Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-04 / 48. szám
12 , SZEKSZÁRDI VAS4M4P KULTÚRA 2011. december 4. Mire emlékszünk gyermekkori meséinkből, mi a legmeghatározóbb élményünk? - tette fel a kérdést a Mesék világa című, az Illyés Gyula megyei könyvtárban november 17-én tartott előadásának nyitásaként Bóna László író, esztéta, homeopata, a Waldorf-pe- dagógusképzés tanára. Már az elején leszögezte a Szekszárdi Waldorf-óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény által meghívott előadó, hogy a mesélésről beszélünk, hiszen a mesei szövegről képtelenség. Egy apróságot, egy részletet, egy belső képet keresünk, valamit, amit nem tudunk elfelejteni, és sokszor megmagyarázni sem, hogy miért éppen az idé- ződik feL Egy mélyről eredő élményt találunk, ami egy testi érzetet kelt föl bennünk, a képet, ami ott lakik a mai napig a zsigereinkben. így életünk legmeghatározóbb testi érzetével találkozunk. A mese először is egy eszköz arra, hogy két ember kapcsolatot teremtsen egymással Hogy milyent, az a meséből következik. Kis minidráma a Csip-csip csóka..., amíg énekeljük, felváltva csipkedjük egymás kezét. Teljes képtelenség, mégsem kérdőjelezte meg senki sem az Ez elment vadászni, ez meglőtte... mondókát. Ha felnőtt-történetként meséljük el inkább azt kellene mondanunk: van bennem eg)' rész, amelyik el akar menni vadászni, egy másik, ameA mese varázsa lyik lő, és így tovább. Csak az énérzés jelenik meg benne. Az első történetek mind ilyenek. Az Antigonéban az egyik nővér el akarja temetni hatott bátyjukat, helyreállítva ezzel az isteni törvényt, a másik fél hogy ha ezt megteszi, és szembeszegül a lázadó királlyal az életét kockáztatja. Ez valójában a személyiségben lévő énrészek konfliktusa. Lear király énrészei, a benne lévő hangok is egyre vadabbul vitatkoznak. Az összes történet a belső kép egyre kijjebb kerülése az egyént és az emberiség egészét tekintve is. A Boci, boci tarkában is egy belső kép, egy érzés fejeződik ki a gyámoltalan kicsike bociról akinek se füle, se farka, és természetesen oda megy lakni, ahol tejet kapni, vagyis az édesanyjához. A legbelsőbb késztetés van benne ebben a dalban, a kis csecsemőé, aki az anyjához szeretne menni. A következő, már nagyobb gyerekeknek szóló mesetípus, a láncmese, amelyben egyre bonyolultabb formában jelenik meg a késztetés, egy testi érzet. Az összes mese a belső egyre kijjebb kerülése, a belső fogságát hagyjuk így ott. A magzat világát először csak egy nagy testi érzet határozza meg, majd beszűrődnek kintről különféle ingerek, de ahhoz, amit az anyaBóna László író méhben érzeti csak születése után kap külső képeket. Az átélt testi érzeteket kezdi aztán kibontani ezekből és felépíti belőlük a világát Bóna László tanára, Annette Stroteich: az Édes kása meséjén keresztül mutatta be, hogy miért kell egyhangúan, nem színezve, nem értelmezve, hangsúlyok nélkül mintegy recitálva, kántálva mondani a mesét. A csodás láboska parancsszóra kását főz, de gazdája elfelejtette, miként lehűt leállítani ezért elöntötte a kása a szobát, a házat, a falut... Ezt a történetet Stroteich elmesélte viccesen, majd úgy, mintha eg)' katasztrófa történt volna, de eközben akinek mondja, nem éli át benne a saját testi érzetét. Mi történik a mesélésnél? A Rozma- rintszál című magyar népmesén keresztül világította meg ezt Bóna László. Ebben a király, akinek a népe erősen szeretné, hogy megházasodjék végre, sehogy sem talál magának megfelelő hitvest Az öreg vadászhoz fordul tanácsért ő eg)T rozmaringszálat ad neki. Aki előtt az meghajlik, az lesz a király felesége. Ezzel a növénnyel amit tartósításra is használnak - magyarázta Bóna - arra hívta fel a király figyelméé hogy csak emlékeznie kell egy belső képet kell kívül megtalálnia. Miután nem leli párját, álmában lát egy aranymadarat, aki - mivel a király korábban segített neki - elvezeti oda, ahol megtalálhatja. Először is egy erdőbe irányítja, ott meglát egy ezüstnyíllal meglőtt lovat, amint kihúzza a nyilat az oldalából táltos paripává változik, és a szélnél is sebesebben elrepíti őt Tündérországba. Ezen a ponton a történet elhagyja a valóságos teret és idői az űrben, a seholban, a képzeletben, a tiszta gondolatok világában folytatódik. Ez minden mese tudatmódosító pontja, ami átviszi a hallgatót a születés előtti állapotba, egy meditativ, álombéli világba A mese, akár a mise, a mantra, egy szent rituális szöveg, alkalmas arra, hogy valaki találkozzon általa legbensőbb élményeivel Kovács Etelka „Shakespeare is alkalmazná a forgószínpadot” Varnus Xavérral Bachról, jazzről és formabontásról Délután három órakor adta első koncertjét november 13-án a szekszárdi református templomban Varnus Xavér orgonaművész, majd este hétkor még egy előadással megörvendeztette a közönséget. A délutáni időpont megválasztása elsőre kicsit furcsának tűnt, ám amikor az előadás előtt a parókián beszélgettünk, a muzsikus régi hagyományként említette a három órai koncerteket. A délután három órás kezdésnek két jelentősége van: az egyik az érzelmi, ugyanis a klasszikus békeidőkben, a századforduló környékén a hangversenyek mindig vasárnap három órakor voltak - mesélte. - A másik gyakorlatias. Hogyha valaki egy hivatalban dolgozik egész nap, és reménytelenül aktákat bogoz- gat, utána még haza kell mennie átöltözni, és elmenni egy hangversenyre, lehet, hogy vizuálisan úgy tűnik majd, mintha ott lenne a nézőtéren, de valójában nem lesz ott Ez a vasárnap délután a sors könyve által úgy van kijelölve, hogy ilyenkor kell koncertet hallgatni, mert az ember még tud regenerálódni. És akik vidékről jönnek be a városba - márpedig ebben a recesszióban egy ilyen nagy produkciót nem tudunk elvinni egy pici faluba, ahol mondjuk, szá- zan-százötvenen fémek be - azok még időben hazaérhetnek. Én nagyon megszerettem a vasárnap délutáni koncertekei és az utóbbi időben a fellépéseim nyolcvan-kilencven százaléka akkor van.- Ez mennyire illeszkedik a napirendjébe?- Amikor leköltöztem Budapestről egy, a Balaton-felvidék tetején lévő házba, akkor kialakítottam azt az életrendel amit azóta is élek. Minden este nyolc órakor lefekszem aludni és halál pontosan éjfélig alszom. Ez a négy óra nagyon pihentető. Éjfélkor felkelek, végigdolgozom az éjszakát reggel nyolcig, akkor újra lefekszem és délig alszom. Délután így teljesen friss vagyok.- A mai koncerten dzsesszdalla- mokkal elegyítve adják elő a Ta- lambával Johann Sebastian Bach műveit. Mit gondol, mit szólna a néhai Mester, ha hallaná az ön játékát?- Szerintem Bach sokkal nagyobb képzelőerővel rendelkezett, mint a követőinek többsége. Biztos vagyok abban is, hogy ha William Shakespeare most feltámadná, és eljönne Magyarországra, nem csak azokat a szánalmas körülményeket használná, amelyek akkoriban a Globe színházban rendelkezésére álltak, hanem nyilván élne azzal a lehetőséggel hogy a Katona József Színházban forog a színpad. Bach szintén egy adott kornak volt a rabja, nemcsak emberileg találkozott sok meg nem értettséggel hanem technikailag is nehéz dolga vök, hiszen nemigen voltak akkoriban jó orgonák. Nemrég beszélgettem a lipcsei Tamás-templom orgonistájával áld jó barátom. Ő mondta, hogy az összes kutatás és levéltári adat arra mutal hogy a nagy Bach azt a huszonhét esztendőt, amit Lipcsében töltött az orgona mellett, valójában méla undorral töltötte. Inkább vezényelt, nem is igen nyúlt a hangszerhez, mert annyira vacak vök. Ha ma eljönne a Művészetek Palotájába, ahol egy nagy orgona van, biztosan meglepődne, de amilyen gyorsan akklimatizátódott minden új helyzetben, egy pillanat alatt felismerné a benne rejlő lehetőségeket. Tehát én azt mondom, hogy most egy kicsit akadályoztatva van Bach, hogy továbbgondolja a dolgokat, ezért mi gondoljuk tovább helyette, aztán majd az utolsó ítéletnél eldől hogy mosolyt kapunk érte vagy korbácsot.- Önt gyakran emlegetik az orgona fenegyerekeként, aki tabukat döntöget a zenében. Egyetért ezzel?- Soha nem akartam fenegyerek lenni de már gyerekkoromban megragadott, ahogy egykori mesterem és barátom, Bárót István az esztergomi bazilikában bazilikazárás után csak a saját örömére meg a mi mulattatásunkra azon a hatalmas orgonán StraussReringőket játszott Kérdeztük tőle, hogy miért nem játszik ilyent koncerten, azt mondta: nem lehet. Nem értettük, hogy miért? Tán leszakad a kupola? Azóta már tudjuk, hogy a hajdani kalocsai érsek is mulatott a korabeli bálokon, és időnként eljárt reverendában is egy keringői ami az akkori világ természetes része voll Ma ezt a dolgot egy furcsa álszentség veszi körül Szerintem Az operaház fantomja és a d-moll toccata és fúga tökéletesen elférnek egymás mellett Ezt egyébként a közönség is visz- szaigazolja, például a Youtube-on, ahol a saját csatornámon nemrég léptük át az egymilliós látogatottságot. Cser Ildikó
