Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-16 / 33. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP IRODALOM 2012. szeptember 16. 200 éve született Garay János /6. A szülői ház. Pécsi diákévek. Egyetemi tanulmányok. „Csatár”. Házassága Kétszáz esztendeje lesz idén, hogy 1812. október 10-én Szekszárdon megszületett Garay János. A jeles költőről Jeney János piarista tanulmányt írt a Palaestra Calasanc- tiana - A piaristák doktori értekezései az 1932. évtől című sorozat 1. számába 1932-ben. Jeney János munkájából számos fontos adatot ; és érdekességet megtudhatunk Garay családjáról, diákéveiről, házasságáról, munkásságáról. A kötetből most további részleteket közlünk. Hunyadi Földvárról elébe megy, de Görbőn egy éjen át megpihent Kont emlékére. Míg vitézei mulatoznak, sétálni indul a közelfekvő erdőbe, ahol a Sátán szép lány képében közeleg hozzá s megtámadott atyja védelmére segítséget kér tőle. Hunyadi elindul az idegen megsegítésére de rajtaveszt nagylelkűségén. Már-már elvész a derék hős, amikor megjelenik Kont szelleme: a veszélyt elhárítja, mert aki hazája ügyét s az igazát védelmezi, nem szabad orvul meggyilkoltatni hiában: azt az erős Isten védi. A két tábor megütközik. Rozgonyi mély sebet kap Garától, de társai széles pajzsokon elviszik a harctérrőL Ujlaky újra átpártol Garához. Hunyadi, aki mindezt látta a hegytetőről, övéihez vágtat és megjelenésével erőt önt beléjük. Vas a cseh Giskrával ütközik meg, de csel által elesik. A helyet tiszteltére Vaskapunak nevezik. Ida az üres termekben szomorúan tölti napjait. A hős emlékére kápolnát építtet a Vár romjain: halála után ide temette őt a hálás lakosság. A csata tovább dühöng, Hunyadi megöli Káldort, mire az egész Gara-had Hunyadira ront. Ő azonban Isten segítségével megmenekül, megszalasztja Garát, aki futás közben átkot mond Istenre és a Sátánra. Serege vezér nélkül teljes vereséget szenved. Rozgonyi felépül sebeiből, Istent magasztalja a nyert diadalért. A csatahely ettől az ütközettől kapta a Csatár nevet. Hunyadi győztesen vonul be Fehérvárra, ahol Rozgonyi fényes ünnepségek keretében királlyá koronázza Ulászlót, bár nem a szent koronával, hanem csak eskütétellel, amelyben arra kötelezi, hogy addig nem nyugszik, míg a koronát birtokába nem veszi. A koronázás után Ulászló Hunyadihoz fordul, megköszöni a számára kivívott királyságot, nyilvánosan megcsókolja és saját nyakláncát fűzi vállaira ezekkel a szavakkal: „Ezt Besztercze nemes grófjának, honja és királya.” Az eposz főhőse Hunyadi János, akinek önzetlen magatartása által a széthúzó főrendek Ulászló lengyel királyt ültetik a magyar trónra 1440- ben. A Gara-pártiakkal szemben ő a politikai érdekek védője. Nem akarja lábbal tapodni az ősi jogokat, de magasabb nemzeti szempontból múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy olyan király kerüljön a magyar trónra, aki tekintélyével és haderejével biztos támasza lehet a töröktől ekkor már eléggé zaklatott országnak. Csecsemő király helyett erőskezű, vitéz, bölcs fejedelmet óhajt. Önzetlenségére jellemző, hogy mikor a rendek neki ajánlják fel a koronát, habozás nélkül visszautasítja. „Úri Karok s Rendeklmivel itt tapsolva zajongva Megtiszteltek: elég jutalom nekem: a kivitelre Nem végy én kebelem, Hogy méltót engem Ítéltek: Tiszta barátságtok műve az, de nem érdemem és nem Tettem emelhete föl Köszönöm hát jóakarástok! Ez az epizód a költő leleménye és nem factum historicum.” Nem akarja, hogy a viszálykodás miatt feleslegesen ömöljék a drága magyar vér, azért, mikor már serege harca készen áll, előbb követeket küld Garához, hogy békülésre bírja. De miután ez jóindulatú szavait megvetéssel fogadja, gúnnyal tetézi és feleletül epébe mártott tollal kiadja het- venkedő parancsát: „A ki egyes szívvel nem hódol néki, s az özvegy Fejedelemnőnek, ki nem ismeri honni királynak A csecsemőt, suhogó kardjának vesszen ütésén S összezúzott testét dobogó paripái tiporják.” Elfogadja a kikényszerített harcot és ellenfelét leleményességgel párosult bátorsággal tönkre veri. Többször olvashatni, hogy Hunyadi harc közben megimádja az Istent. Egyikmásik fohászkodása valóban gyönyörű imádság. Egyébként is harcias bátorsága mellett ez az istenimádó lel- külete a legszebb jellemvonása. Történeti tény, hogy a magyar törökverő kardján mindig ott függött a szentolvasó és soha addig ütközetbe nem bocsátkozott, míg azt el nem mondta és meg nem imádta Istenét. Garay eposzában is azért részesült abban a kegyelemben, hogy Isten szelleme óvta és vezérelte minden Gyermek valék s szerettem, Téged szerettelek; De néma volt a gyermek, S meg nem neveztelek. Oly édes volt, oly édes! A néma szerelem, S e néma szent szerelmet El sem feledhetem. Epedve nézek egyre A szép vidék felé, Hol gyermek álmom éltét, S ez álmait leié, Hol szép szemeid egéből, Csak üdvöt olvasék, S mondhatlan érzetemben Szerettem s - hallgatók. Feléd nyúlok karommal, Feléd ver a kebel, S mindennap uj szerelmet, Uj vágyakat nevel, A vágy dallá lesz ismét, Mint hajdan, ajkamon, De ah! sem vágy sem ének Közelb azért nem von! A dal nem ér hozzádig Árnyat tapint a kéz, A szív viszonláng nélkül, A szem könyűbe vész; A szép vidék közel van, És távol van nekem; S távolban és közelben Borús marad egem. tettében. Sokszor szinte.csodaszám- ba megy megmenekülése, de jelleme alapján mégis érthető és elhihető. Erzsébet királyné alakja a romantika szülötte. Ellentétes tulajdonságok ékesítik a legnagyobb összhangban: állhatatlan, ravasz, erélytelen, félénk nő, de van egy igen szép tulajdonsága, amellyel ellenszenves vonásai ellenére is rokonszenvet kelt: szerető, gondos édesanya. Ezt a tulajdonságát Garay oly élesen kiemeli, hogy érte szinte a többi rossz tulajdonságát is megbocsátjuk neki. Sőt e szép vonásának festésében már annyira megy, hogy Erzsébetet nem is érezzük hibásnak, legfeljebb azzal vádolhatjuk, hogy a ravasz Garának tanácsait megfontolás nélkül, gyáván követi. (Folytatjuk.) EMLÉKEZET
