Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-11-11 / 41. szám
6 SZEKSZÁRDI VASARNAP MOZAIK 2012. november 11. Örömkönyv: Vitéz Háry János hőstettei Haugh Bélától A Garay János emlékév rendezvényeinek sorába illeszkedve a PTE Illyés Gyula Kar és a Tolna Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület november 5-én tartotta Haugh Béla: Vitéz Háry János hőstettei című kötetének bemutatóját. A Garayjános születésének 200. évfordulóján az egyetemi kar és az egyesület által megjelentetett bővített reprint kiadás bemutatóját a PTE IGYK Campus aulájában tartották. Az est díszvendége maga Háry János volt... Kétszáz éve született költőnk Az obsitos című költeményében megteremtett nagyotmondó huszára Haugh Béla 1914-ben megjelent művében új életre kelt, és valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb mesés kalandokkal gazdagodott. A Garay bicentenárium alkalmából ma újra kézbe vehető, olvasható ez a szórakoztató könyv az eredetihez megszólalásig hasonló kiadásban, dr. Nagy Janka Teodóra főiskolai tanár, intézetigazgató szerkesztésében. „Hárman valának együtt...” - idézte bevezetőjében dr. Gesztesi Enikő, a Garay János Gimnázium történelem-latin- ógörög szakos tanára Az obsitos kezdő szavait. És valóban, a könyvbemutatón hárman ültek mellette az asztal körül: Csillagné Szánthó Polixéna, a szekszárdi önkormányzat humán bizottságának elnöke, dr. Nagy Janka Teodóra, aki tanulmányt is írt a hasonmás kiadáshoz, és dr. Szabó Géza, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum régész-muzeológusa, aki Haugh Béla pályáját ismerteti a könyvben. Aztán megjelent maga Háry is: Bognár Cecil, a tiszteletbeli obsitos rögtön el is hitette a hallgatósággal, hogy a nagy Napóleont elfogta, majd szabadon eresztette. Minderről Haugh könyvének 12. fejezete regél E hatásos belépőt követően Csillagné Szánthó Polixéna megvalósult álomként beszélt a reprint kiadás létrejöttéről. Köszönetét mondott a főiskolának, hogy ezzel is gazdagította a Garayjános születésének 200. évfordulójára rendezett programsorozatot. A vitéz Háry hőstetteit páratlan fantáziával tovább éltető Haugh Béláról megtudhattuk, hogy 1897-től a szekszárdi állami főgimnázium magyar-latin szakos tanára volt. Emellett történelmet is tanított, vezette a gimnázium ifjúsági könyvtárát, és gondjaira bízták az ideiglenesen az iskola falai között elhelyezett Tolnavármegyei Múzeum gyűjteményét. Jelentős régészeti és néprajzi gyűjtést végzett, és az eredményeket szaklapokban publikálta. Amíg városunkban élt, szerkesztette a múzeumi évkönyveket, újságíróként működött, valamint megjelent egy verseskötete és egy pedagógiai munkája is. Éppen 100 évvel ezelőtt hagyta el Szekszárdot, amikor tevékenységének elismeréseként a Jászságban gimnáziumigazgatóvá nevezték ki. A Garay teHáry János: Bognár Cecil remtette furfangos Háry alakja azonban továbbra is a fejében munkálkodott. Haugh újraálmodta, és jelentősen gyarapította az obsitos fordulatos kalandjainak számát az 1914-ben megjelent prózai művében. Dr. Nagy Janka Teodóra örömkönyvnek nevezte a Vitéz Háry János hőstetteinek hasonmás kiadását. Öröm volt a felfedezése, öröm a gondozása, öröm az ismételt megjelenése, a Háry utóéletéről elkészült tanulmány. Garay János a nagyotmondó obsitossal a magyar kultúra olyan emblematikus karakterét teremtette meg, amelyet későbbi korok művészei szívesen alakítottak, gazdagítottak tovább. Ki is lehetett ez a sokakat megihletett figura? Hadnagy Albert néhai levéltáros mutatott rá, hogy ennek megválaszolásában a bőség zavarával küzdünk. A levéltári adatok szerint hat(!), a napóleoni időkben Szekszárdon élt Háry János is szóba jöhet. A legvalószínűbb, hogy egy fazekasról van szó, aki a szavaknak nagy mestere volt, de az edénykészítésnek kevésbé. Erre utalhat az „ez olyan csálé, mint Háry fazeka” mondás is. A könyvbemutató zárásaként Háry János előadta történetét, amelyben lemond grófi címéről, helyette a király kinevezi a szekszárdi vár nélküli várkapitánynak. Már a Garay Ákos illusztrációival díszített kötet kézbevétele is örömet okoz. Megbámult lapjai az ifjakban azt az érzetet keltik, mintha a nagyszülők meséi elevenednének meg a hihetetlen, gazdag fantáziával megírt történetekben. Ezek olvasása a szépkorúaknak is örömet okoz, visszaviszi őket a gyerekkor álomvilágába. Hiszen ki az, aki ne szeretne hinni a mesékben? A könyvbemutatót követően, 19 órától „Garayjános és kora - műfajok, hangulatok versben és zenében" címmel a dr. Jobbágy Valér karnagy dirigálta Szekszárdi Madrigálkórus és vendégeinek ünnepi műsorát hallgathatták meg az érdeklődők az egyetemi kar aulájában. Közreműködött: dr. Töttős Gábor, Csötönyi László és Lozsányi Tamás. Kovács Etelka Madár-kedvű messzeség: megjelent Ékes László Gyalogúton című kötete Azt hittem ismerem. Nem a gyalogutat, hanem azt az embert, akit mindennapi újságírói tevékenysége munkatársi, vagy mondjuk kollégái minőségben mellém sodort. Volt szerencsém a rendszerváltást megelőző időkben naponta kezet szorítani vele, köszöntve a köszöntő napot. Akkor volt, hogy szakítottunk időt magunknak, „munkatársi, vagy mondjuk kollégái minőségben” figy elmet terelve az éppen aktuális eseményre, amit ma már történelmi jelzővel látunk el Akkor tudni való volt - már aki tudni akarta - Ékes Lászlóról hogy milyennek látja a világot. Az ég számára akkor is kék volt, „az árny sötét, ha árny volt. A jó régen is jó volt, a rossz akkor is rossz, ha rossz volt... az igaz mindig igaz volt, ma sem más, a hazugság szintúgy. A fehér fehér, a fekete fekete, az alfa alfa, az ómega ómega volt, az is maradt” így volt a széppel a rúttal az iriggyel a jószívűvel a gőgössel a harsánnyal a magamutogatóval... az álnokkal a képmutatóval... az árulóval a szerénnyel a tiszteletre méltóval az ostobával és okossal így volt és nem különb ma sem a hittel”... Nem sorolom. Jelzem csupán, hogy' mindez olyan lelkületre, szellemiségre, gondolatvilágra vall amit egy parányi sérülés is szilánkokra tör. Ez a sérülés könnyen sértődéshez vezethet. Mondhatom, írhatom, mert tudom, hogy az őszinteséget őszinteségnek gondolja Ékes László, amit ő a tiszteletre méltó kategóriájába sorol! Több évtizedes „munkatársi, vagy mondjuk kollégái minőségben” sem ismertem Ékes Lászlót a költőt. Sosem írt verset, amit publikált. Nem kísértette ilyetén a sorsát. Ám nem tudta elfojtani szellemének líraiságát. Ezt igazolja immár a hatodik kötete is. A Kopjafák a Donnál (1998, közös), Két szem barack (2000), Fesztiválos szekszárdi pünkösdök (2005, közös), Kőrisfák (2006) és az Apám kenyere (2009) után itt a Gyalogúton. A gyalogút, amiről azt írja a kötet szerzője, hogy „ismerője a történelemnek. Elvisz oda, ahol áldott állapotba kerül erdő, mező, megfogan az emberi gondolat, megszületik a csoda.” Csodálatra méltó, amint Ékes László jártában, keltében szót is talál ezekhez a pillanatokhoz. Roppant figyelmet kívánnak szófordulatai, hasonlatai, metaforái, prózába rejtett, de kiáltó, rímekkel szőtt gondolatai. Az ébredő Napot épp úgy megszólítja, mint a lenyugvót, az évszakok váltásának törvénye szerinti rendbe szerkesztett kötete is igazolja ezeket. Tömör, rövid írásainak, jegyzeteinek, „költeményeinek” még tömörebb egyszavas címeiben, a magyar nyelv betűrendjét is könnyedén felfedezi az olvasó, aki világot látni indul Ékes Lászlóval Milyen világot ismerni meg? Madár-kedvű messzeséget. Olykor felemelkedik, és onnan tekint le szülő-, munka- és lakhelyére. Onnan, ebből a magasságból messzeségből elszállt történelmi időből ma minden másként, tisztábban felhőtlenül látható. Láttatható. így hívja olvasóját „szuszogósan a tavaszodó dombra, virágnézőbe”, az „aratás illatú tollászkodó reggelbe”, a „cicellés maradék őszbe”, amikor „ködkendőt kötnek fejükre a kopaszodó dombok” és „fényt ígérő napok sorává” „négygyertyás koszorú” -vá lesz a világ. A búcsúzó világ. Ez a fejezetcíme a Gyalogúton című kötetnek, amelyben terjedelmesebb, elbeszélőbb, novellisztikusabb írások találhatók. Az író pedagógus voltára, tanítói hitvallására, küldetésére jellemző, hogy a kötetet záró „régi, ritka szavak” értelmezését is csokorba kötötte. Ezen értelmező szótár segítségével is ajánlom a Tisztelt Olvasók figyelmébe, hogy emelkedjenek Ékes Lászlóval madár-kedvű messzeségbe. Decsi-KissJános
