Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-06 / 18. szám
SZEKSZÁRDI VAMÜN4P ÜNNEP 2012. május 6. Anyák napjára Szalvéta a szélben A kerthelyiségben kényelmesen üldögélve, beszélgetve nézegettem az arra sétálókat, miközben percek óta szemeztem egy szalvétával, amelyet a szellő kifújt az egy ik tányérból a járdára. Gondoltam, elmenőben majd felveszem és a kukába dobom. Sok ember sétált el mellette, észre sem vették, vagy ha igen, nem törődtek vele. Egy negyven és ötven közötti csinos hölgy közeledett, kézen fogva egy húsz év körüli fiatalembert. A fiún már messziről látszott, hogy „más”. Test- és fejtartásán, fura arcvonásain, amelyen állandó grimasz ült, nézelődött jobbra- balra. Amint a közelünkbe értek, látszott igazán, hogy a fiú szellemileg nem egészséges. Amikor meglátta a szalvétát, elengedte a hölgy kezét, lehajolt, felvette, és kis bizonytalan nézelődés után a közeli szemétkosárba dobta, majd kísérőjére nézett. „Igen, kisfiam, a szemétnek a szemétkosárban van a helye” - szólt halkan, kedvesen a nő, amire a fiú azt válaszolta, kicsit orrhangon, „tudom, anyu”. Az édesanya mosolygott, amikor megláttam, mosolygott, amikor a fia felvette a szalvétát, és mosolygott, amikor kézen fogva továbbsétáltak. Május első vasárnapja anyák napja az édesanyáké, akiktől az életet kaptuk, amit ha továbbadunk, akkor mi is anyává lehetünk. Édesanyánk életünk végéig bennünk él. Az ő szeretete, törődése, tanítása, első lélegzetvételünktől velünk marad, amíg csak élünk. Akikről ezek a hétköznapi kis történetek szólnak, ÉDESANYÁK csupa nagybetűvel. A kedves, intelligens, közvetlen - még sorolhatnám a jelzőket - házaspár már túl a 80. évükön. Boldogan élnek, ha egyikük beteg akkor a másik áll helyt és fordítva. A történetüket már évtizedekkel ezelőtt elmesélték, valahogy' mégis úgy éreztem, most jött el az ideje, hogy' papírra vessem. Szerelemből házasodtak, gyönyörű fiatal párként A férj snájdig a feleség szép arcú, kék szemű, csinos, s mindketten tele jó tulajdonságokkal Olyan házastársai voltak egymásnak, amilyet minden ember kíván magának. Az első évek boldogsága után villámcsapásként érte őket a hír, nem lehet gyermeEgymás gyermekei kük. A feleség válni akart, talán más asz- szonnyal boldogabb lesz a férje, ha az majd gyermeket szül neki. A férj viszont másként gondolta. „Tudod mit? Nem válunk! Ezután te leszel az én gyermekem, és én leszek a te gyermeked” S ez így is lett. Több mint hat évtizede élnek egymás gyermekeiként. Voltak testvéreik, azoknak gyerekeik, akiket szerettek, neveltek, segítettek. Egyszer azt mondta nekem a feleség amikor erre a témára terelődött a szó: „Tudod nem volt részünk a gyermekáldásban, nem tudjuk, mi az, szülőnek lenni, hogy gyermekünk van, de fajdalmunk sem volt, mint sok szülőnek a hűtlen, önző, kihasználó, a nevelésért, szeretetért nemhogy köszönetét nem mondó, de mindent elfelejtő gyermekes szülőknek. Sokat látok magam körül, hozzájuk képest nekünk boldog életünk volt” Elhittem neki, mert láttam még ennyi évtized után is mindkettőjük szemében a szerelmet a szeretetek a tiszteletet Csak akkor inogtam meg kicsit ebben a hitben, amikor Joli néni köny- nyes szemekkel nézett egy szöszke, kék szemű, mellettünk elszaladó kislány után. Anya csak egy van... A címbéli mondást naponta halljuk., de igaz ez az apákra is, s remélem, egyszer az apák napjának is lesz megérdemelt rangja. Mert ahogy elnézem a mai fiatal apukákat, bizony sokan átvállalják a gyermeknevelés szép, nehéz és felelősségteljes feladatait Más generáció, talán ők már megértik, hogy a nő is ember. Helyt kell állnia á munkahelyén, neki is van főnöke, esetleg beosztottjai. Vannak határidők, megoldhatatlannak látszó feladatok, s még otthon is az jár a fejükben, mi is vár rájuk másnap. S a gyermek, bár anya szülte, mégis két ember szerelmének gyümölcse. S a gyümölcs akkor érik egyenletesen, ha mindkét oldalról egyformán éri a nap. A szülők napsugara. A szeretet, a bizalom, a féltés, a példamutatás, a biztatás. Pár napja láttam egy nagyszabású majálison, ahol munkatársak, családok jöttek össze fehér asztal mellett finomat főzni, jobban megismerni egymást, hogy a fiatal apukák milyen türelemmel hozzáértéssel és természetességgel váltották fel az anyukákat a gyermekekkel való játékban, kisebbeknél a rájuk való figyelésben. Gyengédek voltak, oltalmazok, és kötelességüknek érezték, nem kegyet gyakoroltak. Elmondtam volna nekik, de most elmondom minden férfinek, fiatalnak és kevésbé fiatalnak: ha a feleségét megkíméli, ha segít a gyermeknevelésben, a háztartásban, ha közösen oldják meg az élet hozta nehézségeket - s nem egy „gyenge” nőnek kell mindezzel egyedül megbirkóznia, miközben a teremtés koronája újságot olvas, sörözik vagy televíziót néz -, akkor maguknak kímélik meg őt. Nekik marad fiatalos, egészséges és vidám. Szóval rajtuk áll s akkor valóban elmondhatják, hogy ők az erősebb nem. S akkor az Anya csak egy van, folytatódhatna úgy is, és Apa is csak egy van. A prózák szerzője: Sas Erzsébet Kata, anya, apa Árnyas fák óvják a napozókat a harmincfokos hőségtől Mégis, amikorva- laki kijön a vízből, didereg amíg a törölközők jóságos melegével át nem dörzsöli magát A mellettem lévő plédhez szaladó kislányt alig éri utol édesanyja, aki a törülközőt azonnal a kislányra teríti és elkezdi törölgetni, lehúzza róla a vizes fürdőruhát és pihe-puha fürdőköpennyel a feje búbjáig betakarja. Ő maga lúdbőrös testtel teszi mindezt, amikor fújtatva megérkezik az apuka, és a legnagyobb törülközőt azonnal ráteríti feleségére, és gyengéd mozdulatokkal itatja fel a vizet a hátáról karjáról combjairól Micsoda idill - gondolom magamban, amikor a kislány kicsit selypítve megszólal „anya törli Katát, apa törli anyát". Ez a megállapítás aztán annyira tetszik neki hogy legalább tízszer elismétfi, mire a fürdőzéstől kifulladva, már mindhárman száraz bőrrel elterülnek a puha pléden, szép sorban: Kata, anya, apa Nadányi Zoltán: Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. „Anyu, anyu!Anyu!” hangzik este-reggel jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel „Anyu, anyu, anyu!” most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged
