Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-09-25 / 38. szám

14 , SZEKSZÁRDI vMrnap MAGYARSÄG 2011. szeptember 25.- Felséges érzés ez a mai, nagyon vártam - mondta. - Magyar állampol­gárnak születtem 1943-ban, az akkori­ban ismét Magyarországhoz tartozó Délvidéken, Csúrogon. Alighogy meg­születtem, ’44 őszén Tito partizánjai kivégezték az apámat, ’45-ben pedig kihajtottak a szülőfalumból, s a kollek­tív bűnösség elve alapján egyéves ko­romtól Délvidéken háborús bűnösnek nyilvánítottak. A magyar állampolgár­ság igazán nagy elégtétel, s remélem, hogy a Vajdaságban a háborús bűnök alól is rehabilitálnak hamarosan, s a to­vábbi életemet talán másképp élhe­tem. Magy ar vagyok, mindig is az vol­tam, a magyarokért álltam ki mindig és magyarként is halok meg - tette hozzá.- 2004-ben előre éreztem, hogy az ak­kor regnáló magyar hatalom nem képes nekünk megadni az állampolgárságot. Nem is adták meg De az nem a mi szé­gyenünk, külföldi magyaroké, hanem az akkori magyarországi vezetőké, akik a külhoni magyarok ellen kampányokak, és azzal ijesztgették az embereket, hogy' idejövünk, elvesszük másoktól a nyugdí­jat. Pedig mi nem akarunk Magyaror­szágra jönni, a Vajdaságban születtünk, és ott is akarunk maradni. De magyarok vagyunk, és az, hogy még papíron is ma­gyarok leszünk, pluszérzéssel tölti el az embert Két fiam van, 4 unokám. A ki­sebbik fiamék már fölvették a magy ar ál­lampolgárságot az idősebb fiam ezután fogja. Mindketten azért mert magyarok! Férje hozzáteszi: Meg kéne kérdezni az itteni magyaroktól: miért csinálták ezt velünk? (Teleki Júlia lesz a Léleképítő vendége október 3-án a Garay-gimnázi- um dísztermében - a szerk). AJÁNDÉK EZ A NAP A Dél-Erdélyből, Lúgosról érkezett nyugdíjas Bencző Mária Piroska Facsá- don született, magyar telepes család­ban. Aktív korában tanárnő volt, sok­szor két tannyelvű, román-magyar osztályban kellett dolgoznia.- Nehéz szavakat találni, óriási aján­dék számunkra az állampolgárság, hi­szen üknagyapánktól kezdve magyar volt az egész család - mondta lapunk­nak. - Nem esett jól a népszavazás Bencző Mária Piroska A települések táblái alatt a szüreti felvonuláson eredménye, kisemmizve éreztük ma­gunkat, de reménykedtünk, hogy egy­szer csak eljön az idő, amikor megkap­juk. Az egyik lányom, Boglárka itt van most velem. Miután én felvettem az ál­lampolgárságot, következik a másik gyermekem és a családjuk is. MAGYAR FÖLDBEN SZERETNÉK NYUGODNI cipészként állandó kapcsolatban állt a helybeliekkel, de sosem hagyta el szerb szó az ajkát - emlékszik vissza. - Mek­kora szomorúság volt, amikor 1944- ben bejöttek a szerbek és 44 magyart megöltek, akiknek a sírját sose találták meg! - sóhajtja. - Édesanyám nagy­bátyját 15 évesen elvitték partizánnak, a fronton az első vonalban kellett har­colnia, pedig ő is magyar volt, nem is Új ismerősök: Rátkai Sándor címet cserél Incze Károlynéval A legmesszebbről, a 23 ezer kilométer­nyire Ausztrália partjaitól délre fekvő Tas- mán-szigetekrőL Leganóból hozta haza a szíve Rátkai Sándort. Boldog mosollyal jön-megy, beszélget, címet cserél a sok magyarral, de mikor beszélgetésre kér­jük, pár mondat után könnyek jelennek meg a szemüvege mögött Nagyapja még 28 éves se vök, amikor az első világhábo­rúban magyar szakaszvezetőként elesett az orosz fronton. Édesapja, édesanyja is magyar állampolgárként éltek a jelenlegi határtól légvonalban tíz kilométernyire lévő bácskai Pacséron, nem is gondolva, hogy ez másképp is lehet egyszer.- Gyerekkoromban a falu lakosságá­nak egyharmada szerb volt, édesapám beszélt szerbül. Ma már csak két uno­katestvérem él a szülőfalumban, mind magyarok vagyunk, de ők a legnagyob­bak, mert megmaradtak ott, ahova Is­ten tette őket. Rátkai Sándor élete so­rán több országban is dolgozott, egzo­tikus tájakat is bejárt, szekszárdi felesé­gével mégis haza akarnak költözni Ma­gyarországra. Miért olyan fontos szá­mára a magyar állampolgárság? Megint csak könnyeivel küszködik.- Amikor a 70«s években házassá­got akartam kötni egy szekszárdi ma­gyar hölggyel, az akkori kommunista rendszer felsorolhatatlanul sok igazo­lást kért a magy arságomról, és minden­hol nagyon megalázóan, lekezelően be­széltek velem, mintha bűnöző lennék. 59 év törekvés után végre nemcsak magamban érezhetem, hogy magyar vagyok, hanem másnak is meg tudom mutatni, hogy tagja vagyok ennek a nemzetnek. Szeretnék majd édesapám sírja mellett, magy ar földben nyugod­ni, hogy akik ott vannak, tudják, az a föld nem az övék. MAGYARUL IMÁDKOZOM Székely viseletben, árvalányhajas kalap­ban büszke tartású, barna szemű fiatal­ember az útitársam a templomi esküre tartó menetben. Veres István 1978-ban Baráton született egy négygyermekes családban, asztalos szakmájában 2000 óta Magyarországon dolgozik. 2008 óta Szekszárdon él helybeli feleségével, aki­vel itt tervezik a jövőjüket, de minden szavából a szülőföldje iránti mérhetet­len szeretet sugárzik.- Azért szeretnék magyar állampol­gár lenni, mert magyar vagyok. Magyar az anyanyelvem, magyarul énekelek, magyarul imádkozom és Székelyföld, az otthonom csak 1920 után került a román államhoz, előtte több mint ezer éven át magyar föld volt. >­Veres István

Next

/
Thumbnails
Contents