Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-12-18 / 50. szám

1 2011. december 18. KÁVÉ DUPLA HABBAL , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A Vida család legszebb karácsonyi ajándéka SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Vida Péter bo­rász és felesége, Vidáné Mészáros Ágnes. Randevúnk apropója a min­den szekszárdit büszkévé tevő hír, hogy az idei esztendőben a Magyar Bor Akadémia Vida Péternek ítélte oda az „Év Bortermelője” díjat. „A családunk legszebb karácsonyi ajándéka ez a kitüntetés” - mondta lapunknak Vida Péter.- Villány, Eger, Tokaj és még sorol­hatnánk a nagy és híres borvidé­keket. S akkor jön a hír: szekszár­di borász lett az Év bortermelője. Szívből gratulálunk, Péter!- Az idei esztendőben elnyerni ezt a kitüntetést még nagyobb eredmény volt, mint eddig. Ugyanis a MBA, a díj alapítója 20 éven keresztül szakembe­rek közreműködésével ítélte oda a leg­több jelölést kapott öt borász közül vá­lasztással az elsőt. Az idén szinte min­denki jelölhetett, s az összes jelölt kö­zül a legtöbb jelölést kapott öt borász közül választotta ki a MBA az első he­lyezettet.- Hol és mikor hirdették ki az ered­ményt?- A Vörösmarty téren a média jelen­létében hirdették ki, hogy ki lett a győz­tes. Az öt jelölt között egyébként három szekszárdi borász is szerepelt, Dúzsi Ta­más és Heimann Zoltán, valamint jóma­gam. Semmihez sem hasonlítható ér­zés, amikor kimondták a nevemet. Bár megszámlálhatatlan hazai és külföldi si­kervan mögöttem, abban a pillanatban azt éreztem, ez a legszebb és legna­gyobb dolog, amit borászként megél­hettem. Ez a borászok Kossuth-díja.- Hogyan jellemezte a Bor Akadé­mia a Szekszárdi borvidék utóbbi évekbeli nagy sikerét?- Jómagam és borásztársaim is ér­zik, hogy Szekszárd a bor világában di­vatba jött. A MBA szerint annyi jó bo­rászunk, borunk van, hogy nagyon nagy dilemma volt a MBA tagjainak, de a jelölésben részt vevő több ezer em­bernek is eldönteni, hogy ki legyen egy évig a borkirály. Szekszárd az utóbbi időben a legkedveltebb borvidék, hangzott el az MBA részéről A díj nem egy bor kiváló minőségének elismeré­sét jelenti, hanem a bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítmé­nyéért, borainak állandó kiváló minő­ségéért, azok hazai és külföldi sikerei­ért adományozható.- Annyiszor leírtuk már, hogy 1995-ben a semmiből indulva épí­Egy férfi: Vida Péter tetted fel a Vida Családi Birtokot, írtunk hazai és külföldi sikereid­ről, hogy mennyi munkád, erőd, időd, energiádba került mindez. Mi sarkall egyre és egyre tovább?- Ami ösztönöz az, hogy jól csinál­jam a dolgom, minél jobb bort készíte­ni, értéket létrehozni, munkával. A bor semmihez nem hasonlítható isteni csoda, ami az élővilág és az egész em­beriség diadala. Az a nagyszerű dolog, hogy mi egy csodálatos helyen élünk, egy történelmi borvidéken. Tanáraim jó utat „jelöltek” ki, és soha nem fele­dem őket: Imre László, Jantner József, Bús Imre, ők meghatározták az élete­met, belém kódolták a munka szerete- tét, amelyből minden indul. Persze ezek az eredmények nem születhettek volna meg, ha nincs a feleségem, Ági, a biztos bástya, aki mindig ott volt mel­lettem, mögöttem, előttem, ahogy a helyzet kívánta, s ezt köszönöm neki. - Csodálatra méltó az irodalom­ban való jártasságod, s ahogy eze­ket a gyönyörű idézeteket mind a bor és a munka dicséretére han- goztatod...Mit mondanál nekünk így, karácsony előtt?- „Ember vedd észre, semmi kü­lönbség azok között, akik meg sem születtek, és azok között, akik semmi említésre méltó dolgot nem mívelvén ebből a világból kimúltak." (Apáczai Csere János) Egy nő: Vidáné Mészáros Ágnes- A család legszebb karácsonyi ajándéka az a magas kitüntetés - mondta a férjed, s egyben azt is, hogy ezt csak a Te segítségeddel ér­hette el..- Az első pillanattól kezdve igyekez­tem a feltételeket biztosítani ahhoz, hogy ő végezhesse azt a munkát, amit szeret, ami az élete lett. Az első időben még dolgoztam, neveltem a három gyermekünket, aztán otthagytam a munkahelyemet, s miután mindket­tőnknek közgazdász végzettsége van- szerelmünk a főiskoláról indult én is a családi birtokon kezdtem el dol­gozni.- Miközben felnőtt a három gye­rek. Róluk mit tudhatunk?- Péter fiunk közgazdász lett, s ő is velünk dolgozik, ő a vállalkozásban a marketinges. Kata lányunk jogász­nak készül, államvizsga előtt áll. Zsu­zsi lányunk a közgazdaság-tudomá­nyi egyetem angol szakán tanul. Mi a férjemmel már „álmodunk” arról hogy egyszer mindhárman szerepet vállalnak a borászatban, amelynek alapjait mi leraktuk, de nem kénysze­rítjük őket. Soha nem irányítottuk őket semmilyen pálya felé, bármit vá­lasztottak, maximálisan támogattuk őket.- Advent időszakát éljük, ami­kor hozzátok már megérkezett a legszebb karácsonyi ajándék...- Nagyon szeretem ezt az idősza­kot. Teljes izgalomban vagyok egész advent alatt. Lelki feltöltődés, izgal­mas várakozás számomra. Feldíszí­tem az otthonunkat, még a teraszt is, a pincéről nem beszélve, s ezalatt az idő alatt teljesen ráhangolódom az ünnepre. Amikor előveszem a ka­rácsonyi díszeket, lázban vagyok, az emlékek előjönnek, a gyermekeim kiskorát idézi egy-egy dísz. Régi szo­kás, hogy minden évben Péter vá­lasztja ki a plafonig érő fenyőfát, amely még feklíszítetlenül is gyönyö­rű. Amíg kicsik voltak a gyerekek, meglepetés volt a Jézuska jövetele, amióta nagyok, közösen díszítjük a fát. A régi-régi díszekből úgy érzem, a közösen megélt karácsonyi szent esték szeretete sugárzik, és az össze­tartozásé, amelyet mi minden aján­déknál fontosabbnak tartunk.- Jó háziasszonyként - amelyet a vendégek is megtapasztalhatnak, akik a „nyitottpincék” alkalmával, vagy bármikor nálatok ismerked­nek a jó szekszárdi borral - bizo­nyára otthon is finom ételeket varázsolsz az ünnepi asztalra....- A hagyományos karácsonyi étele­ket készítjük el ma már a lányokkal kö­zösen. A bejgli nem hiányozhat, ahogy a halászlé, a pulyka sem. Hal minden formában, s mindenki megtalálja a kedvenc ételét.- Az ajándékozás mennyire szo­kás a családban?- Nálunk ez nem központi kérdés. Van olyan év, amikor semmilyen ajándékot nem veszünk. Az élet nagy ajándékai nem tárgyi dolgok. Az együttlét, a családi békesség, szere­tet, a legnagyobb ajándék. Ahogy Pé­ter, is én is vallom, hogy majdnem mindegy, hogy mit csinál az ember az életben, az a lényeg, hogy azt jól te­gye. Szorgalommal, kitartással, aka­raterővel. Mindez kellett ahhoz, hogy Péter 2011-ben az Év borásza díjat elnyerje, s ez valóban a legszebb ka­rácsonyi ajándék. Botdog Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden kedves interjúalanynak, akit Belvárosi Kátéház, Keszthelyi Szabolcs tulajdonos és munkatársai

Next

/
Thumbnails
Contents