Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-09-25 / 38. szám

2011. szeptember 25. SZEKSZÁRDI ____ Eg y maroknyian az ötmillióból. Közös csoportkép a Babits-iskola előtt Középen Horváth István polgármester és Parrag Ferencné anyakönyvvezető Dudás Ferenc és családja „A MAGYAR NEMZET RÉSZE VAGYUNK" Dudás Ferenc földműves feleségével, fiával és lányával Szekszárd testvérvá­rosából, a ma Szerbiához tartozó Óbe­cséről érkezett. A kérdésre, hogy miért tartották fontosnak magyar állampol­gárság felvételét, válaszuk rövid volt és egyszerű: Mert magyarok vagyunk, mindig is azok voltunk.- Mit éreztek 2004. december 5-én, amikor az anyaországi szavazók több­sége úgy döntött, hogy ne kapjanak ál­lampolgárságot a határokon kívül élő magyarok?- Furcsa érzés volt - gondolkodik el Dudás Ferenc -, hogy vagyunk, de nem vagyunk... Fia, a 21 éves Árpád, aki Újvidéken gépészetet tanul, csatlakozik édesapjá­hoz: - Azért jöttem el, mert így is bizo­nyíthatom, hogy én is magyar vagyok- mondja. Könyvelő édesanyja, aki a ’70-es évek közepén egy augusztus 20-án kis­iskolásként néptánccsoportjukkal fel­lépett már Szekszárdon, így fogalmaz:- A Vajdaságban élünk, de tartjuk a ma­gyar népszokásokat és a hitünket. Ide tartozunk, magyarok vagyunk mi is, a magyar nemzet része. „JÖVÜNK, HA KELL, A HADAK ÚTJÁN" Kovács László a 26 személyes lugosi csoport 59 éves tagja. Mivel Szekszárd és Lugos testvérváros, a 316 kilométe­res távolság ellenére Szekszárdot vá­lasztották az eskütétel színhelyéül- Miért tartja fontosnak, hogy ma­gyarságát ilyen módon is kinyilvánítsa?- Egy Torda melletti kisvárosban, Aranyosdénesen születtem, s az egye­tem elvégzése után költöztem Lúgosra. A szüleim, dédszüleim is erdélyiek, most, mikor összegyűjtöttem a felme­nőim adatait, megtudtam, hogy déd- nagytatám magyar honvéd volt, az olasz fronton halt meg a hazáért, s nagyapám, édesapám is honvédként szolgált a magyar hadseregben. Kutya­kötelességemnek érzem, hogy őseim­nek ezt a tiszteletet megadjam. Az ember magyarnak szüktik és úgy is hal meg. Az utóbbi húsz évben, ha magyarországi barátaink jöttek hoz­zánk, mindig azt mondtam: Magyaror­szágon magyarnak lenni nagyon köny- nyű, mert itt ők vannak többségben. Itt egy Himnuszt elénekelni, egy ko- kárdást kitűzni szabadon lehet. De oda­haza egy október 6-át megünnepelni vagy március 15-én fáklyás felvonulást tartani, ahhoz már bátorság kell Ezt mi egyébként az utóbbi két évtized­ben nem mulasztjuk el Igaz, beisme­rem, 1989-előtt nem tettük, mert egy­szerűen nem volt rá lehetőség. Nekem nagyon kelkmeden emléke­im vannak már az ’50-es évekből ami­kor a fekete autó mindenkit elvitt, akit kormányellenesnek ítéltek meg. Egy születésnapi zsúrt lehetett tartani, ahol magyar zeneszámok is elhangzottak, de ennél többet nem engedett a hata­tom, 1989-ig csírájában elfojtottak min­den nemzeti megnyilvánulást.- Ön mit érzett a december 5-ei nép­szavazás után?- Őszintén megmondom, nem is vártam, hogy ez elsőre átmenjen, mert az akkori helyzet még nem érett meg erre a döntésre. A magyar társadalom­ban nem tudatosították rendesen, hogy ez mit is jelent. Sőt, elijesztették az embereket, hogy a romániai - főleg az erdélyi - munkavállalók milliói el­árasztják Magyarországot, de ez nem így történt. A székely monda szerint nehéz időben a székelyek mindig ab­ban bíztak, hogy jön Csaba királyfi a hadak útján és segíteni fog. Én a szek­szárdiaknak csak ezt mondhatom - morzsol el egy könnyet a szemében -, hogyha bajban lesznek, a hadak útján mi is jövünk. A VILÁGBAJNOK Zavarkó Vilmos 23 éves óbecsei fiatal­ember, tizennégyszeres tekéző világ­bajnok, aki két hete javította meg saját világcsúcsát.- Három évig Kiskunhalason tekéz- tem, s rengeteg papírral kellett bizo­nyítanom egy sor dolgot azzal kapcso­latban, hogy magyar vagyok. Régóta szándékom, hogy hivatalosan is felve­gyem az állampolgárságot, de nem jött össze, mert utána Szlovákiában folytat­tam a pályafutásomat. Most, hogy adó­dott ez a lehetőség, rögtön éltem vek.- Csak a versenyeken való egysze­rűbb részvétel miatt fontos ez önnek?- Nem, hiszen magyar vagyok, így nevelkedtem, a szükimmel magyarul beszélünk otthon. De azért megköny- nyíti az állampolgárság az egész jöven­dő éktemet, mert könnyebb ksz pél­dául a klubok közötti átigazolások in­tézése. „HÁBORÚS BŰNÖSNEK NYILVÁNÍTOTTAK" Teleki Júlia és férje A helytörténeti kutatással is foglalkozó 68 éves Tekki Júlia, aki „Keresem az apám sírját” címmel könyvet írt Tito partizánjainak 1944-es bosszúhadjára­táról amelynek több ezer magyar esett áldozatul köztük gyerekek, asszonyok, férjével érkezett Szekszárdra. >

Next

/
Thumbnails
Contents