Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-06 / 18. szám
2012. május 6. SZEKSZÁRDI 13 KAVE DUPLA HABBAL A férjem édesanyja az én anyukám is SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban anyák napja alkalmából két hölgy. Anyós és meny, nagymama és édesanya. Rajtuk keresztül köszöntünk minden édesanyát, anyut, mamit, dédit, akik életet adtak nekünk, s akik attól a pillanattól, hogy megszülettünk, ölükben, szívükben hordoznak bennünket. Ők azok, akik sosem szűnnek megszeretni, akik sosem fáradtak, ha rólunkvan szó, s bármit teszünk, mindig megbocsátanak. ŐK, AZ ÉDESANYÁK!- Milyen gondolatokkal várod az anyák napját, mint édesanya és mint nagymama?- Boldogan. Régen, amikor gyermek voltam, akkor a szüleim miatt, s ezen a napon többször gondolok rájuk. Aztán felnőttként már a saját gyerekeim miatt is, akiket a szüleim is nagyon szerette, s ma már a négy unokám révén is várom ezt a szép ünnepet.- Egy fiad és egy lányod van, szerencsés vagy, mert felnevelésükben más-más örömök értek...- Nagyon jó testvérek, alig három év van közöttük. A legnagyobb boldogság, hogy négy remek unokával ajándékoztak meg. Igazság szerint nálunk nincs majomszeretet, mi nem szavakkal, hanem tettekkel szeretjük egymást, ezt a gyerekeink tőlünk, az unokáink pedig a gyerekeinktől így tanulták. Ha bárkinek a családban szüksége van valamire, akkor a másik ott van, segít, helytáll Számíthatnak ránk és egymásra a gyerekeink, az unokáink, s mi is rájuk.- Sosem akartad irányítani, befolyásolni őket?- Nem! Mi a férjemmel sosem szóltunk bele a gyermekeink házasságába. Elengedtük őket azzal a neveléssel ahogy a legjobbnak láttuk, s az életük azt bizonyítja, hogy jól gondoltuk. Mindig közel laktunk egymáshoz mi és a két gyerek, de sosem együtt. Mindig segítettük őket, de csak, ha kérték.- Mennyivel másabb nagyszülőnek lenni, mint szülőnek?- Az unokáimban nemcsak a férjem, a gyerekeim mozdulatait, vonásait látom viszont, hanem azt a nevelést is, amit kaptak tőlünk. Ez nagyon jó érzés, mert értékesnek tartották a továbbadásra. Ezért tisztelem a gyermekeimet azért, ahogy felnevelték az unokáimat. Mind a négy unokám egyetemet végzett, tisztelettudó, szorgalmas gyerek, visszaköszön az az értékrend, amit a szüleiktől kaptak.-Milyennek képzeljük el Par- ragéknál az anyák napját?- Délelőtt a férjemmel templomba megyünk, s utána várjuk a gyerekeket, unó Egy nagymama: id. Parrag Ferencné kákát. Virágeső, versek és sok-sok beszélgetés. Tele van a ház szeretettel De semmi ajándékozás, semmi csöpögős jelenet. A gyermekeimet, és a négy unokámat is egyformán, ugyanakkor másként szeretem, mert más egyéniségek. Boldog vagyok, hogy ezt ők is így érzik.- Mit üzennél azoknak a szülőknek, akiknek gyerekei családot alapítanak?- Amikor gyermekeik megházasodnak, hagyják őket élni, ne szóljanak bele a dolgaikba, ne bírálják felül a döntéseiket, csak szeressék őket, és ha segítséget kérnek, akkor álljanak mellettük. A fiatal, gyermeket nevelő házasoknak pedig azt, hogy sose kérdőjelezzék meg párjuk döntését, s készüljenek fel mert gyermeket nevelni csak közös akarattal és egyforma értékrendekkel lehet.- Milyen értékeket tanítottál meg a gyermekeidnek, amelyeket most viszontlátsz az unokáidban?- Rendszeretetet, a szülők és minden ember iránti tiszteletet, hogy a felvállalt munkát a legjobb tudásuk szerint végezzék, hiszen a jövőjüket építik ezzel Rendkívül büszke vagyok rájuk, hogy ezt az unokáimnak továbbadták. A munka szeretetét, azt, hogy olyan hivatást válasszanak, melyet egy életen át szeretettel végeznek, és tudják, hogy az érte kapott pénz a biztonságukat szolgálja. Egy édesanya: Parrag Ferencné- Regényes körülmények között he rüüél Szekszárdra az ország északi részéről..- Férjemmel Fényeslitkén ismerkedtünk meg egy almafa tetején. Őt sorkatonaként vezényelték őszi munkára, és édesanyám az almaszedésre meghívott pár katonát, így ismerkedtünk meg. A szerelem legyőzte a több száz kilométeres távolságot - két hete ünnepeltük a 32. házassági évfordulónkat. Szekszárdra költöztem, amely új és végleges otthonom lett. A városháza az első és egyetlen munkahelyem. Szekszárdon, ahol eleinte „gyüttmentnek” számítottam, ma már elmondhatom, hogy ismerem a város fáit, virágait, borait és történelmét. Az emberek bizalmát elnyerve jól érzem itt magam, ismernek, és boldog vagyok, hogy a sors ide irányította az életemet- Az almafán „termett” szerelem olyan erős volt, hogy otthagytál szülőt, otthont..- A férjem szülei úgy szerettek az első perctől fogva, mint saját lányukat Olyan szerető családba kerültem, ahol egy pillanatig sem éreztem, hogy milyen mesz- sze vagyok az enyémektőL S bár sajnos édesanyám már végleg elment, szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem van egy másik édesanyám, az anyósom. Ha egyszer én is anyós leszek, szeretnék olyan lenni, mint Ő. Apósommal együtt olyan példát mutattak nekünk, amit érdemes volt követni, s remélem ezt a gyermekeink is továbbviszik. Amikor a lányom, Évike egyetemista volt, egyszer ami jött haza, hogy rosszul neveltük őt, mert a többi társa másként gondolkodik. Akkor azt mondtuk, hogy őrizze meg azokat a .kincseket”, melyeket mi is kaptunk a férjem szüleitől: szeretet, a szülők és minden ember iránti tisztelet, a segítségnyújtás, szolidaritás, a munka szeretete, s majd eljön az idő, amikor rájön, hogy ezek a .kincsek” a legjobb befektetések. Ma már örül ennek az útravalónak, megtalálta azt az embert és családot, akik ezekről az értékekről ugyanígy gondolkodnak.- Aki ismer, tudja rólad, hogy milyen családcentrikus vagy...- Szeretem a munkámat, viszont amit minden elé helyezek, az a családom. Mindig volt közös programunk, sokat foglalkoztunk a gyerekekkel, megtanítottam a lányomat főzni, sőt, a fiam is szeret egy-két dolgot ellesni a konyhában. A férjemmel a legfontosabbnak tartottuk, hogy gyermekeinket jó irányba terelgessük, Évike gazdasági egyetemet végzett, togisztikus, jelenleg Skóciában dolgozik, több nyelven beszél. Feri fiunk - akit mindenki Dödinek becéz - építőmérnökként most fejezi be az egyetemet, mesterszakra jár, ősszel a stuttgarti egyetemen folytatja ösztöndíjjal a tanulmányait. Sokan ismerik, hiszen a Junior Stars együttes szaxofonosa. Néha nehéz volt velük megértetni, hogy a tanulás az ő érdekük, hogy miért kell magánórákra, nyelvórákra járni, sportolni, zenélni. Ma már örülnek, hogy ösztönöztük őket Jómagam is példát mutattam felnőttként, munka és család mellett diplomáztam az egyetemen jelesre.-Ma anyák napja van, mivolt eddig a legszebb anyák napi ajándékod?- A sors ismétli önmagát Azt hittem, amikor ide kerültem Szekszárdra, hogy a világ végére jöttem, most a lányunkat a szerelem még messzebbre vitte, Skóciába. Anyák napjára küldött nekünk repülőjegyet, hogy együtt legyünk. De azért mégis, amikor pici kislányként elénekelte, hogy: „Üzenik az ágak, tombolt, légy te mindig nagyon boldog édesanyám!” - az volt a legszebb anyák napi ajándékom.
