Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-04 / 48. szám
2011. december 4.- Hány vak és gyengénlátó ember él Tolna megyében, és az egyesület miben tud nekik segíteni?- Közel 1500 vakot és gyengénlá- tót tartunk nyilván, jelentős részük folyamatos külső segítségre, támogatásra szorul. A megyében élő sorstársak többsége idős, de sok köztük a 30 éven aluli, az egyedülálló, alacsony jövedelmű, nem ritkán halmozottan sérült, más betegségben is szenvedő ember. Feladatunk a megyében élő fiatal és felnőtt látássérültek összefogása, szociális támogatása, érdekvédelme, a tagok szervezett szakmai képzésének, munkahelyszerzésének felkutatása. Szorgalmazzuk a tanköteles vakok és gyengénlátók beiskolázását, szűkös lehetőségeinkhez képest igyekszünk mind a hétköznapi élethez, mind a tanuláshoz, mind a munkavégzéshez szükséges segédeszközöket biztosítani.- Az egyesület szerteágazó tevékenységét és célkitűzéseit felsorolni itt sajnos nincs elég hely...- Ezért kérjük, hogy bárki, akinek szüksége van ránk, keresse fel egyesületünket, és részletes tájékoztatást adunk arról, hogy miben tudunk segíteni, hiszen szerencsére sokan érzik szívügyüknek a segítés különféle módját, amit ezúton is köszönünk. Talán azért is sikeres a munkánk, mert mindig bíztunk a társadalmi összefogás erejében, az emberi humanizmusban, a magánszemélyek, valamint a dolgozó kollektívák segíteni akarásában, s számomra ez nagy boldogság.- Úgy tudom, a felvilágosító tevékenységekben is nagyon aktív az egyesület.- A tagok és a közvélemény rendszeres tájékoztatását nagyon fontosnak tartjuk, valamint a látássérültek érdekében eljáró más hazai és külföldi szakemberekkel való kapcsolat- tartást is. Elengedhetetlen az információs és tanácsadó szolgálatunk működtetése annak érdekében, hogy a felmerülő igényeket koordinálni tudjuk. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VA&UMAP Fények a sötétségben SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy nő és egy férfi. Kovács Lászlóné a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének elnöke, valamint Szabó László hegedűművész, a Bartina zenekar tagja. Beszélgetésünk apropóját a fogyatékos emberek nemzetközi napja adta, amit december 3-án tartanak. Két olyan emberrel beszélgettem, aki látásukban korlátozva is példamutató és teljes életet élnek, s munkájuk, személyiségük által fényt sugároznak a sötétségben élők számára is. Egy nő: Kovács Lászlóné Egy férfi: Szabó László- Többször hallottunk már a fadd- dombori nyári táborozásaitokról is.- Idén 17. alkalommal üdültünk 2 5-en, amit hónapokig tartó adományszervező, pályázatíró és előkészítő munka tett lehetővé. Felsorolni nincs hely, kik segítettek, s kik tették azt a hetet számunkra felejtheteüenné, ezért mindenkinek köszönet.- Mennyire mutatja meg magát az egyesület a külvilágnak?- Eseménydús volt az őszünk is, ingyenes ruhaosztási akciót tartottunk tagjainknak, ott voltunk a „Szeretet lángja” elnevezésű közvélemény-formáló rendezvényen, a szüreti napokon, az állampolgári részvétel hetének minden napján. A speciális sportolók szabadidős napján a szekszárdi sport- csarnokban, a Liszt Ferenc-emlékév kapcsán rendezett vetélkedőn, s most készülünk a karácsonyra. „Vajon mennyi fér el egy dobozban” adomány- gyűjtő akciónkat már meghirdettük, a felajánlásokat december 15-ig várjuk irodánkba (Szekszárd, Hunyadi utca 4. sz.).- A magánéletedben mi jelenti a boldogságot?- Két kis unokánk Iringó és Hanna, a lányom és a fiam gyerekei, akik 16 hónaposak és a férjemmel együtt imádjuk őket.- Miután Molly, a kutyád idevezetett hozzánk, ha értene emberül, jókat mosolyogna...- Egy szép nap előtt állok, a 60. születésnapom karácsonykor lesz. Éppen jókor jön egy kis összegzés. Normális gyereknek indultam, aztán 10 éves koromban volt egy részleges napfogyatkozás - mondta a tanító néni, hogy kormos üvegen keresztül kell nézni, megnéztem azzal is, meg kíváncsiságból szabad szemmel. Jöttek a vizsgálatok, orvosok, városok, kórházak, újabb és újabb szemüvegek. Folyamatosan vizsgáltak, de gyógyítani már nem tudtak, a retinámon az ideghártya elsorvadt. Elmondták, nincs mit tenni, ezzel együtt kell élni. Hát együtt élek vele. Talán azért nem okozott ez számomra akkora traumát, mert az egész egy lassú folyamat volt, szinte belenőttem ebbe az állapotba.- Közben pedig iskolába jártál..- Szülőfalumban, Váralján jártam általánosba, majd Dombóváron érettségiztem, aztán háromszor felvételiztem a főiskolára - közben mindig elmentem dolgozni portásnak, ott készültem a következő felvételire -, könyvtáros-népművelő szakra. Harmadszorra maximális pontszámmal felvettek. Azért a felsőoktatási intézmények a szemem miatt, be voltak határolva. Négyes átlaggal diplomáztam, már dolgoztam, mert estin tanultam. Először Nagymányokon kultúrház-igazgató voltam, majd 1977-ben Bonyhádon, mint módszertani előadó a hagyományőrzéssel foglalkoztam. Közben 1976T>an megnősültem, feleségem pedagógus, 1979-ben született Réka lányunk.- Mikor és milyen formában kerültél kapcsolatba a zenével?- Az unokatestvéreim Vas megyében laktak, két lány, akik hegedülni tanultak. Én akkor 8 éves voltam nyúztam a szüléimét, hogy vegyenek nekem is hegedűt. Volt Váralján egy ember, aki megtanított a kottaolvasásra - akkor még láttam -, és hegedülni is. Szüleim beírattak a bonyhádi zeneiskolába, ahová 14 éves koromig jártam. Otthon nagyítóval néztem már a kottát, kívülről megtanultam az anyagot, s másnap, mint aki látja, néztem a kottát és hegedültem. A tanárnő kiszúrta, s „lebuktam”. Egy darabig a szekrény tetején volt a hegedű, de aztán a gimnázium zenekarába kerestek egy gitárost, azon is játszottam, meg doboltam is. 1972-ben, amikor a táncházmozgalom a Sebő zenekar hatására elindult, jött a felismerés, hogy ez az én műfajom, ez az én zeném.- Mikor jött a Bartina zenekar?- 1977 nyarán megalakult a Szélkerék együttes, ami 1990-ig működött, majd jött egy megkeresés, hogy a Bartina zenekar prímást keres, azóta ott vagyok.- A zenekar szép missziót teljesít...- „Muzsikáló szerszámok” című műsorunkkal járjuk az óvodákat, iskolákat, bemutatjuk a hangszereket, a „Kicsi vagyok én” című műsorunk népzene, vers, hangszerbemutató is egyben, szerencsére mindannyian több hangszeren játszunk.- Mi a legnagyobb hátrányod abból hogy nem látsz?- 20 évig nem tudtam olvasni, 2002 óta az informatikának köszönhetően megint tudok. Újabban írni szeretek. Több könyvötleten is dolgozom.
