Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-18 / 50. szám
SZEKSZÁRDI TAS4RNAP fVIULTUNK 2011. december 18. Közgyűjtemény és hivatal: a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára A vármegyei iratok tömeges megjelenése a kuruc kor után vált jellemzővé Levéltári raktárrészlet A vármegyei közigazgatási tevékenység megkövetelte a „levelestár” működtetését is, így a megfelelő elhelyezés iránti igény egybekapcsolódott a vármegyeháza kialakításának fent említett követelményével. A levéltárügy fejlesztését 1729 után több törvénycikk szorgalmazta, a tisztségviselők kötelesek voltak az iratokat a levéltárban elhelyezni, a jegyzőkönyveket letisztázni, használatukhoz indexet készíteni. Lengyel János lajstromozó már 1814-től megkezdte a teljesen rendezetlen levéltári anyag 12 csoportba rendezését. 1833-tól alkalmazta az iktatókönyvet. Az 1836-ban átadott Vármegyeháza épületében „nyert végleges, tűzbiztos elhelyezést a vármegye levéltára”. A megyék közül utolsóként csak 1845-ben nevezte ki a főispán a megye első levéltámokát Angyal János személyében. A megyei levéltárnok alapvető feladata volt a megyei közigazgatás során keletkezett, a napi használatból kivont iratanyag megőrzése, de szükség esetén azokat a vármegyei ügyintézők rendelkezésére kellett bocsátania. A levéltárügy számára az abszolutizmus kora az egységes ügyirat- kezelés, irattározás, iktatás kívánalmát jelentette, főként az 1850-ben kiadott rendelkezés után. Ennek alapján alakult ki először az iktatás számsorrendje szerinti rend, majd 1854-től az iratok 21 csoportba sorolása. Az iratanyag állandó növekedése a levéltár számára állandó raktárgondot is jelentett. Először a vármegyeháza földszinti börtönhelyiségei, majd az 1901- ben felépült múzeumban kialakított raktárak jelentettek megoldást. Amikor ezek is megteltek, a vármegye megvásárolta és a levéltár rendelkezésére bocsátotta a megyeháza melletti épületet is. 1926-tól dr. Hadnagy Albert lett a főlevéltárnok, aki 1950-től 1967-ig levéltárigazgatóként vezette az intézményt. AII. világháború idején az iratanyag megmentése érdekében a főlevéltárnok a börtönhelyiségekben elfalaztat- ta azokat. Ezeket időközben kibontották, szétdúlták, az iratanyagban mintegy 5%- os veszteség keletkezett. 1945 után a Magyar Országos Levéltár kezdeményezésére a belügyminisztérium rendeletet adott ki a levéltári iratanyag védelméről Ebben a nemesi családok anyaga nem szerepelt, de dr. Hadnagy' Albert dr. Novák József múzeumigazgató támogatásával mintegy 80 folyóméter anyagot mentett meg gyűjtőútjai során. A történeti családok iratai kiváló háttéranyagot biztosítanak a megyetörténet különböző korszakainak reális feldolgozásához. 1950-től a Levéltárak Országos Központja megszervezésével megtörtént a levéltárak centralizációja, megszűntek a megyei, városi, községi levéltárak. 1953 és 1968 között az intézmény Szekszárdi Állami Levéltár néven működött A megyei intézmények feladata a begyűjtés, rendezés, segédletkészítés lett, míg a tudományos feldolgozást a központilag létesített tudományos intézetek végezték. így a regionális vagy megyei szintű iratfeltárás háttérbe szorult A helytörténeti kutatások iránti igény, az egyéb regionális és lokális elvárások a tudományos munka levéltári feladattá válását követelték meg. A problémát 1968-tól a levéltárak megyei fenntartásba való visszakerülése oldotta meg. Ez Tolna megyében is megtörtént új igazgatóvá dr. Puskás Attilát nevezték ki, aki 1971-ig állt az intézmény élén. Az iratképző szervek iratkezelésének, irattárolásának figyelemmel kísérése, a selejtezések engedélyezésének joga megnövelte a történeti értékű iratok megmaradásának esélyét. Szervezetté és folyamatossá vált a történeti értékű iratok átvétele. Az iratok kutatását, a kutatási lehetőség fokozását jelentette a Tolna Megyei Levéltár önálló kutatótermének kialakítása. 1968-tól évkönyv7 jelleggel jelenhettek meg a Tanulmányok Tolna Megye Történetéből sorozat kötetei. Az 5. kötetet már az új igazgató, K. Balog János szerkesztette. Az ő időszakában, az 1970-es évekre kialakult, majd egyre jelentősebb lett levéltár közművelődése, amelynek leglátványosabb formáját a kiállítások jelentették. 1975-ben került sor az egykori főis- páni fogadóteremből átalakított kiállítási terem avatására. Ettől az időszaktól vált rendszeressé a Levéltár által koordinált megyei hely- történeti pályázat, amelyen megyei témával azóta is bárki részt vehet, amennyiben teljesíti a történész szakmunka formai és tartalmi követelményeit. A kutatóterem és felügyelői szoba kialakítása mellett a nyilvános szak- könyvtár számára az olvasóterem és feldolgozó helyiség az értékes és veszélyeztetett iratállomány védelme érdekében pedig a mikrofilmes labor berendezésére is sor került. Országosan az elsők között 1984-ben elkészült a levéltár második, módosított fondjegyzéke. 1990-től a levéltár irányítását dr. Dobos Gyula vette át, aki négy ciklust töltött az intézmény élén egészen 2010-ig. A rendszerváltás után, 1991-től az intézmény Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára néven folytatta működését. Az utóbbi két évtizedben a levéltár a vármegyeházán a különböző hivatalok távozásával alakíthatott ki új raktárakat, ezen felül a levéltár még két külső raktárral is bővült. A fejlesztéseket az időközben mintegy 12 000 folyóméterre növekedett iratanyag indokolta. Az évente megújított, s már interneten is hozzáférhető fond- és állagjegyzék alapján tájékozódhatnak a 18 éves korhatárt elért kutatók a levéltár kutatható iratanyagáról A 25 000 kötetes szakkönyvtár számos darabja 18. századi értékes kiadvány. A kataszteri térképek, az Egyed-féle összeírás és a tanulmánykötetek ma már digitalizált formában is hozzáférhetők. A Tolna Megyei Levéltári Füzetek sorozata 1991-től váltotta fel a korábbi Tanulmányok Tolna Megye Történeté- ből köteteit. A fent említett, s 24 kötetre terjedő sorozatokon kívül még 16 egyéb kiadvány: forráskiadványok, regesztaköte- tek, repertóriumok, konferenciakötetek jelzik a levéltár széles körű és kiemelkedő tudományos tevékenységét 1994-től kerül évente megrendezésre a levéltári napi tudományos konferencia. 1996-tól volt megtekinthető volt a Perczel családot bemutató állandó kiállítás, de számos időszaki kiállítás rendezésével is bővítette az intézmény a köz- művelődési palettát. 2010-ben TÁMOP-pályázat keretében nagy sikerű „Nyűt Levéltári Nap” rendezésére került sor, amely kiegészült a középiskolák tanulói és a főiskolai kar hallgatói számára felkínált „Levéltár és könyvtára a jövő nemzedékért” című közművelődési programmal az értékesebb dokumentumokkal színesített rendkívüli történelemórákkaL 2011 januárjától dr. Várady Zoltánt választotta a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése a levéltár igazgatójává. Az elmúlt esztendő nemcsak a Vármegyeháza felújítási munkálatai miatt volt rendkívül nehéz a Levéltár munkatársai számára, hanem megviselt mindenkit az intézményi fenntartó változásával járó adminisztratív teendők sokasága is. Ám a kötelező szervellenőrzési, ügyfél- és kutatószolgálati feladatok mellett a levéltár tudományos és közművelődési tevékenységének erősítése továbbra is kiemelt stratégiai célunk, amelynek az elmúlt 12 hét cikksorozata is fontos részét képezi. Dr. Várady Zoltán levéltárigazgatá Foglalkozásra készülve a könyvtárteremben
