Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-10-28 / 39. szám
2012. október 28. SPORT Rég történt, de párját ritkítóan szép volt Negyven éve nyert NB ll-es bajnokságot a szekszárdi aranycsapat! A Szekszárdi Dózsa 1971/72. évi bajnokcsapata. Álló sor, balról: Kormos Mihály edző, Lipovszky, Szántó, Micskó, Simon, Csordás, Komer, Kálmán, Licker, Faikas Dezső gyúró. Elöl: Zielbauer, Vábró, Kalász, Freppán dr., Hegedűs, Török Régi szép hagyomány folytatódik: minden idők legeredményesebb szekszárdi labdarúgó csapatának tagjai ismét összejönnek egy kerek évfordulón. Te jó ég, már a negyvenedik következik! Ennyi idő - pontosabban még négy hónappal több - telt el 1972. június 25. óta, amikor a Szekszárdi Dózsa tíz pontos előnnyel megnyerte az NB ll-es bajnokság Nyugati-csoportjának küzdelmeit. Beérett az a bizonyos gyümölcs, három év szisztematikus munkája. Teljesült a legendás megyei rendőrfőkapitány, a jó értelemben vetf futballőrült Solymosi Mihály óhaja: az akkor még a világelitbe tartozó magyar labdarúgás nemzetközileg is meghatározó belügyi csapata, az Újpesti Dózsa és az NB 1-es Pécsi Dózsa után a kis szekszárdi következett... Mintegy négy-ötezer szurkoló nem kis örömére. Ennyien jártak ki akkoriban a főkapitány által már korábban megépíttetett, a kor színvonalát jócskán meghaladó, folyamatosan csinosított, példásan gondozott Dózsa-stadionba. Tízezrekben volt mérhető azoknak a Tolna megyei érdeklődőknek száma, akik az újságból, vagy hallomásból kísérték figyelemmel a megye elsőszámú futballcsapatánál zajló történéseket. Ötezer néző előtt játszottak Közönségszórakoztató futballt játszott a szekszárdi aranycsapat, köszönhetően a játékosok által nagyra tartott, komoly felkészültségű trénerlegenda, Nagy János irányításának, aki 1969-től kezdődően lerakta ennek a csapatnak az alapjait. A haladó hagyományt magas szinten folytatta a játékosból lett edző, Kormos Mihály, aki 1971 decemberében vette át a gárdát. Technikailag roppant képzett labdarúgókat vonultatott fel az a Szekszárdi Dózsa. Több új játékos NB I-es tapasztalatokkal érkezett a hívó szóra. Élmény volt nézni azt a rövid passzos játékot, ahogy ez a csapat a támadásait felépítette, ahogy a még ma is minden szinten követendő szélsőjátékot roppant tudatosan megvalósította, ahogy kiszolgálta a közönséget. Minden csapatrészben fellelhettünk egyéniségeket, akiknek egyéni kvalitásai, csak rájuk jellemző megoldásai adták a csapatot még szeret- hetőbbé tevő pluszokat. Lipovszky József, alias Lipó, az első számú kapus közönségnek (is) szóló akrobatikus mozdulatai, az ellenfél csatáraival való kommunikációja, Simon Ferenc és Korner János kiváló védőmunkája. Ahogy Szántó Tibi intelligens futballjá- ból megtudhattuk: egy szélső bekknek már nem csupán védekező feladatai vannak a modernizálódó futballban. Ahogy Micskó Misi játéka megmutatta, menynyit kell tudni futnia egy olyan középpályásnak, aki a védekezésből, a támadásépítésből és befejezésekből is egyformán ki akarja venni részét. Ő ilyen volt. Ahogy Kalász János racionális, olykor személyiségéhez illően ravasz játékából leszűrhető volt: a labda van a legjobb kondícióban. Ahogy Csordás Matyi és Hegedűs Jani fedezetként megbecsülte a labdát, ahogy a szélekről kiszolgálták a belsőket. Mindenekelőtt a góllövés tudományát a génjeiben hordozó Freppán Miklóst, a később jogból doktoráló, a futballkarrierjét Szekszárdon kibontakoztató középcsatárt. Freppán doktor tökéletes kiszolgálásában az ország egyik legjobb balszélsője, a magyar B válogatottban is rendszeresen szerelést öltő Török Bálint vitte prímet. Kivételes cselező készsége és párját ritkító rúgótechnikája révén balszélsőként maga is nagyon gólerős volt. A másik szélen is NB I-es kvalitású játékos futballozott a csabai származású Zielbauer Miksa jóvoltából. Ez aztán sokszor megoldhatatlan feladat elé állította a Szekszárdi Dózsából felkészülni igyekvő csapatokat. Például a nagy riválisnak számító Fűzfőnek, a Győri Dózsának, a Pécsi Ércbányásznak, a Szombathelynek, a Pápának, a Kaposvári Táncsicsnak vagy a Tatabányának. „Kalász, Freppán, Török, a háló rögtön zörög...” Harminc mérkőzéséből tizenkilencet megnyert a csúcsra jutást jelentő 1971/72- es bajnokságban a szekszárdi aranycsapat. A nyolc döntetlen mellett mindössze három vereség csúszott be az idény során. A fentebb leírtak következményeként 50 rúgott gól mellett mindössze húszat kaptak. íme a legtöbbet szerepelt játékosokból álló kezdőcsapat (zárójelben ki hányszor lépett pályára kezdőként): Lipovszky (30> Szántó (30), Simon (28), Komer (30) - Zielbauer (24), Csordás(27), Hegedűs (27) - Kalász (28), Micskó (26), Freppán(27), Török (30). A keret további tagjai közül a legtöbb lehetőséget Vábró kapta, aki tizenöt alkatommal kapott helyet a kezdőcsapatban, és tucatnyiszor a pádról szállt be. A bajnokcsapatban Bús ötször, Lizák, Loósz és Túrós egy-egy alkatommal kezdett. Bús és Kálmán hatszor, Túrós kétszer, Miklós I. és Kocsis pedig egyszeregyszer léphetett pályára csereként abban a szezonban. Lickert Károly, a Dózsa második számú kapusa a bajnoki aranyat érő szezonban nem jutott szerephez, ám a nagy munkabírással segítette a „nagy Lipó” munkáját. Amikor az aranycsapat szóba kerül, szinte valamennyi főszereplő megemlíti az 1971-es visszavonulásáig alapembernek számító védő, Jerabek Jenő nevét, aki hozzáállásával, egész mentalitásával, megalkuvást nem ismerő csupa szív játékával már akkoriban is példaképpé tudott válni, és később pályaedzőként segítette a szekszárdi labdarúgást. Újra találkoznak A legendás öregfiúk immáron hatvanas éveiket taposva újfent találkoznak. Mint azt Török Bálinttól, az eddigi találkozók egyik fő szervezőjétől megtudtuk: ezúttal a pálya, a stadion, az öltöző közvetlen közelében gyűlnek össze október 27-én, szombaton a negyvenéves jubileum okán. Annak ellenére, hogy a keretből sajnos többen már eltávoztak az élők sorából - Hegedűs János, Gellér István, Korner János, Letovics László és Kormos Mihály emlékének is minden bizonnyal adóznak a csapattársak -, 13 egykori játékos biztosan ott lesz a Kerekes Teniszcentrumban tartandó ünnepségen, és a vezetőség több tagja, így Szlavicsek László, Jaszenovics Géza és dr. Szűcs László is elfogadta a meghívást. Naná, hogy ott lesz a 40. évfordulón a Szekszárdi Dózsát több évtizedig szolgáló ismert gyúró, Farkas Dezső, a nagy tiszteletben álló dr. Bíró Imre csapatorvos, no és a legendás szertáros, Lehr Dénes, Dönci bácsi is. „Volt egyszer egy nagycsapat” címmel emlékkönyv jelent meg a kilencvenes években a szintén vezetőségi tag, azóta már elhunyt Szentgyörgyi Kálmán tollából, amely a rengeteg információ mellett olvasmányosan sztorizgatva állít emléket minden idők legnagyszerűbb szekszárdi futballcsapatának. B. Gy.
