Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-12-18 / 50. szám

12 * UCnUAHU rAÜRNAP MOZAIK 2011. december 18. „Arany Séd! Tudsz-e róla?” Azon a karácsonyon, az 1956- oson is készülődtek az ünnep­re a családok. De talán nem ép­pen úgy, mint korábban, bár­mikor. A többség ünnepvárá- sát szomorúság is borította. Ám a gyerekeknek megvásárol­ták a néhány és főképp kapha­tó ajándékot a falusi ruhabolt­ban, a vegyeskereskedésben, vagy a nagyvárosi Állami Áru­házban. Karácsonyfáról is gon­doskodtak, Unom ételek kerül­tek az asztalokra - az udvarban nevelkedő baromfik jóvoltából De a saját dió- és mandulafa ter­méséből az otthon köpült és piacon vásárolt vajból no és az üzletben vett cukorból az ügyes háziasszony illatos süte­ményeket varázsolt A kétgyermekes „főszerep­lő” családhoz vonaton bumliz- tak a nagyszülők és az édesanya egyik testvére a feleségével S meghívták az egy edülálló pati­kus Szidi nénit is, a jó barátot. Ismerősöm itt tartva a vissza­emlékezésben, elnevette ma­gát. Olyan érdekesen. Mint A nemzeti ital mondta, az elmúlt két hónap­ban gyakran töltötte náluk az estét Szidi néni. Halkan, már- már suttogva beszélgetett szü­leivel s amikor úgy látta, hogy a két gyerek hallótávolságon belülre került németre váltott, s úgy folyt tovább a diskurzus. A nyolcéves lány meg is haragu­dott az egyébként kedves idős hölgyre. így, amikor jött, duz­zogva köszönt neki, s tüntető­leg a szobájába vonult. Nem bo­csátotta meg neki a titkolózás magyarázat nélküli indítványo­zását. Szüleinek ezt egy7 alka­lommal föl is vetette, de kitérő választ kapott (De milyen ma­gyarázatot kaphatott volna egy nyolcéves?) Na, de karácsonykor elnyer­te Szidi néni a kislány megbo­csátását Mielőtt elfogulta volna helyét az ünnepi asztal mellett, elővette a Jézuska küldte” há­rom üveget Az egyikbe piros, a másikba fehér, a harmadikba pedig zöld italt töjtött. A csillogó palackokat az imént jelzett sor­rendben - meggy-, majdTriple sec likőr, illetve Chartreuse (satrőz) - rakták a zongora tete­jére. A társaság minden egyes tagja meghatottan nézte az üvegsorakozót és egyikből sem kért senki aperitif gyanánt. A fölcsendülő Mennyből az an­gyal alatt a tekintetek az italok és a karácsonyfa között pásztáz­tak. A jókívánságokat követően a nagypapa valami olyasmiről beszélt, hogy „azért a nemzeti szín... elfacsarja a szívet" A gye­rekek - főként a kisebb - ebből nem sokat értettek De anyokr- éves már tudott, vagy inkább ér­zett valamit Úgyhogy barátnő­jének, majd szünet után iskola­társainak büszkén újságolta, hogy7 nekik „nemzeti italt is ho­zott a Jézuska”. Valószínű senki sem tudta, hogy7 ez mit is takar, de feltehetően emiattpár napig még a hajcibálós fiúk is tisztelet­tel néztek hosszú hajú osztály­társukra V. Horváth Mária Hatalmas érdeklődés kísérte november 26-án este a Nem­zeti Borozóban a Szekszárdi Gitárkvartett fellépését, akik lassanként hagyománya te­remtenek, hiszen már több­ször találkozhatunk velük Babits Mihály születésnapja alkalmából a költő emléke előtt tisztelegve. Az idei, 128. évfordulón a Csele Lajos, Dudás András, Komjáthy Péter és Decsi Kiss András alkotta Kvartett Wessely Ágnessel kiegészül­ve változatos műsort adott: énekek, zenék, és Rubányi Anita előadóművész által megszólaltatott Babits-ver- sek váltották egymást. A spanyolos, gyors lendü­letű zene és a költő gondola­tai meglepően izgalmas össz­hatást értek el Az asztabknál vörösbort kortyolgató közönség a gon­dolatok szárnyalása közben betekintést nyerhetett, mi­lyen is lehetett Szekszárd 1915 nyarán (1917): „A vá­ros, mint egy álmos eb, he­ver domb alatt, sík felett // kis város: nagy falu. Korán fekvő, korán kelő: fehér fal és piros tető zöld fák és zöld zsalu...” Átélhettük azt is, a költő miként mélázik el ér­zéseiben: „ ...Fáj minden úgy, mint hajdanán, s három ke­reszt a Bartinán a régi szilu­ett // Alkonyba boldogult vi­dék: s kint sorsokat a szelíd ég nyugton magába vett. De elképzelhettük, milyen volt a „Télutó a Sédpataknál” 1925-ben, amint „muzsikál a napsugár ma s ragyogva tükröz a Séd: olyan simán gyűri lejjebb vizei halk húsét”. Babits a versben fi­gyelmeztet a közelgő esemé­nyekre, mely sorai tán ma is érvényesek: „Patak! Tudod- e: nemsokára itt tesz a tava­szi áríjajgatni fogsz, ha ben­ned medredet tépve leszáll s csapkod, mint ostoros hó­hér: bömbölni, zokogni fogsz! Arany Séd! Tudsz-e ró­la? Oly nyugodtan ra­gyogsz...”, majd később így fogalmaz: „Csupa remegés vagyok, mert a vad Nyomor ostorosán jön már, s nyugal­mam medrét megtépve rámzuhan: ne remegj, ma­radj sima telkem! Tükrözzön benned az ég: óh nem tehet az rossz világ, amelyben ez a nap ég”. Az est folyamán több más költemény mellett az Aliscum éjhajú lánya, az Ősz és tavasz között, az Esti kérdés, a Jónás imája és az Új Leoninusok soraiból is hallhattunk gondolatébresz­tő részleteket. Gyimóthy Levente Kitanics Márk az ünnepvárásról December 7-én a Szekszárdi Zeneiskolában Pszicho-Kará- csony címmel hallhatott a nagyszámú hallgatóság egy színvonalas előadást. Kitanics Márk klinikai szakpszicholó­gus az ünnepvárás feszültségei és azok feloldása mellett beszélt a téli időszakban előtörő dep- resszív hangulatokról és arról hogyan vehetjük észre a kör­nyezetünkben élő embertársa­inkról hogy bajban vannak és segítségre szorulnak. Kérte, hogy szánjunk időt az ajándé­kok vásárlása mellett arra is, hogy a család, barátok, ismerő­sök együtt legyenekj beszélges­senek, játsszanak, hogy a fe­nyőfa felállítása, a közös sütés­főzés emlékezetes, boldog él­mény maradjon. Az előadás a Kristály Lélek- védő Egyesület szervezésében, a Paksi Atomerőmű Zrt. és a Garay János Általános Iskola tá­mogatásával jöhetett létre, bb Az Estben: „Át a szavakon, egy bérlet nélküli fapadon” Múlt szombaton ahhoz támadt ked­vük, hogy a Szekszárdi Est Caféban vonuljanak nyilvánosan inkognitó­ba. A hattagú Szabó Balázs Band nem játszott óriási közönség előtt, de ez sem zavarta a színvonalas koncertet. Az a közel nyolcvan ember, aki hall­gatta a népzenét értő módon jazzel ötvöző, olykor Pilinszkyvel fűszere­ző zenekart, háromszor tapsolta visz- sza őket. A koncert után Szabó Ba­lázs frontemberrel beszélgettem, aki 33 éves, „nem tanító, bár tanulta, or­gonista, de mégsem, bábszínész, mert szereti, de a telke mélyén foly­ton tanuló zenész”.-Ez afelállás két éve létezik, hiszen a Suhancos zenekarból váltál ki, annak miért lett vége?- A Suhancos zenekart, Fankadeli Ferenccel ketten alapítottuk és nagyon jó öt évet húztunk te együtt. Feri elin­dult egy rappes, teljesen más szemléle­ti síkon, én viszont maradtam ennél a színházi-zenei vonalnál. Úgy gondo­lom, hogy a színpad egy szent hely és nem szeretnék befolyásolni embere­ket, miközben persze nagyon is - csak nem ilyen irányba. Ezt megbeszéltük, eleinte nehéz volt, de sikerült és most megint jóban vagyunk.- Nem egy megszokott slágerzene a tiétek, mégis a legtöbben veletek énekelték a dalokat. Mi a receptje?- Egy kis folk, funk, jazz, nagybőgő­vel gitárral, zongorával dobbal furu­lyával... olyan zene ez, ami csak úgy ki­folyik és olyan könnyű, mint lélegez­ni. No és persze a tagok: Szabó János, Rostás Ottó, Inoka Győző, Szegedi At­tila, Fekete Dezső és jómagam, Szabó Balázs.- A zenei műveltségetek lenyűgöző, a koncert közepén, valahol a Zaj és az Utazásaim című dal között elveszítettem a fonalat, hogy hány hangszeren is játszotok...- Sok hangszer van a színpadon, de még nem elég. Mindig sok hangszeren játszom, de igazán egyiken sem. Mind­egyiken tanútok és igyekszem fejlődni. Gyerekkorom óta közöm van a zené­léshez, ez a fajta betegség igazán ti­zenhétéves koromban fertőzött meg, akkor kezdtem el dalokat írni gitároz­ni, zongoráztam. Gyerekkoromban azonkívül hogy kórusba jártam, mert mutálás előtt jó hangom vök, most már egészen más - mondja és nevetve hoz­záteszi: elkezdtem verseket írni így ju­tottam el odáig, hogy én írjam a saját dalaimat, akárcsak a zenét. Zenélni pe­dig azért szeretek, mert nem tart eb-' ben a világban, miközben nagyon is ide tartozik.- Ide s tova két éve létezik ez a fel­állás, mit sikerült eddig elérnetek?- Amit eddig elértünk, az egyfelől meglepetés, másrészről meg nem. Büszkék vagyaink a Pilinszky-lemezre, a Megcsatogató című albumra is. So­kan megismertek, sokan nem, de ez nem baj, mert mi egy elég különleges síkon mozgunk, és nem akarunk olyan zenei irány ba elmenni, amitől többen hallgatnának minket. És amikor évek múlva visszaolvasom ezt az interjút, re­mélem, hogy akkor sem hazudtolom majd meg magam. Sokszor telt ház fo­gad minket, szerencsére tele vagyunk fellépésekkel. De például sose zavart, ha kevesen vannak a koncerten, mert ugyanúgy játszok három embernek és egynek is. Nekem a visszacsatolás a leg­fontosabb, hogy jól érzik magukat, mert ezért érdemes zenélni.- Most hol tartotok, mi vár még rá­tok szerinted?- Ez egy olyan pont, ahol még na­gyon sok minden vár ránk, hogy még szebb és jobb dalok tegyenek, és minél messzebb jussak ezen a vonaton. Nem ebből étek, hanem bábszínész vagyok Pécsen és Kecskeméten, s ez eddig is belefonódott a zenekar életébe, ami ez­után is így tesz. Van egy videóklip- ötletem, amiből egy mini perfomanszt szeretnék kreálni, egy kis mikrovilág­ban, ez januárban valósulhat meg. Most zajlik egy izgalmas műhelymun­ka, minden városban szeretnénk csi­nálni egy ülős koncertet, plusz két em­berrel még több hangszerrel Már szü­lettek új dalok, tavasszal tervezünk egy négyszámos kislemezt, ami ha álom marad, akkor év végén nagylemez tesz. És szeretnénk még többet, szebbet és jobbat.

Next

/
Thumbnails
Contents