Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-18 / 50. szám
12 * UCnUAHU rAÜRNAP MOZAIK 2011. december 18. „Arany Séd! Tudsz-e róla?” Azon a karácsonyon, az 1956- oson is készülődtek az ünnepre a családok. De talán nem éppen úgy, mint korábban, bármikor. A többség ünnepvárá- sát szomorúság is borította. Ám a gyerekeknek megvásárolták a néhány és főképp kapható ajándékot a falusi ruhaboltban, a vegyeskereskedésben, vagy a nagyvárosi Állami Áruházban. Karácsonyfáról is gondoskodtak, Unom ételek kerültek az asztalokra - az udvarban nevelkedő baromfik jóvoltából De a saját dió- és mandulafa terméséből az otthon köpült és piacon vásárolt vajból no és az üzletben vett cukorból az ügyes háziasszony illatos süteményeket varázsolt A kétgyermekes „főszereplő” családhoz vonaton bumliz- tak a nagyszülők és az édesanya egyik testvére a feleségével S meghívták az egy edülálló patikus Szidi nénit is, a jó barátot. Ismerősöm itt tartva a visszaemlékezésben, elnevette magát. Olyan érdekesen. Mint A nemzeti ital mondta, az elmúlt két hónapban gyakran töltötte náluk az estét Szidi néni. Halkan, már- már suttogva beszélgetett szüleivel s amikor úgy látta, hogy a két gyerek hallótávolságon belülre került németre váltott, s úgy folyt tovább a diskurzus. A nyolcéves lány meg is haragudott az egyébként kedves idős hölgyre. így, amikor jött, duzzogva köszönt neki, s tüntetőleg a szobájába vonult. Nem bocsátotta meg neki a titkolózás magyarázat nélküli indítványozását. Szüleinek ezt egy7 alkalommal föl is vetette, de kitérő választ kapott (De milyen magyarázatot kaphatott volna egy nyolcéves?) Na, de karácsonykor elnyerte Szidi néni a kislány megbocsátását Mielőtt elfogulta volna helyét az ünnepi asztal mellett, elővette a Jézuska küldte” három üveget Az egyikbe piros, a másikba fehér, a harmadikba pedig zöld italt töjtött. A csillogó palackokat az imént jelzett sorrendben - meggy-, majdTriple sec likőr, illetve Chartreuse (satrőz) - rakták a zongora tetejére. A társaság minden egyes tagja meghatottan nézte az üvegsorakozót és egyikből sem kért senki aperitif gyanánt. A fölcsendülő Mennyből az angyal alatt a tekintetek az italok és a karácsonyfa között pásztáztak. A jókívánságokat követően a nagypapa valami olyasmiről beszélt, hogy „azért a nemzeti szín... elfacsarja a szívet" A gyerekek - főként a kisebb - ebből nem sokat értettek De anyokr- éves már tudott, vagy inkább érzett valamit Úgyhogy barátnőjének, majd szünet után iskolatársainak büszkén újságolta, hogy7 nekik „nemzeti italt is hozott a Jézuska”. Valószínű senki sem tudta, hogy7 ez mit is takar, de feltehetően emiattpár napig még a hajcibálós fiúk is tisztelettel néztek hosszú hajú osztálytársukra V. Horváth Mária Hatalmas érdeklődés kísérte november 26-án este a Nemzeti Borozóban a Szekszárdi Gitárkvartett fellépését, akik lassanként hagyománya teremtenek, hiszen már többször találkozhatunk velük Babits Mihály születésnapja alkalmából a költő emléke előtt tisztelegve. Az idei, 128. évfordulón a Csele Lajos, Dudás András, Komjáthy Péter és Decsi Kiss András alkotta Kvartett Wessely Ágnessel kiegészülve változatos műsort adott: énekek, zenék, és Rubányi Anita előadóművész által megszólaltatott Babits-ver- sek váltották egymást. A spanyolos, gyors lendületű zene és a költő gondolatai meglepően izgalmas összhatást értek el Az asztabknál vörösbort kortyolgató közönség a gondolatok szárnyalása közben betekintést nyerhetett, milyen is lehetett Szekszárd 1915 nyarán (1917): „A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett // kis város: nagy falu. Korán fekvő, korán kelő: fehér fal és piros tető zöld fák és zöld zsalu...” Átélhettük azt is, a költő miként mélázik el érzéseiben: „ ...Fáj minden úgy, mint hajdanán, s három kereszt a Bartinán a régi sziluett // Alkonyba boldogult vidék: s kint sorsokat a szelíd ég nyugton magába vett. De elképzelhettük, milyen volt a „Télutó a Sédpataknál” 1925-ben, amint „muzsikál a napsugár ma s ragyogva tükröz a Séd: olyan simán gyűri lejjebb vizei halk húsét”. Babits a versben figyelmeztet a közelgő eseményekre, mely sorai tán ma is érvényesek: „Patak! Tudod- e: nemsokára itt tesz a tavaszi áríjajgatni fogsz, ha benned medredet tépve leszáll s csapkod, mint ostoros hóhér: bömbölni, zokogni fogsz! Arany Séd! Tudsz-e róla? Oly nyugodtan ragyogsz...”, majd később így fogalmaz: „Csupa remegés vagyok, mert a vad Nyomor ostorosán jön már, s nyugalmam medrét megtépve rámzuhan: ne remegj, maradj sima telkem! Tükrözzön benned az ég: óh nem tehet az rossz világ, amelyben ez a nap ég”. Az est folyamán több más költemény mellett az Aliscum éjhajú lánya, az Ősz és tavasz között, az Esti kérdés, a Jónás imája és az Új Leoninusok soraiból is hallhattunk gondolatébresztő részleteket. Gyimóthy Levente Kitanics Márk az ünnepvárásról December 7-én a Szekszárdi Zeneiskolában Pszicho-Kará- csony címmel hallhatott a nagyszámú hallgatóság egy színvonalas előadást. Kitanics Márk klinikai szakpszichológus az ünnepvárás feszültségei és azok feloldása mellett beszélt a téli időszakban előtörő dep- resszív hangulatokról és arról hogyan vehetjük észre a környezetünkben élő embertársainkról hogy bajban vannak és segítségre szorulnak. Kérte, hogy szánjunk időt az ajándékok vásárlása mellett arra is, hogy a család, barátok, ismerősök együtt legyenekj beszélgessenek, játsszanak, hogy a fenyőfa felállítása, a közös sütésfőzés emlékezetes, boldog élmény maradjon. Az előadás a Kristály Lélek- védő Egyesület szervezésében, a Paksi Atomerőmű Zrt. és a Garay János Általános Iskola támogatásával jöhetett létre, bb Az Estben: „Át a szavakon, egy bérlet nélküli fapadon” Múlt szombaton ahhoz támadt kedvük, hogy a Szekszárdi Est Caféban vonuljanak nyilvánosan inkognitóba. A hattagú Szabó Balázs Band nem játszott óriási közönség előtt, de ez sem zavarta a színvonalas koncertet. Az a közel nyolcvan ember, aki hallgatta a népzenét értő módon jazzel ötvöző, olykor Pilinszkyvel fűszerező zenekart, háromszor tapsolta visz- sza őket. A koncert után Szabó Balázs frontemberrel beszélgettem, aki 33 éves, „nem tanító, bár tanulta, orgonista, de mégsem, bábszínész, mert szereti, de a telke mélyén folyton tanuló zenész”.-Ez afelállás két éve létezik, hiszen a Suhancos zenekarból váltál ki, annak miért lett vége?- A Suhancos zenekart, Fankadeli Ferenccel ketten alapítottuk és nagyon jó öt évet húztunk te együtt. Feri elindult egy rappes, teljesen más szemléleti síkon, én viszont maradtam ennél a színházi-zenei vonalnál. Úgy gondolom, hogy a színpad egy szent hely és nem szeretnék befolyásolni embereket, miközben persze nagyon is - csak nem ilyen irányba. Ezt megbeszéltük, eleinte nehéz volt, de sikerült és most megint jóban vagyunk.- Nem egy megszokott slágerzene a tiétek, mégis a legtöbben veletek énekelték a dalokat. Mi a receptje?- Egy kis folk, funk, jazz, nagybőgővel gitárral, zongorával dobbal furulyával... olyan zene ez, ami csak úgy kifolyik és olyan könnyű, mint lélegezni. No és persze a tagok: Szabó János, Rostás Ottó, Inoka Győző, Szegedi Attila, Fekete Dezső és jómagam, Szabó Balázs.- A zenei műveltségetek lenyűgöző, a koncert közepén, valahol a Zaj és az Utazásaim című dal között elveszítettem a fonalat, hogy hány hangszeren is játszotok...- Sok hangszer van a színpadon, de még nem elég. Mindig sok hangszeren játszom, de igazán egyiken sem. Mindegyiken tanútok és igyekszem fejlődni. Gyerekkorom óta közöm van a zenéléshez, ez a fajta betegség igazán tizenhétéves koromban fertőzött meg, akkor kezdtem el dalokat írni gitározni, zongoráztam. Gyerekkoromban azonkívül hogy kórusba jártam, mert mutálás előtt jó hangom vök, most már egészen más - mondja és nevetve hozzáteszi: elkezdtem verseket írni így jutottam el odáig, hogy én írjam a saját dalaimat, akárcsak a zenét. Zenélni pedig azért szeretek, mert nem tart eb-' ben a világban, miközben nagyon is ide tartozik.- Ide s tova két éve létezik ez a felállás, mit sikerült eddig elérnetek?- Amit eddig elértünk, az egyfelől meglepetés, másrészről meg nem. Büszkék vagyaink a Pilinszky-lemezre, a Megcsatogató című albumra is. Sokan megismertek, sokan nem, de ez nem baj, mert mi egy elég különleges síkon mozgunk, és nem akarunk olyan zenei irány ba elmenni, amitől többen hallgatnának minket. És amikor évek múlva visszaolvasom ezt az interjút, remélem, hogy akkor sem hazudtolom majd meg magam. Sokszor telt ház fogad minket, szerencsére tele vagyunk fellépésekkel. De például sose zavart, ha kevesen vannak a koncerten, mert ugyanúgy játszok három embernek és egynek is. Nekem a visszacsatolás a legfontosabb, hogy jól érzik magukat, mert ezért érdemes zenélni.- Most hol tartotok, mi vár még rátok szerinted?- Ez egy olyan pont, ahol még nagyon sok minden vár ránk, hogy még szebb és jobb dalok tegyenek, és minél messzebb jussak ezen a vonaton. Nem ebből étek, hanem bábszínész vagyok Pécsen és Kecskeméten, s ez eddig is belefonódott a zenekar életébe, ami ezután is így tesz. Van egy videóklip- ötletem, amiből egy mini perfomanszt szeretnék kreálni, egy kis mikrovilágban, ez januárban valósulhat meg. Most zajlik egy izgalmas műhelymunka, minden városban szeretnénk csinálni egy ülős koncertet, plusz két emberrel még több hangszerrel Már születtek új dalok, tavasszal tervezünk egy négyszámos kislemezt, ami ha álom marad, akkor év végén nagylemez tesz. És szeretnénk még többet, szebbet és jobbat.
