!” Szepesi József: „A gyerekek jó munkával, fegyelmezettséggel hálálják meg a törődést... Köpenczei István, a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány pro­jektmenedzsere Szepesi Józsefnek adta át a jelképes stafétabotot. Mint fogalmazott, a Gemenc Judo Klub ve­zető edzője, egyben ügyvezető elnö­ke minden téren remekül foglalko­zik a gyerekekkel. Nem véletlen, hogy sportolóik sikert sikerre hal­moznak.- Úgy tudom, sokan választják a dzsú- dót.- így van, sőt egyre többen. A sikeres olimpiát követően, ahol két érmet és három helyezést szereztek dzsúdósa- ink, hetven új gyerek jelentkezett hoz­zánk szeptember óta. Megjegyzem, majd minden sportágban megugrott a gyereklétszám. Nálunk már két cső- í portban folyik a kicsik edzése, sőt a S Mérey utcai óvodába is járok, hogy a 17 érdeklődő kicsit bevezessem e hasznos sport rejtelmeibe. Öröm a nagy érdek­lődés, és különösen az a törekvés, hogy a dzsúdóoktatást már az ország több is­kolájában bevezették a testnevelés ki­egészítőjeként.- Gondolom, ennek komoly jelentősé­ge van.- A gyerekek nagyon szeretik, sok szülő pedig kifejezetten ragaszkodik ehhez az összetett sportághoz. Mi több, sok szakorvos is ajánlja, ugyanis számos egészségügyi, vagy azzal kapcsolatos problémára is áldásos hatást gyakorol. Mivel mezítláb folyik a munka, gyógyul a lúdtalp, illetve megelőzhető annak ki­alakulása. A dundi gyerekek lefogynak, sportosabb lesz az alkatuk, de a viselke­dészavaros, agresszív, vagy visszahúzó­dó fiataloknak is hasznára válik. Nem árt, ha az átlagosnál nagyobb mozgás­igényű gyerekek először valamilyen küzdősportot választanak.-Néhány hónap után nem unják meg a rendszeres munkát?- Örömmel mondom, hogy nem. Ná­lunk legalábbis nem jellemző a lemor­zsolódás. S amíg csak lehet, én magam sem „morzsolódom” le, hiszen ez az a sport, amit már ötven éve űzök, való­sággal a szerelmem. Az volt aktív ver­senyzőként és az most, edzőként is.-A klubtagok kora?- Nem egy négy éves sportolónk van, de járnak hozzánk hatvanesztendősek is. Nyilván korcsoportonként tartjuk az edzéseket, naponta három turnusban a rendőrség Tartsay utcai edzőtermében. A kezdők, a haladók, a versenyzők - a négy válogatott kerettaggal most vol­tunk Tatán edzőtáborban -, a negyedik csoportba pedig a „kiöregedett" spor­tolók, néhány egyetemista, és az idő­sebbek tartoznak.- Hány edzője van a klubnak?- Hárman vagyunk. A sok országos és nemzetközi versenyeredménnyel ren­delkező, edződipbmás fiam, Dávid, vala­mint Patyi Károly és jómagam. Én a ki­csikkel foglalkozom. Nagyon szeretem a gyerekeket, s úgy tartják, hogy értek is hozzájuk. Nyilván, ezt is tanultuk a test- nevelési főiskolán, ahol edzői szakon diplomáztam. Miután befejeztük a mun­kát - és meghajlásos köszöntéssel tisztel­jük meg egymást -, hozzám szaladnak a kicsik, átfogják a lábamat, s azt mondják: „Szepi bácsi, szeretlek!” Csodálatos ér­zés!- Ez tényleg szívmelengető. A sisere- hadban fegyelmet is keU tartani...- Nem nevezném annak, inkább fi­gyelni kell rájuk, s úgy igazgatni őket, hogy igényük legyen a precizitásra és a tanultak elsajátítására. Egyébként a kis sportolók jó munkával és fegyelmezett­séggel hálálják meg a törődést. Olykor előfordul, hogy valaki menetközben el­fárad, annak adok időt a pihenésre. Ez azonban ritka, hiszen élvezik az edzést, s a nézőknek meg akarják mutatni, mit tudnak.- Edzésen nézők?- Rengetegen vannak: szülők, nagy­szülők, egyéb rokonok. Fényképeznek, filmeznek, gyönyörködnek. Valameny- nyien büszkék a gyerkőcükre.- Egyik fiát már említette, hát itt az idő, hogy bemutassa a család többi tagját is. Ugye, eredetileg nem szek­szárdi, hanem versenyző-edzőként került ide?- A fővárosból költöztünk Szekszárdra 1978-ban Ágnessel, a feleségemmel, aki válogatott tornász volt, és az akkor egy esztendős Zoltán fiunkkal Hat év múlva megszületett Dávid, aki éveken át volt vá­logatott cselgáncsozó. Zoltán biztonság- technikai mérnök lett, Budapesten lakik. Dávid családjával együtt itt éL Két csodá­latos gyermekük van: Botond három és fél éves, Hunor pedig tíz hónapos. Pár napja már nyolc lépést tett meg önállóan.- Dávidék önökkel egy háztartásban élnek?- Nem, sajnos nem! így nem láthatjuk naponta az unokákat, de azért gyakran találkozunk velük is.- Ragaszkodó szeretettel emlegetik a gyerekek „Szepi bácsit”. Valaki azt mondta, hogy olykor meg is ajándé­kozza őket.- Hát persze, december 6-án mind­egyik kicsi kapott tőlem egy-egy csokimikulást. Volt karácsonyi ünnepsé­günk, ami - megfelelően a szokásoknak - az egyesület éves közgyűlésével indult, s az évzáró vacsorával folytatódott. Ezen a sportolók és családtagjaik vesznek részt. Idén száztízen jöttünk össze. A szépen feldíszített, karácsonyfa ékesítette étte­remben remek volt a hangulat és hason­lóképpen a menü is. Köszönjük Szűcs László támogatását. Itt teszem hozzá, hogy más patronálok jóvoltából minden gyerek kapott ajándékcsomagot.-A költségvetésük miből áll össze?- A legjelentősebb bevételünk a tagdí­jakból származik. Kiemelt egyesület­ként a város is nyújt támogatást, a sike­resség alapján - a 10-14 éves korcsoport eredményességi ragsorában országo­san a negyedikek vagyunk - a MOB-tól is kapunk pénzt, de pályázunk is. Még számos dolgot sorolhatnék, mint példá­ul a családok segítségét, ők oldják meg a versenyzők utaztatását.- Ebből azt is leszűröm, hogy számos hétvégét versenyeken tölt Gyanítom, ez nem szolgál Ágnes asszony örö­mére...- Már megszokta. Most már nem me­gyek annyit, mint eleinte. Volt olyan esztendő, amikor az év 38 hétvégéjén távol voltam a családtól Bevallom, ez nekem sem volt könnyű.- Most sem mondható annak, hiszen nem az edzőség a főállása.- Nem bizony. Tüzeléstechnikai vál­lalkozásom van, fűtőberendezéseket szervizelek, tartok karban. A megren­delők időbeosztásától függően indulok reggel leggyakrabban már hat órakor, hogy a családok munkaidejének kezde­te előtt elvégezzem a munkát. Később azokra a helyekre megyek, ahol nap­közben is otthon vannak. Az edzések délután négykor kezdődnek.- Az a hír is járja, hogy a környékü­kön a szűkösen élő idősek cirkóit, ka­zánjait is ellenőrzi, karbantartja, és nem fogad el érte pénzt- Ez csak természetes. Viszont amikor nyár elején beérik az első gyümölcs, mindig hoznak belőle kóstolót Botond unokám nagy örömére.- Várom a javaslatát.- A Garay János Gimnáziumban tanít a biológia, kémia és földrajz szakos dr. Krausz Krisztina, aki nem régiben Aka­démiai-díjat nyert. Érdekel hogyan jut ideje a háromgyermekes édesanyának bicikli-, vagy szöcskeszedő táborba vin­ni a tanítványait, mellette pályázni és még sok más elfoglaltságot felvállalni. V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents