Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-16 / 33. szám
2012. szeptember 16. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! , SZEKSZÁRDI Érzelgősségmentes tolerancia és empátia Soczó László: „Az úgynevezett levezetés egyetlen munkahelyen sem árt” A „Szépítsük együtt Szekszárdot!” program vezetője, Bodó Kata javaslatára Soczó László alezredessel, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (TMBVI) parancsnokával beszélgettünk. A kérés egyik magyarázata, hogy városunk szépítésébe olykor bekapcsolódnak az arra érdemes elítéltek, másrészt pedig Kata szívesen olvasna arról, hogyan élnek odabent, mivel foglalkoznak nap, mint nap...- Azt gondolom, a kisfiúk nem börtönparancsnokságról álmodoznak...- Valószínűleg igaza van. Annak idején nekem sem jutott eszembe, hogy itt fogok dolgozni. Rendőr szerettem volna lenni, de ezt később elvetettem, hiszen édesapám rendőr (dr. Soczó László megyei főkapitány- a szerző), s ennek érdemtelen előnyeit és hátrányait el akartam kerülni. Egy időben szívesen választottam volna a tanári pályát, aztán a dolgok így alakultak. Jól érzem magam a munkakörömben, sőt az ezt megelőző beosztásaimban is.- Mégis mi vezérelte erre az útra?- A gimnázium után külkereskedelmi szakközépiskolát végeztem Szekszárdon, majd a Pécsi Tudományegyetem természettudományi karán szereztem főiskolai végzettséget. Ott több csoporttársam is „rendvédelmis” volt, s a beszélgetések során közel került hozzám ez a terület. Izgatott a kihívás. A TMBVI- ben 2002-ben helyezkedtem el biztonsági tisztként, és váltásos munkarendben dolgoztam, miközben elvégeztem a felső fokú büntetés-végrehajtási szaktanfolyamot. Két év múlva kineveztek egy közel 50 fős csoport élére biztonsági osztályvezetőnek. Közben humánszervezői egyetemi végzettséget is szereztem, így 2006-tól távolléte esetén a parancsnok helyettese lettem. Később nyolc hónapon át megbízott parancsnokként dolgoztam Szekszárdon, majd egy kalocsai kitérővel 2011 januárjában kerültem vissza immár parancsnokként.- Diplomái, nyelvtudása okán sikerrel próbálkozhatna akár más területen is...- Fel sem merül bennem, hogy lecseréljem azt a munkahelyet, mun- A „dohányzás” kategória meglep, bár ők nem mehetnek ki a ház elé...- A zárkában és a „séta udvaron” cigarettáznak. A jogalkotó úgy fogalmazott, hogy a börtön ilyen szempontból egy speciális hely, ahol a dohányzás jogát meg kell adni, ezért jelöltük ki a dohányzó zárkákat.- Maradjunk a körülményeknél Odabent főznek?- Igen, van konyhánk. Ott főznek a személyi állománynak és a fogvatartot- taknak is. Természetesen nem külön, valamennyien egyforma, kifejezetten jó ételt fogyasztunk. kát, amit szeretek, s ahol megbecsülnek. Nézze, különösen a mai világ-' ban minden munkának vannak előnyei, ahogyan problémás oldalai is. Úgy érzem, belejöttem a helyzetek kezelésébe, amelyeknél a legfontosabb az érzelmességmentesség, de nem hiányozhat vezetőként a tolerancia és az empátia sem az ember- bőL Emberekkel foglalkozni kihívás, szép, de nagy feladat.- Úgy tudom, Szekszárdon elsősorban előzeteseseket őriznek, valamint a rövidebb időre elítélteket- Ez így van. Általában nyolcvan százalékuk előzetes letartóztatott, Tolna megyei lakosok, illene itt követték el a bűncselekményüket. A telítettségünk mintegy 120-140 százalék közötti, de mondhatom, a legtöbb börtönhöz képest ez az arány elfogadható. A fogvatartottak jelentős többsége férfi, de kis számban nők is vannak, persze őket teljesen elkülönítve őrizzük.- Mi alapján dől el hogy kik kerülnek 2-3 ágyas zárkákba, s kik a nagyobbakba?- Több elkülönítési szabály van. Egészséges-e az illető, dohányzik, vagy nem, fiatalkorú vagy felnőtt, előzetes letartóztatott vagy elítélt. Fontos még, hogy a bűntársak ne kerüljenek egy zárkába, így elkerüljük az összebeszélést.- Ide vág az a közszájon forgó megjegyzés, miszerint „nekünk, akik dolgozunk, kell eltartanunk a gazfickókat”.- Egyrészről jogos a társadalom háborgása, hogy a jogkövetők, a tisztességes, becsületes életet élők kénytelenek szorosan beosztani forintjaikat, a tolvajok, a csalók, a rablók megkapják az ételt, a szállást, a fűtést, sőt a jogaik sem kérdőjelezhetőek meg. Tudomásul kell venni azt is, hogy be vannak zárva, büntetésüket töltik, s a viszonylagos kényelem ellenére sem mondható, hogy nekik nagyon jó dolguk van. Jogos büntetésül - az alapszükségleteken kívül - a „normális élet” majd minden szeletkéjét elvették tőlük.- Akik dolgozhatnak, azoknak köny- nyebb elviselniük a büntetést- Fodrász, könyvtáros, házi műhelyes, konyhás, takarító munkakörökben foglalkoztatunk elítélteket, de a munkákat csak a jó magaviseletűek végezhetik. Hasonlóan azokhoz, akik megfelelő biztosítás mellett kijárnak a városba szemetet szedni, temetőt rendezni, parkot gondozni, bekapcsolódva a „Szépítsük együtt Szekszárdot!” mozgalomba, amiről a lap múlt heti számában is hírt adtak. Az elítéltek örülnek, jutalomként élik meg a kinti ténykedést, amit lelkesen és igen hatékonyan végeznek. Idebent van konditerem, könyvtár és tévézhetnek is. Gyakran szervezünk kulturális programokat, továbbá lelki gondozásra lelkészünkhöz, Balázsi Zoltánhoz fordulhatnak. Orvosi és fogorvosi ellátás is rendelkezésre álL- Mi történik azzal a bent dolgozó elítélttel aki renitenskedik?- Leváltjuk a munkavégzésből ami komoly büntetés. A zárkában üldögé- lők ideje lassabban telik, ráadásul pénzt sem kap az illető, s kénytelen lemondani a napi zuhanyozásróL- Tudom, hogy pakkot kaphatnak. Küldőik próbálnak cselezni?- Hát hogyne, meglehetősen fondorlatos módon. Ezért is ellenőrizzük a csomagokat, amelyekben olykor találunk az engedélyezett gyógyszereken kívül másféléket. Természetesen a munkatársaim mindig, mindent megtalálnak: például a süteményben a tiltott kincset, a mobiltelefont. Inkább nem adok ötleteket...- Ugye, jól látom, hogy folyamatosan sportol- Igen. Hetente egyszer focizom, egyszer-kétszer futok és úszom.- Nyilván a kondíció miatt, de a sport jó levezetést is jeleni Mert ugye a munkahelyi környezet rátelepszik az ott dolgozókra.- Különösebben nem. Ehhez a munkához, annak helyszínéhez, a bezártsághoz is hozzá lehet szokni. Akinek ez nem sikerül, előbb utóbb maga dönt a kilépésrőL Nyilvánvaló, hogy aki börtönben dolgozik, az másféle pszichés megterhelésnek van kitéve, mint egy pedagógus vagy orvos. Az említett „levezetés”, no és a sportolás egyetlen munkahely esetében sem árt, igyekszünk nem hazavinni a benti problémákat.- Kikhez megy haza?- Feleségemhez, Szilviához, aki közgazdász, ám most gyesen van másfél éves kislányunkkal Laurával A jövő év elejére várjuk a következő babát.- Várom a javaslatát- Szívesen olvasnék Réger Balázsról a Tolna Megyei Kormányhivatal kabinetvezető-sajtófőnökéről a hivatal szerteágazó munkájáról V. Horváth Mária 0
