Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-18 / 50. szám
SZF-h SZARD) VASARNAP ÜNNEP 2011. december 18. ERDÉLYI Z. JÁNOS ‘Mese téli éjszakán Fen yőkön fénylő hattyúszámyak: Tollas talárban állnak, állnak a hallgatag fák, egyre várnak jöttére pirkadat-sugárnak. Fehér botjával jegenyével vak fény poroszkál csillag-éjjel a horpadt rónán szerteszéjjel mint akit hívó hang vezérel Ledőlt árnyak csillám-sötéten átlóznak át a süppedéken. Nyúltalp-nyomok - sok csöppnyi érem - lopakszanak szét észrevétlen. Opálos udvarán a holdnak gyémántló leikecskék vacognak, kik nincsenek már, régtől holtak... az egyszer voltak, hol nem voltak... Szekszárd, 2010. február 6-9. KIS PÁL ISTVÁN Karácsonyi csillag Amikor egy csillag elindul az égről körbetáncolja őt sok-sok pici társa, úgy kereng elő az égi messzeségből puha-paplanálmot lehel minden ágra. Aztán, ha az éjben eloltom a lámpát jön, és sarkig tárja madár-odu-létem, tudja, hogy a pillék rajongva imádják, mégis engem tart egy világ tenyerében! Csoda-e, ha megint úgy várom az égből? Titkon elé megyek, elbújva a mécsben, feloltom a Holdat, s káprázva a fénytől megkeresem őt a csillagmindenségben... KIPISZD. 2011-11-26. Kovács Zoltán: Betlehem KOSZTOLÁNYI PÉTER f&Cfj hó födte fa távoli tájban egész vagyok ámde törékeny kényes a házam székem üres mondd én egyedül itt hátramaradni miképp véleüenhettem e fagyban kósza jeges szél huppan a régi vidékre nem értem fénybe kinyújtott zúzmarakarjaim égbe akartan hogy hullhatnak a marcona mélybe le 'ám sose szűnik régi szerény halk csillagozódó várakozásom mely majd végül is eljuttathat csendben a jászolhó’ MÓD ERVIN A templom lépcsőjére kuporodott köd volt nagyon hideg maga elé tett egy kalapot piros volt az orra szemei könnyesek semmibe meredők csak ült ott és nézett odalépett egy ember ki megsajnálta hogy a kabátját reá adja mert rajta nem volt semmi sem volt rajta még a pap ballagott el mellette a templomból jövet s ő csak ült ott meztelen égi követ. DICSŐ ZSOLT - DÖNCI-VERSEK tolhatnám máshová? Karácsony reggelre sok hó esett. Apa kiment azt mondta, ellapátolja a járdáról Épp végzett, amikor mi is kiértünk hozzá anyával Elkezdtem tolni a havat a munkátlan apalapáttal Ne a járdára, Dönci - szólt rám apa - most lettem kész. Én persze megértem apát de hogy tolhatnám máshova, ha csak a járdán nincs hó? SAY ISTVÁN UÉAIWX. gyűlt forgácsokat vess fáradó füzünkre - melengesd kedved felhőn keresztül szűrődő halk fénypermet- szelíd hit mégis széthasadtfelhőn ég áldott pillantása - remény születik végtelenjébe szűztiszta mennybolt olvaszt - szeretet ölel
