Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-06-05 / 22. szám

2011. június 5. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VASARNAP „Várat csak sziklára lehet építeni” SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Máté Erzsébet és Nagy István, a Babits Mihály Általános Iskola tanárai. Rajtuk ke­resztül köszöntjük a pedagógusnap alkalmából Szekszárd megyei jogú város valamennyi pedagógusát, és köszönjük meg gyermekeinkért végzett küzdelmes, pótolhatatlan és fáradhatatlan munkájukat.- Tanár úrnak már a megjelenése sugározza a sportosságot...- Mint pedagógusnak, mint kézi­labdaedzőnek, mint játékvezetőnek, kiemelkedő szerepe van a sportnak az életemben. Faddon, ahol szület­tem, általános iskolába jártam - s ahová, mint tanár visszatértem négy évre -, és a gyönki gimnáziumban töltött idők, a kézilabda szeretete mind arra ösztönöztek, hogy a peda­gógián belül a testnevelést válasz- szam. S miután a természet az ország „felfedezése” is gyermekkori vágyam volt, így a földrajzot választottam má­sodik szaknak.- A Babits általános iskolában ezt a két tantárgyat tanítja 28 éve, így van összehasonlítási alapja a test­nevelés-tanulás változása terén.- Amikor kezdtem a Babitsban, volt egy osztály, amelyik sport tagozatos volt. Érdekes, hogy azok a gyerekek amellett, hogy sportoltak - ami nem kevés időt vett igénybe -, kivétel nél­kül jó tanulók voltak.- Ezek szerint a sport inkább ösz­tönző volt, mint hátráltató a tanu­lásban?- A sporthoz célkitűzés kell, aka­raterő, önbizalom, hit, kitartás, ami más tantárgyaknál is előnyt jelentett. A sportolás meghatározza egy gye­rek életének elkövetkező évtizedeit. Abban az időben sok gyerek komo­lyan vette a sportot, akkor a jó fellé­pés a magabiztosság, a sportos testal­kat „nyerő” volt a lányoknál. Sajnos egy idő után a szülők úgy ítéltek meg, hogy fontosabb a nyelvtanulás, és 15-20 éve azok a szülők, akik meg­tehetik, a gyerekeiket teniszre, lovag­lóórákra, jégkorongozásra és síelésre taníttatják. Ezzel nem is lenne baj, hi­szen ezek jó sportok, mozgási lehe­tőségek, a gond az, hogy ezt csak egy szűk réteg engedheti meg magának. Az lenne a jó, ha ezek a sportágak nem privilégiumok lennének, ha­nem minden gyerek abban a sport­ban fejleszthetné magát, amelyhez kedvet és tehetséget érez. Nekem az a véleményem, hogy az iskolán belül kell megteremteni a sportéle­Egy férfi: Nagy István tét, s minden feltételét annak, hogy amiben egy gyerek tehetséges, és van benne kitartás, az előre jusson, s az anyagiak ne legyenek hátramoz- dítói ennek. Mindannyian reméljük, hogy a mi iskolánkban is, hamaro­san megvalósul az a tornacsarnok, amely lehetőséget biztosít a gyere­keknek, a pedagógusnak egy maga­sabb színvonalú testnevelés tanulá­sára, tanítására.- Térjünk át egy kicsit aföldrajzra.- Rendkívül fontosnak tartom, hogy már az általános iskolában meg­ismerkedjenek a tanulók országunk legszebb és legfontosabb helyeivel: városaival, tájaival. Ez egyrészt honis­meret, művészettörténet, természet- ismeret és nem kevésbé látáskörbőví- tés. Most jöttünk haza a Dunakanyar­ból, nemrégiben Egerben jártunk. Kerékpártúrázunk, és kilencedik éve erdei táborba járunk.- Szebbnél szebb idézeteket ho­zott, amelyeket a gyerekek is is­mernek...- Az életben való érvényesüléshez testi és lelki egészség kell Pozitív gon­dolkodás, ami előreviszi őket. Várat csak sziklára lehet építeni. Jó alapot kell adni, hogy az életben megállják a helyüket. Egy nő: Máté Erzsébet- Mikor határozta el, hogy peda­gógus lesz?- Mióta kialakult bennem a foga­tom, hogy mi is szeretnék lenni. A kö­zépiskolában pedig eldőlt, hogy ma­gyartanár.- Manapság megfigyelhető, hogy átalakult, beszűkült a gyerekek szókincse.- A technikai szókincsük bővült és széles, viszont a köznapi szavak igény­telenek, sekélyesek, felnőttesek let­tek. Nincs diáknyelv, a szavakat rövi­dítik, s szókincsük a felnőttek felüle­tes szókincsére hasonlít. Akik sokat olvasnak, azokon látható, hogy igé­nyesebben, választékosabban beszél­nek, nagyobb szókinccsel rendelkez­nek. Aminek nagyon örülök, hogy a verstanulás újra fontos lett. Szükség van arra, hogy az ősklasszikusoktól tudjanak idézni, mert a versek csiszol­ják az agyat, a memóriának nagyon jót tesznek, s nem utolsósorban fon­tos, hogy gyermekeink ismerjék nagy költőink legszebb verseit- Sejthető, hogy ez miért alakult így, mégis egy magyartanár ta­pasztalatai sokat jelentenek a je­lenség meghatározásánál- Egyrészt a médiának óriási szere­pe van. A televízióban ostoba, felszínes személyiségek jelennek meg, ők lesz­nek a példaképek, rájuk akarnak a gyerekek hasonlítani, ugyanis az ott mutatott világ, a pénz, a lakás, az autó vonzó a számukra. A gyerekek a szá­mítógép világában „más” nyelven be­szélnek. Ez a szleng nyelv annyira be­léjük rögzül, hogy már nemcsak a szá­mítógép használatakor, hanem a köz­napi életben, a beszédükben, sőt az írásukban is használják.- Milyen a mai gyerekeknek az egy­máshoz és a pedagógushoz való vi­szonya?- Sajnos a „szerethető” gyerekeket is „viszik” magukkal a meghatározó durva és csúnya szavakat használó egyéniségek. Ők a menők. S azok a gyerekek, akik nem értenek egyet ez­zel a viselkedési formával, beszéddel, ennek ellenére mégis hozzájuk csa­pódnak, mert elfogadásra, befogadás­ra vágynak, nem akarnak kilógni a sorból, nem mernek szembeszállni a többséggel. Sajnálom, hogy miért a jó­nak kell meghúznia magát, megal­kudni, s miért az agresszív, nagyszájú gyerek érvényesül- Jubileum az idei tanév, hiszen 35 éve tanít a Babits-iskolában...- Az interjú előtt számoltam utána. Igen, már a második nemzedéket ok­tatom. Az egyetem után, mielőtt ebbe az iskolába kerültem, 3-3 évet tanítot­tam Izményben és Bátaszéken. Mind­két helyhez kellemes és kedves emlé­keim fűződnek, jó kollégákkal talál­koztam, ahogy a Babitsban is a 35 év alatt is.- Június első vasárnapja pedagó­gusnap... Ünnep még az ünnep?- Amikor kezdtem a hivatásomat gyakorolni, akkor még ünnep volt. A kertből szedett és szívből adott virág­csokrok jelentették számunkra peda­gógusok számára az elismerést, a tisz­teletet, a szeretetet. Az évtizedek so­rán, ahogy a többi emberi kapcsolat, a családban, a rokonságban, a munka­helyeken belül lassan megszűnt, úgy szűnt meg a miénk is. Reménykedem, hogy egyszer másképpen lesz, s nem­csak a pedagógusnapon, hanem a többi napokon is.

Next

/
Thumbnails
Contents