Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-03-25 / 12. szám

2012. március 25. MAGYARSÁG SZEKSZÁRDI VASÁRNAP k álmát...” lkünket is szétmarcangolta” tt állampolgári esküt Szekszárdon kép a város vezetőivel az ünnepség után nem úgy, mint bevándorlókkal. És itt tényleg nagyon szép fogadtatásban, szeretetben részesültünk már decem­berben is, amikor az iratokat hoztuk, és ma is. OTTHON CSAK MAGYARUL BESZÉLÜNK Gábor Gábor és felesége, Gábor Olga Lucia a romániai Lupényból érkezett, amely Petrozsénytől, a Zsil völgyének „fővárosától" 18 kilométerre található. Ötszáz kilométert utaztak Szekszárdig, hogy letegyék az esküt.- Az őseim 94 éve Trianon követ­keztében elvesztették a magyar hon­polgárságot. Nekem 18 évig román is­kolába kellett járnom, románul olvas­tuk Jókait. De otthon mindig is a ma­gyar nyelvet beszéltük, hogy megőriz­zük - mondja a férj. - Anyám részéről az őseim Németország északi részéből, Kappelnből jöttek, a magyar állam hí­vására. Dédapám, Pauer von Kappeln volt a csavargőzös átkelési hivatal elnö­ke, majd hajóskapitányként a budapes­ti kikötő kapitánya. 1896. június 26-án halt meg, addigra Kápolnai Pauer La­josra magyarosított. Nagyapám köny­velőként került Lupényba egy bánya­részvénytársasághoz, amelynek vezér- igazgatósága Pesten volt, de megkér­ték, hogy vállalja el a könyvelőség átala­kítását a Zsíl-völgyi cégnél. 1918 júliu­sában költözött oda családjával, de jött az 1918. december 1-jei gyulafehérvá­ri döntés (az erdélyi románok nemzet- gyűlése kimondta Magyarország hu­szonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz - A szerk.), így nagyapámék ott rekedtek. Aztán gene­rációról generációra ott éltünk, s én csak 31 éves koromban jöhettem elő­ször az őseim sírjaihoz Budapestre, mert addig nem kaptunk útlevelet. Bol­dogok vagyunk, hogy március 15-én tehetjük le az esküt. Nem akarunk el­költözni Lupényból, de most már a román mellett mindig a zsebemben lesz ez a piros-fehér-zöld igazolvány - mutatja elérzékenyülve.- 94 év után legalább ennyit megkaptunk, amit nagyon köszönünk a magyar államnak.- Nagyszüleim révén magyar, román, német keverék vagyok, de min­dig is magyar érzelmű- ek vagyunk és magyarul beszéltünk - mondja a feleség. Román iskolába jártam 18 évig, de Ma­rosvásárhelyen magya­rul végeztem az orvosi egyetemet. Sajnos ma már nehezebb a hely­zet, mert főként romá­nul kell beszélni a páci­ensekkel, hiszen többségük azt a nyelvet érti. így időnként már román szavak keverednek a magyarba, ha beszélünk. Ide vezet a kényszerű asszimiláció.- Édesanyaként milyen volt kisebb­ségi létben magyarként nevelnie gyermekeit?- Amíg iskolába nem mentek, ott­hon csak magy arul beszéltünk. De ma­gyar iskola nemigen volt, tehát román iskolába kellett járniuk. Nem irodalmi nyelven, de természetesen beszélnek az anyanyelvükön, és magyarnak érzik magukat. JANCSIKÁBÓL SZÉKELY MAGYAR HUSZÁR LESZ Galambos János ezúttal a Gábor család vendéglátójaként volt jelen, bár ő is Lupényban született. Kolozsváron járt egyetemre, onnan került testnevelő ta­nárnak Nagyváradra, ahonnan Szek- szárdra vezetett az útja, s ma a Zrínyi ut­cai általános iskolában tanít. 1992-ben tette le az állampolgársági esküt, azóta ő is tősgyökeres szekszárdi, mivel már az ehhez szükséges szőleje is megvan- mondja nevetve. A 2004. december 5-ei népszavazás eredményét övön alu­li ütésnek érezte.- Azon politikusok, akik csak párt­érdekeket szolgálnak ki, s elfelejtik magyarságukat, a gyökereiket, azok nem valók egy ország élére - mondja. Ezt Romániában, Cesusescu által megtanultam. Ő ugyan diktátor volt, de először volt román és csak aztán kommunista. Barátaimmal, akik ma jöttek esküt tenni, lesz házibuli, jót beszélgetünk, s biztos lesznek könnyek is. Az én őseim is ott voltak lakatosok, bányamérnökök, lövőmes­terek, kovácsok a Zsil vidékén, s én is ott kezdtem el a sportos életet. Gyö­nyörű gyerekkorom volt, korcsolya, síelés foci, úszás, kirándulás, gomba- és áfonyaszedés. Ott található a déli Kárpátok legszebb rezervátuma, a Re- tyezát-hegység, és büszkék vagyunk rá, hogy a fekete zerge és a havasi gyopár mellett élnek ott bölénybikák is. Tizen­nyolc évet nagy boldogságban töltöt­tem Nagyváradon, hiszen ott születtek fiaim, János és Gergely, akik most itt él­nek velem. Bár a kisebbik bekerült a Mercedes-gyárba Kecskemétre, ami olyan esély volt, hogy el kellett hagy­nia Szekszárdot, de a nagyobbik fiam a kis Jancsikával itt van, és ő nagy öröm nekünk. Székely magyar huszár­gyereket nevelünk belőle. Cser Ildikó - Gyimóthy Levente Köszönet a Szekszárd Környéki Foltvarró Egyesületnek (vezetője: Acélosné Solymár Magdolna) a szép kokárdák elkészítéséért, valamint az ünnepség minden fellépőjének, akik ezúttal társadalmi munkában vállal­ták a közreműködést. ÁPRILIS 1. VASARNAP Szekszárd, Vámosi Sportcsarnok Gyermekjegy: 1800 Ft. Kísérőjegy: 400 Ft játszóház 3 turnusban látogatható: 10.00-12.30,13.00-15.30, 16.00-18.30 óráig Szekszárdi vállakózás keres pék, cukrász, szakács végzettséggel főállású, illetve vegyészmérnök, felsőfokú vegyész végzettséggel részmunkaidős munkatársakat. Önéletrajzokat a konyveles@pannonmarket.hu email címre várjuk. Tel: 74/529-900

Next

/
Thumbnails
Contents