Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-02-19 / 7. szám

2012. február 19. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! SZEKSZÁRDI vasArnap 9 Dr. Antal Orsolya: „A fiúk terítenek, alkalmanként a nagyok vigyáznak a kicsikre” A megsokszorozódó szeretet Az anyuka Benjáminnal Két héttel ezelőtt jeleztük, hogy mostani számunkban a jogász dr. Antal Orsolyával, az - egyelőre még ötgyermekes, de hatodik kis­babáját váró édesanyával ismer­kedhetnek meg az olvasók. A domboldali sorházban lakó nagy­család fantasztikus ügyességgel, ötletességgel és abszolút jó ízlés­sel alakította ki a lakást. A nappa­li szintje hatalmas tér, fönt pedig négy szoba van - beleértve a te­rasz feléből kialakítottat is. Most szobacsere van kilátásban...- Azt hallottam, hogy Orsolya min­dig nagyon jól tanult, az egyete­met summa cum laude végezte. S utána?- Máris mondom, de röviden reagá­lok előző felvetésére. Mindig nagyon szerettem tanulni, s boldoggá tesz, hogy ugyanezt tapasztalom a fiúknál is... Pécs, vagyis az egyetem után 1995- ben visszajöttem, s a Szekszárdi Váro­si Bíróságon helyezkedtem el, ami az­óta is a munkahelyem. Természetesen még akkoriban letettem a szakvizsgát. Megjegyzem, a visszajövetel alatt Szekszárdot értettem, bár decsi va­gyok, apukám most is ott éL- Férje, dr. Sándor Attila szintén idevalósi?- Nem, ő eredetileg Somogy megyei, szülei jelenleg Csurgón laknak, de ami­kor a segítségükre van szükség, azon­nal jönnek. Attilával több mint húsz éve ismerkedtünk meg az egyetemen, s augusztus közepén ünnepeljük há­zasságkötésünk 16. évfordulóját. Ő ügyvédként dolgozik itt Szekszárdon, az irodája a város kellős közepén van.- A jeles évforduló előtt két héttel születik meg a hatodik kisbabájuk.- Igen, július végére várjuk az érke­zését.- A fiúk is várakoznak?- Igen és ismét kisfiút szeretnének. Viszont Dani, a legidősebb kislányt vár, gondolom azért, hogy én is nagyon örüljek... Igaz, férjemék és mi is csak ketten vagyunk testvérek, tehát egyi­künk sem nagycsaládban nőtt feL Mi annak idején három gyermeket tervez­tünk. Én három kislányról álmodoz­tam, ám jelenleg öt fiúnk van. (A poca­komban növekedő legifjabb Sándor- baba nemét még nem tudjuk.) De így tökéletes minden, ahogy van. S ezt ne vegye senki szólamnak, közhelynek, hanem a legőszintébb vallomásnak!- Következzenek a fiúk, akik kö­zül Daniról tudom, hogy remekül zongorázik, nagyobb rendezvé­nyen már hallottam játszani- Mielőtt belekezdek a sorolásba, megjegyzem, hogy mindannyiuknak két-két keresztnevet adtunk. Dániel Máté 1997 januárjában született, őt 2001. október 21-én Sebestyén Ábel követte, utána bő két év múlva, 2003. december 22-én született Zsigmond Áron, 2006 szeptemberében érkezett Benjámin Solt és a kis Samu, azaz Sámu­el Mór 2010. december közepétől gya­rapítja a kis „csapatot”.- Most azon tűnődöm, lehet-e öt gyerekkel napirend szerint élni, vagy az és annak betartása a gör- dülékenység érdekében már-már „kötelező”?- Is-is. A nap bizonyos szakaszaiban tartani kell a menetrendet, máskor nem annyira. Reggel a három iskolás miatt időben kelünk. Mindenki készü­lődik, ráadásul nagyon gyorsan és pre­cízen. Sőt, nagyrészt az összerámotós is belefér az idejükbe. Valamennyien na­gyon önállóak, ami valószínű a nagy­család következménye. Benjámin is el­rendezi magát, amiért az óvodában is sok dicséretet kapott, kap. Amikor el­készültek, megisszák a kakaót, esznek pár falatot és indulás. Édesapjuk na­gyon sokat segít mindenben, például a fiúk szállításában, mert Samu kivételé­vel mindegyiküknek sok elfoglaltsága van az iskolán és az óvodán kívül is.- A különórákra, edzésekre tér­jünk majd vissza. Időzzünk még a napirendnél, pontosabban az étke­zéseknél- Reggel nem ülünk mindannyian az asztal köré, inkább csak esténként, de hétvégeken mindenképpen együtt étke­zünk. Szeretek főzni és sütni, s igyekszem ezt változatosan tenni. Mivel a menzán nem válogathatnak, idehaza elsősorban olyan ételeket készítek, amit mindenki szeret Ilyen nálunk a pizza, az olaszos ételek, a spagetti, a penne, akár húsos, akár tonhalas szósszal és sajttal Termé­szetesen sok más is kerül az asztalra...- Mikor és ki vásárol?- A férjem, vagy én. Előfordul, hogy este együtt intézzük a dolgot, ilyenkor a nagyok - elsősorban Dani - vigyáz a már ágyban levő kicsikre. Samut néha napközben is rábízom egy-egy órára. Olyankor játszik vele, megeteti...- Most Samu „óriási szövegén ” ne­vetett, vagy máson?- Én sem értem még pontosan Sa­mu gügyögését, de tény, hogy folyama­tosan mondja a magáét. Azon moso­lyogtam, hogy néha szabályosan ver­seny folyik Samu etetéséért. S most visszatérek a fiúk segítőkészségére: a terítés is kizárólag az ő feladatuk, ami ellen soha nem ágálnak.- Orsolya mindig ilyen csinos szok­nyában, pulcsiban és szép haris­nyában van itthon?- Nem akarok „elmackósodni”. Bár egyszerűbb lenne belebújni egy tré­ningruhába, de nem teszem, mert ilyen öltözékben is mindent el tudok végez­ni, s így érzem jól magamat, s ha vala­hova mennem kell, máris indulhatok.- Jesszusom, most veszem észre, hogy hófehér garnitúrán ülünk. Meglehetősen kényes.- Ez csak huzat, amiből másik is van. Jól moshatóak, s az már teljesen mind­egy, hogy a mosógépeket és a szárítót naponta egyszer, vagy kétszer indítom el. A gépek folyamatosan dolgoznak. A vasalást illetően olykor vannak elmara­dásaim, pedig nálam a vasalás a házi­munkák sorában dobogós.- Hiszem, ha látom. Azért mondom, mert az öt gyerek mellett is tiszta­ság, rend uralkodik mindenütt, mi­ért pont a vasalással lenne gond?- Mert az bármikor pótolható. A rendre pedig mindenki ügyeL Igyekez­tünk úgy berendezni a lakást, hogy' ezt könnyen megoldhassuk. Említette a berendezést. Saját ötleteinket valósítot­tuk meg. Egyébként is érdekel a lakbe­rendezés, most éppen egy ilyen távok­tatásos tanfolyamon veszek részt - sa­ját örömömre.- Szakirodalom, szakfolyóira­tok...?- Nem, sajnos a nagyon elmélyült munkajellegű feladatokra kevés időm jut, bár figyelemmel kísérem a változá­sokat. Ha marad pici időm, az a szépiro­dalomé és a zongorázásé. A zenére, a ze­nélésre, a zenei nevelésre nagy figyel­met fordítunk, mert igen fontosnak ítél­jük. Dani már hetedik éve tanul zongo­rázni, büszkék vagyunk Kazinczy-díjára is. Sebi és Zsigi szintén zeneiskolások. Négyen - persze négy különböző cso­portban - „bartinások”, hittanórára is járnak, dzsúdóznak is. Nem egyszerű a szervezés, de szerencsére az osztálytár­sak szüleivel összefogunk, Kata barát­nőm is gyakran „beugrik”, s csak ritkán hívjuk segítségünket, Zsuzsa nénit, aki­vel szintén jól kijönnek a fiúk. De való­ban ez az időszak nehéz, hiszen gyakran heten nyolcfelé vagyunk.- Elmondja, ki melyik szobában la­kik?- Persze. Hálószobánk mellett há­rom gyerekszoba van, az egyik Dani birodalma. A három középső fiú egy szobában lakik, bár korábban Bénit megpróbáltuk külön tenni, de ragasz­kodtak egymáshoz. Ezért hamarosan szobát cserélünk velük, mert a miénk nagyobb alapterületű. Samu kiságya jó ideig a mi hálónkban volt, de már külön költöztettük, s azóta remekül alszik.- Hamarosan érkezik az új baba és az új kiságy. Soha nem tartott attól, hogy ennyi szeretet bele se fér a szívébe?- Nyilván, eleinte megfordul ilyesmi az ember fejében. De megtapasztaltam, hogy a szeretet észrevétlenül erőltetés nélkül magától értetődően képes meg­sokszorozódni. A szülést hozom példá­nak. Nyilván fájdalommal jár, de ami­kor ott a baba, akkor minden elmúlik, csak a nagy, befogadó szeretet van.- Mire vágyik Orsolya?- Hogy kettesben a férjemmel el­utazhassunk néhány napra, mindegy', hova. Igaz, tavaly a házassági évfordu­lónkat Sopronban töfcöttük, de Samut is vittük, mert akkor még szopizott. Egyébként ahhoz ragaszkodunk, hogy minden esztendőben elmenjen a csa­lád nyaralni.- Várom a javaslatát.- Sebestyén Györgyire, az 1. számú óvoda vezetőjére esett a választásom. Faggassa őt az óvodai tehetséggondo­zásról a fejlesztő pedagógusi tapaszta­latairól V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents