Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-01-29 / 4. szám

2 , SZEKSZÁRDI ¥A§»iÄP HÉTRŐL HETRE 2012. január 29. Szekszárdiak a kormány melletti békemenetben Egyes becslések szerint több mint félmillióan vonultak a Parlament elé (Folytatás az 1. oldalról) Az eseményre egyébként Bony- hádról Faddról Tengelicről Simon- tornyáról is érkeztek résztvevők, szőkébb „hazájuk” nevét táblájukon, zászlóikon jól látható módon feltün­tetve, ahogy azt a szervezők előzete­sen kérték. A csendes tüntetésen a Tolna megyeiek mindvégig egymás közelében békésen, fegyelmezetten gyalogoltak a Parlamentig. A menet­ben a babakocsiban tok kisgyermek­től az idősebbekig a legkülönbö­zőbb korosztályokat láthattuk. A me­net alatt, ha az ember körbetekin­tett, végeláthatatlan embertömeget látott, olyannyira, hogy még az And- rássy úttal párhuzamos utcákon is özönlöttek a kormány melletti szim­pátiájukat kinyilvánítók. A félmilliós lélekszámúra becsült békemenet élén többek közt Széles Gábor, az Echo Televízió és a Ma­gyar Hírlap tulajdonosa, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztő­je; Stefka István, a Magyar Hírlap fő- szerkesztője, valamint Bayer Zsok, a Magyar Hírlap újságírója gyalogok, akik a „Nem leszünk gyarmat! We will not be a colony!” transzparens­sel is érzékeltették: a résztvevők nem kérnek az EU-ból és az Egye­sült Államokból érkező megalapo­zatlan vádaskodásokból, a kor­mányt érő alaptalan médiatámadá­sokból. Egyben felhívták a figyel­met arra, hogy hazánk nem kíván behódolni semmilyen pénzügyi és politikai nyomásnak, a résztvevők támogatják a kormány politikáját, kiállnak az eddig elért eredmények mellett, egyetértenek a kormányza­ti iránnyal. A budapesti kormányt támogató békemenettel egy időben az oda elutazni nem tudó, de a menet cél­jával egyetértő szekszárdi és kör­nyékbéli polgárok egy csoportja január 21-én szombaton a Garay A vonulás közben az Andrássy úti bérházak erkélyein sok helyütt fel­bukkantak a nemzetiszínű lobogók és a szimpátiájukat kifejező főváro­siak, de igen sok helyről - például a Párisi Nagy Aruház (korábbi Divat- csarnok) emeleteiről is - felnőttek és gyermekek sokasága integetett a legkülönbözőbb méretű zászlócs­kákkal, kifejezve egyetértésüket a demonstrálókkal és azok vélemé­nyével Idősebb urak és hölgyek is nagy számban üdvözölték a járdák­ról a menet résztvevőit: bizonyára jó pár, 56-ot megélt vagy akkoriban harcolt is volt közöttük - beszélték a vonulók. Mindeközben az emberek a Kos- suth-nótát, a Székely Himnuszt és régi magyar himnuszunkat, a Bol­dogasszony anyánkat énekelték, de a „Veled vagyunk, Viktor”, s a két­harmados többségre történő figyel­meztetés is elhangzott, jelezve az or­szágot ok nélkül támadóknak: a ma­gyaroknak elegük van a hisztériakel- tésbőL A Szent István-bazilikához közeled­ve - amelytől még jócskán odébb volt a Parlament - kapták sokan a telefo­nokat otthonról a hírrel hogy megtelt a Kossuth tér. Ekkor már esteledett, s körbetekintve hasonló volt a helyzet, mint korábban: a tömeg végét egyál­talán nem lehetett látni s a mécsesek fénye a kezekben csak még meghit­tebbé tette az eseményt. A Parlamenthez érve sok ismerős médiaszemélyiség feltűnt. Például prof. dr. Bogár László közgazdász ha­ladt hátitáskával zászlóval a kézben a szekszárdi emberek előtt, akit so­kan üdvözöltek, hiszen tavaly a Lé­téren gyűlt össze. Délután 16.00 óra és 17.30 között mintegy 50 em­ber fordult meg a téren, aki úgy érezte, el kell jönnie, hogy mécsest gyújtson, meghallgasson egy rövid imát Magyarországért, és elénekel­leképítő keretében Szekszárdon járt, s értékes előadást tartott az európai helyzetről „Hajrá Szekszárdi’- köszöntötte a professzor a megjelenteket, miköz­ben hallani lehetett a Parlament előtti színpadról többek között Bencsik András hagját, aki köszö­netét fejezte ki azért, hogy az embe­rek soha nem látott számban - fél­millióan, vagy egyes becslések sze­rint még annál is többen - érkeztek a kormány melletti szimpátiájukat kifejezni. S megmutatták, hogy ha kell, össze tudnak fogni a hazug tá­madásokkal szemben. Még mindig él a kétharmados támogatás - hang­zott el A téren a népszerű televízi­ós személyiséggel Vámos György- gyel az Echo Televízió Kibeszélő és Kiút, valamint a Nép hangja című műsorainak vezetőjével is találko­zott egy-két szekszárdi, aki szintén örömmel konstatálta, hogy ilyen rengetegen eljöttek a demonstrá­cióra. Sok ismerős is üdvözölhette egymást a megyéből így a szekszár­diak ismét találkozhattak pékiául a faddiakkal akikkel egy két szó ere­jéig megbeszélték a látottakat. Az autóbusz mindeközben a Lánchíd pesti hídfőjénél várta a békemenet szekszárdi résztvevőit. Hazafelé to­vább folyt a szó a nem mindennapi demonstrációról és az országot ért méltatlan és alaptalan vádakról, amelyek alapján a nyugati pénzvi­lág és egyes politikai körök össz­pontosított támadást indítottak a magyar kormány ellen. Ez a szim­pátiatüntetés bizonyára árnyalja majd ezt a hamis képet. Gyimóthy Levente je Szózatunkat, Himnuszunkat. Az imát Kirsch János diakónus mondta, a résztvevők hitet tettek Orbán Viktor és kormánya intéz­kedéseinek, uniós politikájának helyessége mellett. W. Gy. A jóságos IMF Másról se szólnak manapság a hírek, mint az IMF és a magyar kormány tárgyalásairól Röp­ködnek a sajtóban az érvek és ellenérvek arról hogyan viszonyuljon Magyarország ehhez a nagy hatalmú szervezet­hez, amelyről azonban az emberek többsége alig tud valamit. Hívjuk hát se­gítségül dr. Nagy Pongrác nemzetközi hírű közgaz­dászprofesszor Gazdaság- politika című tanköny­vét, amelyben tanulságos leírást kapunk az IMF (International Monetary Fund), azaz a Nemzetközi Valutaalap működé­séről Helyhiány miatt itt csak szemelgetni le­het a tanulmányból de a mozaikok alapján is tisztábban láthatjuk, milyen érdekek állhatnak amögött az európai és amerikai politikai és médiaössztűz mögött, amely az elődeitől kiürí­tett államkasszái hatalmas adósságot és hitelek­től fulladozó lakosságot „örökölt” magyar kor­mányra irányul amikor a nemzeti érdekeket igyekszik védeni a pénzvilág hatalmasaival szemben. A második világháború vége felé a nyugati szövetséges hatalmak tervezni kezdték az új pénzügyi-gazdasági világrendet Rendezett ár­folyamviszonyokat akartak teremteni a világ- gazdaságban, ezért visszaállították a kötött ár­folyamrendszert, amelyben az egyes országok valutái az amerikai dollár közvetítésével kötőd­tek az aranyhoz. Az 1949-ben létrehozott IMF fő feladata az volt, hogy kölcsönt nyújtson az egyensúlyhiányban szenvedő országok közül azoknak, amelyek valutájában túlkínálat kelet­kezett. Ez a „segítség” azonban feltételekhez volt kötve, megszabták, hogy a kormánynak milyen intézkedéseket kell hoznia az egyensúly hely­reállítására. A helyzet mára sem változott. A hi­vatalos eufemizmus szerint a Valutaalap csu­pán „tanácsokat” ad. Azonban ha a hozzá for­duló ország nem fogadja meg az IMF tanácsa­it, akkor nem ad neki hitelt. A „tanács" így már feltétel Ezzel a Valutaalap lényegében a fej­lett hitelező országok adósságbehajtójár vá vált - írja Nagy Pongrác. A bankok, kormányok, nemzetközi intézmé­nyek képviselőiből álló IMF csak akkor hitelez a legyengült országoknak, ha az adott kormány kötelezettséget vállal az adósság pontos törlesz­tésére, s ennek érdekében hajlandó szigorú megszorító intézkedéseket hozni. Az erről szó­tó megállapodás konkrétumai azonban titko­sak, ehhez az IMF ragaszkodik. A Valutaalapot egyre több bírálat éri, Nagy Pongrác már 2001-ben arról ír, hogy baj van például a stílussal Az IMF tisztviselői rendkívül udvariasan tárgyalnak ugyan, de éreztetik tár­gyalópartnereikkel hogy ők az erősebb fél So­kán nehezményezik az Egyesült Államok vétó­jogát és döntő befolyását is, ugyanis az USA a Valutaalapon keresztül kényszerítette rá a monetarista gazdaságpolitikát az átalakuló, fej­lődő országok nagy részére, amelyekben e po­litika súlyos károkat okozott. A színfalak mögött tehát: pénz, profit, ban­kok és médiabirodalmak - összefonódó érde­kek, összpontosított erők működnek. Érdemes így figyelni a híreket. Cser Ildikó Itthon demonstráltak

Next

/
Thumbnails
Contents