Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-06-26 / 25. szám
12 * SZEKSZÁRDI va$4rnap LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. június 26. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 16. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen kiegészítésekre, átdolgozásra szorult Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt harmadik szekszárdi látogatása A szekszárdi mise A szegszárdi mise alkalmisága dacára szintén ezek közé tartozik. Minden kótája egy-egy fohász: minden sora egy- egy ima! Az orgona diskrét s inkább csak illustráló kísérete nem nyeli el a szavak és a dallamok csodás összhangját sehol s míg a zenészek az alaki szépséget és tökéletességet magasztalják, a laikus hallgatónak, miként a tömjénillat, hatja át egész valóját e túlvilági hangok, mik angyalok gyöngéd kacsóiként viszik föl a lelket - Istenhez! - A gyermekkor ártatlan hite, melyet nem zavar még a gondolat, e mindent tagadó sivár mephisto, újólag lobbot vet a szívben s miként az anya szelíd parancsára önkénytelenül meghajlik ismét a térd azon ismeretlen erő előtt, melynek száz nevet adott az emberi gyarlóság, holott egyenlően s ugyanazon alakban nyilatkozik mindenhatósága mindenütt, a sarkvidék rideg jéghegyei közt csakúgy, mint a délvidék buja vegetációjában s létezését ép úgy elismeri az őserdők bujdosó indiánja, amint hiában tagadja a természet és szellem, a physikai és erkölcsi világ titkait kutató tudomány a műveltség székhelyein!... Ezekután levonhatjuk a következtetést a szeptember 25-re, vasárnapra tervezett nagy egyházi ünnepség elmaradása egy szempontból mégis előnyösnek bizonyult. A szekszárdi Nőegylet, bár kissé rögtönözve, de ügyesen használta ki az alkalmat, hogy ugyanazon a napon kárpótlásul rendezze meg hangversenyét a város neves vendégeinek közreműködésével. Augusz szerepe Liszt hazatérésében Liszt Ferencet barátai, tisztelői és az egész magyar közvélemény is kérte arra, hogy térjen vissza végleg hazájába és álljon élére a magyar zenekultúra előmozdítására irányuló törekvéseknek. Ez különösen aktuálissá vált, amikor Liszt 1869 óta minden évben ellátógatott a magyar fővárosba. Ezek a látogatások rendszerint valami nagyobb művészi eseményhez kapcsolódtak: Beethoven-ünnepségek, Liszthangversenyek, Liszt 50 éves művészi jubileuma stb. Ekkor az Augusz-család is általában a fővárosban tartózkodott. Lisztet szűkre szabott ideje évekig akadályozta abban, hogy újra Szekszárdid látogasson, de itt a fővárosban, annál gyakrabban fordul meg Auguszék budai otthonában (Úri utca 56. sz.). Augusz is szinte naponta felkeresi a Mestert. Ezek a személyes találkozások elősegítették Augusz törekvéseit, hogy Liszt magyarországi foglalkoztatása valamilyen határozott formát öltsön. Felvetődött annak gondolata, hogy Liszt az egyházi zenei életben foglalja el méltó helyét. „Miután a politikai viszonyok miatt - írja a »Magyarország és a Nagyvilág« képes hetilap tudósítója - nem lenne kellemes Lisztnek sem Weimarba, sem Rómába térni vissza: lehet kilátás is arra, hogy végkép honn maradna, ha tevékenysége tért nyerne. Neki való állást azonban bajos találni, miután ő nagy művész, kinek magas polc kellene, és e mellett pap - s ami szintén akadály, nem tud magyarul. Visszatérünk pár év előtti indítványunkra, hogy a katholikus főpapságnak kellene őt az egyházi zene terén valami nagyszabású megbízással kötni le". (1870. szeptember 25.39. sz.) Ez a javaslat Wittgenstein hercegné óhaja szerint való volt. Ebben az értelemben többször is nyilatkozik Auguszhoz írt leveleiben. Augusz azonban jól tudja, hogy az akkori magyar egyházzenei viszonyok éppen nem voltak alkalmasak arra, hogy Liszt ezen a téren neki való feladathoz jusson. A báró az általa elképzelt „megoldásnak” a Zeneakadémia létesítését tartotta a legmegfelelőbbnek. Ennek egyik előzménye volt Liszt királyi tanácsosi kinevezése. Ezzel együtt a zeneművészet terén szerzett érdemei elismeréséül 4000 forint évjáradékot biztosítottak részére, melyet 1872. június 13-án kelt királyi határozat hozott tudomására. Liszt hazai tevékenysége végül 1873-ban határozott formát öltött: a Zeneakadémia megszervezésére és vezetésére szemelték ki. Mindebben Augusz Antalnak jelentős kezdeményező szerepe volt. Liszt nemzeti hivatásának teljes tudatában, kész volt minden áldozatra, de a báró előtt nem tudta eltitkolni aggodalmait: Vajon zeneakadémiai megbízatása nem fog- ja-e korlátozni szabadságát; össze tudja-e ezt egyeztetni külföldi kötelezettségeivel, főképp alkotó munkásságával? Augusz sietett Liszt aggodalmait Trefort kultuszminiszter tudomására hozni, aki azzal a híressé vált metaforájával nyugtatja meg Lisztet: gondoskodik arról, megbízatása ne kötél legyen a nyakán (corde au cou), hanem kényelmes kaftán. Trefort válaszával a Mester nagyon meg volt elégedve. Szívesen és Trefort iránt nagy hálával cseréli fel a kötelet a kaftánnal Ha valóban sikerül valamit létrehozni, ami a kaftánhoz hasonló, igyekezni fog ezt úgy működtetni, hogy az .Akadémiánk” becsületére és előnyére szolgáljon. A felesleges beszéd nem tartozik szokásos bűnei közé. Tartózkodik attól, hogy olyan tárgyról fecsegjen, amelyet a sok beszéddel már túlságosan összebonyolítottak. Ha azonban eljön az idő arra, hogy nyilatkozzék és cselekedjék, a maga részéről nem fog késlekedni. Lisztnek ezen Auguszhoz intézett soraival függ össze Cosimának a levele, melyet 1875. január 30-án Augusz- nak írt. Itt ugyanis megköszöni a bárónak, hogy közölte vele atyja előbb idézett szép sorait, de a maga részéről még mindig aggályoskodik. Vajon nem válhat-e a kaftánból carcan, azaz nyakszorító, ami még a kötélnél is rosszabb? A levél egyéb témája is Liszt körül forog. Atyja valószínűleg február 10- én érkezik Pestre - tudatja Cosima - még pedig Miska nélkül, aki sajnálatos módon megbetegedett. Nagyon aggódik atyjáért a téli időszakban teendő hosszú utazás miatt. Már annyira hozzászokott, hogy szívességeket kérjen, ezért kéri Auguszékat gondoskodjanak atyja lakásának legalább 8 napon át való előfuttetéséről, hogy érkezésére a falak átmelegedjenek. - Levelét a közeli viszontlátás reményében fejezi be. Ez a viszontlátás az 1875. március 10-én lezajlott híres, pesti hangversenyre vonatkozott, melyen Liszt és Wagner együttesen szerepeltek. Ebből az alkatomból került bemutatásra a levélben is említett Liszt-mű: „A strassburgi dóm harangjai”. Maga a szerző vezényelt, aki utána még Beethoven Es-dur zongora- versenyének előadásával is közreműködött. Wagner saját műveiből vezényelt részleteket. Cosima leveléből különösen szembetűnik a magától értetődő természetesség, ahogy atyja minden ügyében Auguszhoz fordul Mióta Liszt önálló lakást bérelt Pesten (1871), az ezzel együttjáró berendezési, háztartási, kiszolgálási problémák megoldása is az Augusz-házaspárra hárult. Hiszen Lisztről a hozzá legközelebb álló két asszony, Cosima és a Rómában élő Wittgenstein hercegné, csak levelezés útján, távolból gondoskodhatott. Ezt mindketten, különösen az utóbbi, meg is tették. S ugyan kihez fordulhattak volna Liszt személyét illetően aggodalmaikkal és kéréseikkel nagyobb bizalommal, mint Augusz Antalhoz? (Folytatjuk.) Liszt Ferenc
