Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-09-02 / 31. szám
I 2012. szeptember 2. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI vasArnap Akinek a beszélgetések adják az ihletet Bodó Kata: „Mindenki örülne, ha az utcák, a tömbházak és környékük kis falvakként működnének” Amikor két hete dr. Zsigmond Árpád kardiológus szakorvossal beszélgettünk, az is kiderült, hogy a rendszeresen sportoló férfiú őszinte tisztelője a természetnek, Szálkára futva fel- szabadultságot érez, s csak jó dolgok foglalkoztatják. Ez is indokolja, hogy Bodó Katának, a „Szépítsük együtt Szekszárdot!” program vezetőjének nyújtotta át a jelképes stafétabotot. Mint mondta, szívesen olvasna az eddigi eredményekről, a tervekről, amelyek Szekszárdot és lakóit szolgálják.- A „Szépítsük együtt Szekszárdot!” tulajdonképpen mozgalom? ,- Igen, mégpedig nem elvont célokért | ténykedünk, hanem a városlakók és a g csatlakozó cégek saját magukért, saját S örömükre. Annak idején, 2009-ben Hor- | váth István polgármester úr ötlete alap- £ ján indult a ma is tartó folyamat, s hozzáteszem, egyre többen kapcsolódnak be a munkába.- Kata mióta vezeti a programot?- Idén februárban vettem át az elődömtől, aki - beleértve az ő elődjét is - igazán remek munkát végzett, megalapozva a továbbiakat, miközben megismertette a mozgalmat a városlakókkal- Úgy tudom, nem szekszárdi...- Keszőhidegkúti vagyok, szüleim jelenleg is ott élnek. Miután elvégeztem az egyetemet, két munkaállomást követően Lengyelben, az Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakképző Iskolában tanítottam biológiát, kémiát és mezőgazda- sági alapismereteket.- Tehát tanár.- Nem, agrármérnökként végeztem Mosonmagyaróváron, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, majd ugyanott megszereztem a növényvédő szakmérnöki képesítést. Jelenleg a soproni erdőmérnöki kar erdészeti és vadgazdálkodási tudományok doktori iskolájában - státuszom szerint doktor jelöltként - folytatom a tanulmányaimat. Szakterületem a gímszarvasok kutatása.- Beszélgessünk a tanítástól- Nem szeretnék elmélyedni a témában. Annyit azért elmondok, hogy manapság nem egyszerű a pedagógusok élete, munkája. A diákok gyakran fegyelmezhetede- nek, nem érzik át a kötelességtudat fontosságát, a tanárnak pedig alig van eszköze, hogy mederben tartsa a dolgokat. így gyakran a sikerélmény is hiánycikk. Én is más munkát kerestem, mégpedig végzettségemhez, elképzeléseimhez, habitusomhoz közelállót. Látva, hogy Szek- szárd miként szépül, kezdetben „idegenként” tapasztalva, hogy itt milyen sokat adnak a város rendezettségére, önéletrajzot is tartalmazó levelet írtam a polgár- mesternek, s felajánlottam a természet és a szépség iránt elkötelezett szolgálataimat. Elámultam, amikor hamarosan megérkezett a válasz a szóban forgó munkát jelentő ajánlattal egyetemben.- Ez a munka nehezen „megfogható”. Hogy látott neki?- Segítséget kaptam az elődömtől, a cégtől és a polgármesteri hivataltól. Az is világossá vált, hogy vannak lelkes hívei a mozgalomnak, s nem ritkán ők tesznek javaslatot a különböző munkákra Most elhall- gathatatlan egy-két komoly támogató, mint az Oktel, a Rákellenes Liga, vagy a Tesco. Az utóbbi minden évben felvállal egy-egy nagyobb munkáé legyen az egy terület megtisztítása a szeméttől, a környék padjainak, korlátainak lefestése, szurdikok kitakarítása Ezek igen jelentős dolgok.- Elárulja a munkamódszerét?- Persze, bár ez változó. A lényeg, hogy nem vagyok híve a másolásnak, szívesen agyatok az adott témán... Egy alkalommal éjszaka jutott eszembe néhány dolog az adott feladattal kapcsolatban. Azonnal jegyzetelni kezdtem, miközben a mobilommal világítottam. Egy idő után kiderült, hogy éppen az új munkámhoz csatlakozó új ismerősnek küldözgettem éjnek évadján az üres SMS-eket. Másnap győztem magyarázkodni és elnézést kérni... Munkamódszerem alapja, hogy minél több városlakó kapcsolódjon a mozgalomhoz. Reggel, délután, estefelé járom a várost, s igyekszem minél több emberrel szóba elegyedni. Nekem a beszélgetések adják az ihletet. Rengeteg jó ötletet kapok, amit igyekszem tovább vinni, s nem egy-két olyan szekszárdi van, aki a játszótér, vagy a nagyobb üzlet melletti diskurzust követően már csatlakozik is - együtt a baráti körével.- Azt már hallottam, hogy szívesen beszélget az utcán, amit a legtöbb ember értékel- Viszont - mondjuk így - több ismerősöm meglepődik, hogy oda merek menni bárkihez, s egyes ügyekről kikérem a véleményét. Nekem ez természetes, hiszen falun nőttem föl, de gyakran töltöttem hosszabb időt Budapesten, pontosabban Zuglóban a nagymamámnál. Tehát falun, de a zuglói utcában, sőt egy-két szomszédosban is mindenki ismert mindenkit, törődtek egymással az emberek, együtt virágosítottak, rendezkedtek. Boldogító lenne mindenkinek, ha az utcák, a tömbházak környékei kis falvakként „működnének”. Az emberek figyelnének egymásra, együtt a környezetükre. Ez nem utópia. Hozzáállás, bizalom és akarás kérdése. Nyilván, mindezt nem én fogom megoldani, de ami tőlem telik, megteszem.-A „mi következik ” dossziéból mond valamit?- Szeretném, ha egyre több támogatónk lenne. Örömmel dolgoznék együtt az egyházakkal, a katolikusokkal már volt közös munkánk. Igyekszem felvenni a kapcsolatot a borászokkal, hiszen sok területen közös az érdekünk. Most éppen dr. Haag Éva alpolgármesterrel értékeljük a „Tiszta, rendes, virágos porta” vetélkedőre érkezett pályázatokat, melyek idén meghaladják a százat. Két éve még 55-en, tavaly 74-en jelentkeztek.-Sztvesenkapcsolódnakbeazemberek?- Meglátásom szerint is-is. Szerintem a résztvevőknél sokkal, de sokkal több szép, figyelemre méltó házkörnyék van a városban, de e téren is azt tapasztatom, hogy az emberekben kevés az önbecsülés, noha itt Szekszárdon is sokan büszkélkedhetnének a környezetükkel.- Folytatja az együttműködést a börtönnel?- Hát hogyne! Remek a kezdeményezés, s azt tapasztalom, hogy akik érdemesek arra, hogy kint dolgozzanak, nagy örömmel, lelkesedéssel és nagy hatékonysággal végzik a munkát.- Kitől örökölte a talpraesettségét?- Anyukámtól, aki mindig vidám, kedves, tettre kész és fáradhatatlan. Az utóbbi apukámat is jellemzi, aki erdész, és anyukámmal, no és velem együtt vadász is.- Mellette turizmus-menedzser, méhész.. Most egy kicsit énekeljünk is.- Az éneklés az oviban kezdődött. Általános majd középiskolásként, sőt egyetemistaként is gyakori fellépője voltam a rendezvényeknek. A zeneelmélet-tanulás és a zongorázás után énekelni is tanultam. Először Kovács József művésztanár, majd az operaénekes Bokor Jutta foglalkozott velem. Több díjat is nyertem, és szívesen teszek eleget ma is a felkéréseknek.- A legnagyobb álma?- Szeretném megvásárolni Keszőhideg- kút legöregebb, jó 200 éves házát, amit felújítatnék, s illő tárgyakkal berendeznék. Mert sok más mellett érdekel a népi építészet, a népművészet is.-Se hasábokon ki érdekelné?- Szeretném, ha Soczó László alezredessel, a Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet vezetőjével beszélgetnének. V Horváth Mária I
