Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-01-29 / 4. szám

2012. január 29. HÉTRŐL HETRE , SZEKSZÁRDI vasArmip Az elmúlt évtized megalázta a pedagógustársadalmat Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár Szekszárdon Ismét megbecsült fogalom legyen a magyar „szaki” Tóth Ferenc kormánymegbízott és dr. Hoffmann Rózsa a Garay-gimnáziumban tartott sajtótájékoztatón „Megújul a tanügy” címmel szakmai konferenciát rendeztek pedagógusok részére dr. Hoffmann Rózsa oktatás­ügyi államtitkár részvételével január 23-án délután, a Garay János Gimnázi­umban. Az eseményt követően az ál­lamtitkár sajtótájékoztatót tartott, ame­lyen dr. Tóth Ferenc kormánymegbí­zott is részt vett. Hoffmann Rózsa elmondta, az új ok­tatási törvény 2012. szeptember elsejé­vel, az egyik legfontosabb változást ge­neráló pedagógus-életpályamodell pe­dig egy év múlva, 2013- szeptember el­sejével lép hatályba. Akkorra tervezi a kormány a Nemzeti Alaptanterv életbe léptetését is, az érettségi vizsgával kap­csolatos változásokat ugyanakkor még későbbre ígérik. Az ősszel hatályba lé­pő törvény olyan változásfolyamatot indított el, amely minőségi alapokon újítja meg a magyar közoktatást - mondta az államtitkár. Céljuk az értékalapú oktatásügy, hogy az iskolákban rend legyen, s nyu­godt körülmények között lehessen ta­nítani, nevelni. Egyensúlyba kell kerül­niük a kompetenciáknak és az ismere­teknek szemben a korábbi alaptan terv­vel, amely csak kompetenciák fejleszté­sét várta eL Hoffmann Rózsa példaként említette, hogy a mai oktatásirányítási dokumentumok nem írják elő Arany János: Toldijának tanítását az általános iskolákban. A jövőben kötelező tan­anyagok lesznek, amelyeket ugyanúgy, ahogy évszázadokon át, ezután is meg kell követelniük az iskoláknak. Az oktatásirányítás középpontjában áll a pedagógustekintély visszaállítása is - hangsúlyozta az államtitkár - ezt szolgálja a pedagógus-életpályamodell amit beemeltek a törvénybe. Ez szabá­lyozza a pedagógusok munkáját, s el­lenőrizhetővé teszi azt. Magasabb fize­tést biztosít nekik, másként rendezi a munkaidejüket, de a pedagógusok ön­maguk is sokat tehetnek tekintélyük növekedéséért szakmaisággal és szor­galmas munkával - mondta. Véleménye szerint az elmúlt évtized jócskán megalázta, meghurcolta a pe­dagógus társadalmat. A cél az új tör­vénnyel az, hogy a jókat felemelje és erősítse. Persze, amit tíz év alatt lerom­boltak, azt egyik napról a másikra nem lehet felépíteni - fogalmazott. Beszélt arról is, hogy az életpálya- modell szerint az osztályfőnökség ju­talmat jelent, hiszen az a pedagóguspá­lya egyik csúcsa.-Hoffmann Rózsa sze­rint szakértő nem lehet akárki, csak azért, mert beadta a jelentkezését, s csak, mert 5 éve a pályán van. Egy pe­dagógusból akkor lehessen igazgató, ha végigjárta az oktatási rendszer szintjeit - jelentette ki. Az államtitkár szerint az iskolák működtetői gyakran megalázó feladatokra kérik fel a tanító­kat, tanárokat. „A pedagógusoknak meg kell tanulniuk nemet mondani" - szögezte le, utalva a liberális kormá­nyok alatt eluralkodott helyzetre. Az is­kola nem arra való, hogy utazási irodák szoláltatásait közvetítse! - jelentette ki. A létszámcsökkentéssel kapcsolatos hí­resztelésekről elmondta: a kormány an­nak tudatában terjesztette az országgyű­lés elé a törvényt, hogy képes lesz előte­remteni a változásokhoz szükséges anya­gi fedezetet. Az iskolák állami fenntartás­ba vétele csak átstrukturálást igényel, jó esetben a pedagógusok ebből nem fog­nak semmit megérezni. A többletköltség a pedagóguséletpályamodellel járó jelen­tősen magasabb fizetés lesz 2013-tól de a kormány ennek fedezetét is megteremti Lapunk felvetésére, miszerint nem lesz-e kevesebb a kiművelt emberfő az államilag támogatott felsőoktatási fé­rőhelyek számának csökkentése után, Hoffmann Rózsa így válaszolt: Az álla­mi ösztöndíjjal tanuló felsőoktatási hallgatók száma aránytalanul magas volt Magyarországon. Ezért nem nép­szerű feladat racionalizálni ezt a hely­zetet, de most ez megtörtént. Mint el­mondta, kis híján 50 ezer hallgató fog állami ösztöndíjat kapni a következő tanévtől Ez nem kevés egy 10 milliós országban - tette hozzá. Ezenkívül ön­költséggel állami kamattámogatással segített diákhitellel korlátlan számban tanulhatnak azok, akik a megfelelő pontszámot elérik, így' nem látja annak veszélyét, hogy jelentősen csökkenne a diplomások száma. „Ha minimálisan csökkenni is fog a létszám, az egészsé­gesebb társadalmi szerkezetet eredmé­nyez - tette hozzá. Kérdésünkre, hogy a tárca szándéká­ban áll-e a szakmunkásképzést a piaci igényekhez igazítani, az államtitkár el­mondta: ez a témakör a nemzetgazda­sági miniszter irányítása alá került az új kormányban, éppen ez a felállás az egyik garanciája annak, hogy' a munka­erőpiac, a gazdaság igényei és a szak­képzés találkozzanak. „Sok lakatosra, vízvezeték-szerelőre, ácsra, kőművesre, villanyszerelőre len­ne szükség, azokra, akik eltűntek vagy' elttí nőben vannak az országból Fon­tos, hogy a magyar „szaki” ismét meg­becsült fogalommá váljék, olyanná, akiben megbízhatunk! - jelentette ki dr. Hoffmann Rózsa. Gyimóthy Levente „Bennünk van múltunk, jövőnk - a remény” (Illyés Gyula) Kiállítás Molnár Zoltán szépia fotóiból Több évtizedes hagyomány, hogy a megyei könyvtár portagalériáján (ezen persze jószerivel a szűk előtér és a lépcsőház értendő) képzőművé­szeti, alkotóművészeti tárlatokat ren­dezünk. Hogy ne tennénk ezt a Mészöly-na- pon, illetve a magyar kultúra napján? Idén e jeles napokban a szekszárdi Molnár Zoltán szépia technikával ké­szült, megyei épületeket, tájrészlete­ket bemutató sorozatát láthatják az ér­deklődők. A megnyitón az üdvözlő köszöntő után Gacsályi József költő, az intéz­mény nyugalmazott könyvtárosa saját, ez alkalomra írt Szekszárdi tanyarom télen című versének ihletett felolvasá­sával csöndesítette el a közönséget, s adta meg az emelkedett hangulatot a számvetésre, az összegzésre, az értéke­ken vak) újraépítkezésre. Ezután Elbiinger Ferenc osztotta meg velünk gondolatait. A barnított, régiesített fotográfiák láttán akár vala­mi édes-bús hangulat áradhatna el raj­tunk, valami elveszett aranykor varázs­világa. S valóban, mintha Krúdy' Szind- bádja utazna a tolnai dombok között, a dülöngélő temetők mellett kastély­ból kúriába, pincéből présházba. De, nézzük csak, ezeken a fotográfi­ákon többnyire az enyészet az úr! Sem­mibe vezető templomboltív, fosztó fa­lú présház, lebontott, már nyoma sincs ipari épületek, amelyek valamikori ke­nyéradó bizonyosságát már csak a fo­tó dokumentálja. Ám mégsem lehangoló világ ez, a mi világunk. A fotográfus Molnár Zoltán valami ösztönös őstehetséggel üzeni képei­vel a vizualitás szavak nélküli jelrend­szerével, amit szavakba öntve szinte közhelyesnek érzünk: múltunk a jö­vőnk. Széchenyi István írta, hogy azokból a kövekből amelyek utunkba gördül­nek, kis ügyességgel akár lépcsőt is építhetünk. ...Lépcsőket kéne hát épí­tenünk... A kiállítás nyitó (vagy7 máshonnan nézve éppenséggel záró) képe Farkas Pál Babits Mihály bronzszobra. A fotel­ben ülő, nyugodt tekintetű, tiszta hom- lokú Babits. Induljunk hát a tárlatra a' babitsi üzenettel amely a megmaradás érdekében a „magunkhoz való vissza­térést”, a „magunkba szállást" hirdeti. Molnár Zoltán megtette a maga első lépéseit. Szakadatlanul fényképez, ész­revesz, megörökít, közread És úgy lesz hétköznapi mecénás hőssé, hogy7 gyűj­teménye egy részét, a most és itt kiál­lított 30 nagyméretű fotográfiát fel­ajánlotta az Illyés Gyula könyvtár hely7- történeti gyűjteménye részére. Mond­hatjuk így is: példaértékű önzetlenség­gel a köznek ajándékozta. (A kiállítás megtekinthető a könyv­tár nyitvatartási idejében tnárcius el­sőhetéig.) U.T.

Next

/
Thumbnails
Contents