Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-03-25 / 12. szám
SZEKSZÁRDI 2012. március 25. „Bátorítsa i „Trianon nem csak hazánkat Újabb száz határon túli nemzettárs Emlékül a rég várt nagy napról - közös c (Folytatás a 9- oldalról) A feleségtől, Szerda Andrásné Elvirától, aki mézeskalácsokat is készít, megtudjuk, hogy családjával elkötelezett hagyományápolók, ők és gyermekeik is népi táncolnak s népzenéinek. Nagyon fontosnak tartják a Vajdaságban a magyar értékek megőrzését. Idősebb Szerda András és felesége, Szerdáné Kohajda Jolán néni láthatóan elérzékenyülve várták az eskütétel pillanatait:- 1942-ben születtem, a Vajdaság akkoriban Magyarországhoz tartozott. 67 évig vártam, s végre sikerült ismét hivatalosan is magyarrá válnom! - mondja a nagyapa. A 2004-es népszavazáskor a legszomorúbb az volt, hogy saját nagynéném Szegeden élő családja sem szavazott az állampolgárságunk mellett, mert azt hitték: mi határon túliak majd átköltözünk az anyaországba.- Egy fiunk és egy lányunk van. A lányunk a férjével már januárban megkapták Kiskunmajsán, Topolya testvér- településén az állampolgárságot - tette hozzá Joli néni. - Mindketten néptáncoktatók, Budapesten végeztek, én asszonykórusban is énekelek, a magyar kultúra napján kilencen voltunk Szerdák, akik a Himnuszt és a Szózatot énekelték a helyi kórusban. Nagyon bízom abban, hogy ha a túlvilágon találkozom az őseimmel, el tudom újságolni nekik, hogy ismét magyar lettem. Az unokák, Balázs, Ákos és Zsófi egyaránt örülnek, hogy végre magyar állampolgárrá válhatnak, s mindannyian úgy gondolják, valamennyire meg fogja ez változtatni az életüket. A Szekszárdi Vasárnapnak azt is elárulták: tervezik, hogy ezután gyakrabban ellátogatnak városunkba. MAGYAROK KERÜLNEK AZ UTCÁRA Barsi Tamás (21) a szerbiai Óbecséről jött, a szabadkai főiskolán informatikát tanuL- Magyarok vagyunk, nagymamáink, őseink mind magyarok, így nevelkedtünk, természetes, hogy letesszük az állampolgársági esküt - válaszolja kérdésünkre. Óvodáskorom óta magyar oviba, iskolába járok, s most a főiskolán is van lehetőség magyarul tanulni - fűzi hozzá. Testvére már nem ilyen szerencsés. Barsi Csilla (24) az újvidéki orvosi egyetemre jár, s mielőtt megmondja, mÚyen szakra, egy pillanatra elgondolkodik, mert le kell fordítania magyarra a kifejezést: ápolásszervező. Ő ugyanis szerbül kénytelen tanulni minden tantárgyat.- Szabadka, ahol az öcsém tanul, főként magyarok lakta, de Újvidéken a többség szerb nemzetiségű - magyarázza. - A csoporttársaim is főként szerbek, Kezdetben nagyon nehéz volt, hogy szerbül kell tanulnunk, de ott élünk, muszáj megszoknunk.- Erte-e valamilyen hátrány amiatt, hogy magyar?- Egyszer egy vizsgán azért kaptam rosszabb jegyet, mert azt mondták, hogy a szerb nyelv nem megy eléggé. A tananyagot tudtam, csak a nyelvi tudásom miatt nem adták meg a jó jegyet. Ez nagyon fáj a mai napig. Próbálom elfelejteni, de elég nehéz.- Mit gondol, lesz munkája, ha lediplomázott?- Már most is munkát keresek, hogy a tanulás mellett dolgozhassak és így segítsem a szüléimét. Már október óta dolgozom a kórház belgyógyászati részlegén, de fizetés nélkül, mert ez ott így megy. Hat hónapig dolgozni kell ingyen, aztán vagy maradhat az ember, vagy nem. Nekem munkát ígértek, mert meg vannak elégedve velem, remélem, tényleg dolgozhatok majd fizetésért is. A gyerekek édesanyja a csinos, fiatalos Barsi-Hernyák Magdolna (53) diplomás közgazdászként egy éve munka- nélküli.- Állandó munkaviszonyban voltam, de eladták a munkahelyemet egy külföldi cégnek, és az idősebb korosztály utcára került - válaszolja a kérdésemre. - Én 53 évesen már nem kellettem, így otthon háziasszonykodok sajnos.- Lehetett szerepe az elbocsátásában annak, hogy magyar?- Sajnos igen - sóhajt - Egy magyar se maradt.. Most Vajdaságban a Boszniából, Koszovóból menekültek élveznek előnyt, és minden téren szinte lehetetlen a magyarok helyzete. Korábban ezt nem éreztük. Én is ott születtem, magyar- szerb vegyes házasságok, barátságok is voltak, de a háború hozott egy olyan helyzetet, hogy már az óvodában kiéleződtek a nemzetiségi különbségek.- Ilyen megpróbáltatások ellenére ma mégis itt vannak...- Úgy érezzük, hogy ezzel tartozunk magunknak. Megmutatjuk, hogy magyarok vagyunk, és azok is maradunk, mindazok ellenére, amit átélünk. Nem fogunk elköltözni, továbbra is ott maradunk, hiszen ott születtünk. A most megkapott magyar állampolgársággal semmilyen jogot vagy előnyt nem kérünk, ez csak egy bizonyíték, hogy magyarok vagyunk. Ez már elég, és ezért ez a nap különleges számunkra.- Miért éppen Szekszárdra jöttek esküt tenni?- Mert ezt ajánlották, amikor érdeklődtünk, hogy kihez fordulhatnánk, ahol magyarként bánnak velünk és A Barsi család Parrag Ferencné: „Az állampolgársági okmány több, mint puszta papír”
