Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-06-05 / 22. szám

12 SZEKSZÁRDI YASARNAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. június Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 13, „Ebben a dolgozatban a Tolna Me­gyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és mis dokumentum Lisztre vonat­kozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levél­tár nagyérdemű, elhunyt igazgatójá­nak hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy a rendelke­zésére álkl gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatko­zásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként író­dott, s mint ilyen, kiegészítésekre, át­dolgozásra szorult. Ez a feladat a dol­gozat lektorára hárult. Dr. Prahács A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Ta­nulmányok Tolna megye történeté­ből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-em­lékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lá­nya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulá­sával folytatásokban közöljük, tisz­telegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt harmadik szek­szárdi látogatása 1870. július 30.-november 16. Délelőtt Humboldt kosmosával foglal­koznak, délben Ruhmor báró szakács­művészetét tanulmányozzák, délután Liszt, az Apollo Musagete ragadja őket szinfonikus költeményeinek szféráiba, hogy azután szép csendes éjszakán fel­olvadjanak a keringő ütemeibe. Attól tart, hogy egy ilyen országban nem ta­lálná meg a helyét. Augusz olyan mulatságosnak találta Kaulbach levelét, hogy elküldte Liszt­nek, olvassa el. A levél kivonatát Liszt továbbítja Wittgenstein hercegné­nek. Úgy látszik mindhárman jól szó­rakoztak Kaulbach fellengős - ahogy Liszt írja „lettre drolatique” stílusán. Liszt valóban megérkezett Szek- szárdra. Hosszabb időre jött, de azt ta­lán nem gondolta, hogy ez a hosszabb idő több, mint három hónapig, 1870. július 31-től november 16-ig fog tarta­ni. Ennek okát különösen az 1870-es porosz-francia háborúban kell keres­nünk. Liszt ugyanis el akart zárkózni egy olyan eseménytől amely mélyen sértette franciabarát és III. Napoleon iránti érzelmeit. Neki mint világhírű közéleti személyiségnek állást kellett volna foglalnia, így leghelyesebb volt távol tartani magát a háborús Német­Margit a levéltári anyag kiválasztá­sának nagy és fáradtságos munká­ját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Had­nagy Albertnek a címben megha­tározott témakörét, s ezzel a téma­körrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-le­velek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegé­szítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegy­zetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Al­bert kívánságának is eleget tet­tünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő országtól Már emiatt sem találhatott volna megfelelőbb helyet, a csendes kis magyar vidéki városnál hűséges barátja vendégszerető házában, aki francia rokonszenvében is osztozott Egykorú tudósítások részletesen beszámolnak Liszt látogatásáról, de keveset foglalkoznak a Liszt által emle­getett szekszárdi zenei napok és hangversenyek lefolyásával Erre vo­natkozóan fő forrásunk az Augusz le­véltárban található „Deutsch - Ungarische Monatschrift” kis külön­lenyomata. A Pozsonyban megjelenő, erősen németbarát folyóirat 1870. szeptember és októberi számában két részletben közli Julius Lang „Franz Liszt in Üngarn” c. három feje­zetből álló tanulmányát. Ez ebben a különlenyomatban a szerző neve nél­kül jelent meg. A három fejezetnek, a következő címet adhatnánk: 1. Liszt Magyarországon, 2. Liszt Weimarban, 3. Liszt Szekszárdon. A szerző nevét k Liszt Ferenc magától Liszttől tudjuk meg, aki egy levelében megköszöni Julius Lang bé­csi újságíró-szerkesztőnek „Franz Liszt in Ungarn” c. tanulmányának megküldését. Tetszésének ad kifejezést, hogy ki­emeli Liszt erős magyar érzését, és weimari kapcsolatainak állandóságát. Minket itt elsősorban a Szekszárdról szóló, harmadik fejezet érdekel Mon­danivalójában nagyrészt Sipos Antal „Weimar és Szegszárd” c. cikkére ha­gyatkozik: adatai és tartalma mind er­re utalnak. „Liszt Szekszárdon folytatja nagy művét, amit Weimarban olyan si­kerrel elkezdett. A weimari iskola Szekszárdra költözött és báró Augusz Antal az, kinek vendégszerető házánál a művészet és a legnagyobb zenemű­vész ily megtiszteltetésben részesüL A lelkesült és nagyműveltségű háziúr egy egész kastélyt bocsátott Liszt ren­delkezése alá, s mint egykor Weimarba, úgy jönnek ide seregestől a tanítványok, jó barátok és a nagy ma­gyar művész tisztelői a világ minden részéről” Eddig a Sipos-J. Lang-féle tu­dósítás. A szekszárdi dokumentumok­ból a következőket tudhatjuk meg: Liszt Pestről Szekszárdra, tanítványa, Francois Servais kíséretében érkezett meg. Itteni élete az első hetekben vi­szonylat csendesen telt eL Mindennap korán kelt, elment a reggeli misére, utána déli egy óráig visszavonult a parkra nyíló lakosztályába, ahol kom­ponálással, levélírással töltötte dél- előttjét. Lassanként egymás után ér­keztek a meghívott muzsikus vendé­gek: Reményi Ede, Mihatovich Ödön, Menter Zsófia. A Lisztet mindenüvé árnyékként követő és egy évre rá olyan dicstelen szerepet játszó tanítvá­nya, Janina Olga, mint hívatlan ven­dég, Augusz báró kastélyában nem ka­pott szállást, így a szemközt lévő nagy­vendéglőben ütötte fel tanyáját. Az Augusz-kúriában össze­I gyűlt kiváló zeneművészek je­lenléte lehetővé tette, hogy a Szekszárdi Nőegylet jótékony célú hangversenyt rendezzen. Ennek a koncertnek különös érdekessége, hogy szervezésé­ben sem Liszt, sem Augusz nem vettek részt, sőt Auguszné sem, jóllehet a Nő­egylet életében jelentékeny szerepet játszott A hangver­seny megtartásáról csak az egylet titkárnője, Stann Kata­lin útján értesült, aki Menter Zsófia és Reményi Ede közre­működésével hangversenyt hirdető nyomtatványt küld Augusznénak. A meghívó bel­ső oldalára a következőket írja: „ígérete szerint küldi a hang­verseny időpontját (1870. szeptember 25.) jelző értesí­tést Janina grófnő is játszik és Liszt fogja az egészet dirigálni. Csapó szerint Liszt ez alkalomm; csak mint hallgató akart részt venni hangversenyen, de a közönség tor boló követelésére mégis kénytele volt zongorához ülni. „Egyik magy; rapszódiáját választva, én csak arra 1 gyeltem, hogy miként játssza, tüzes t kintete és finom mosoly váltakozának; ujjai varázsszerű lág Sággal mintegy végiglehelnek a bilk; tyűkön, vagy pedig lesújtanak, mint villám! A féktelen lelkesedésen orvéi deni látszott, Augusz a háttérben, be dog impresszárióként pislogott ( mosolygott. Hiszen ez csak egy k szórakoztatásnak számított - élők szülni nem volt időm - mondá Lis: később.” A Nőegykt hangverseny-hirdetm nyén csak Reményi és Menter szer pelnek. A Zenészeti Lapok szerint \ szont a hangversenynek Liszten kivi öt szereplője volt Menter, Janina, R ményi, Mihatovich és Servais. Liszt szüfctésnapjára, október 2. éré, újabb zeneművészek érkezte Szekszárdra: Siposs Antal Gobbi Hei rik, Ábrányi Kornél Mosonyi Mihál valamint Liszt és az Augusz-család réj barátja: Rosty Pál Az ünneplést mi október 18-án elkezdték, amikc Janina Olga grófnő az Augusz-kúriáv; szemben kvő „Szabó” hotelben bai kettet adott Liszt tisztektére. Úgy Iá szik a Mester valamiféle ekgtéte akart adni tehetséges, de nagyon is q zahált tanítványának, amiért Auguí elfekjtette, vagy nem akarta őt ház ban elszállásolni. Liszt saját kezűkg í; és fogalmazott kvekben hívja meg bankettre Mihatovich Ödönt - Janin Olga nevében: „Ha Szekszárdot ma »végtekn hegyfokának« nevezték e akkor a Szabó hotel 1. sz. az idevezet szoros - hasonlóan Termophylákho Itt kell hogy találkozzanak a hősök, magasztos megátalkodottak, mindé lefokozás ellen harcolók - í Mihatovicsnak fenntartott helye ks ezen az október 18-iki bankettel amelyen Janina Olga elnököl” Az ünnep előestéjén október 21-é Szekszárd lakossága fáklyákkal vonu az Augusz-kastély elé. Több helye görögtüzet gyújtottak és kivilágító ták az ablakokat. Az ünneplők félkö ben álltak fel Liszt ablaka alatt és szí nokok útján arra kérték, hogy moí már maradjon végleg Magyarorsz; gon. A díszlakomán mintegy kétsz zan vettek részt. Az első felköszöntc az alispán, Visolyi Gusztáv mondt; utána Gájásy Lajos orvos olvasta fel a kalmi költeményét. Ábrányi Kornél fővárosi művészvilág nevében üríte te poharát a Mester egészségére. Má nap Liszt a templomban Reményivé a Koronázási Mise „Benedictus”-át ac ta elő. Az ebéd után ugyancsak Reim nyivel adott egy kis rögtönzött hanj versenyt a vendégek tiszteletére. (Folytatjuk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents