Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-05-29 / 21. szám
12 , SZEhSZARDt VASÁRNAP LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. május 29. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 12. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és mis dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhunyt igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósáé hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt második látogatása Szekszárdon Liszt 1865-iki szekszárdi társaságában - mint a naplóból kitűnik - különösen nagy szerepet játszott a világhírű magyar hegedűművész, Reményi Ede. Az Augusz-család irataiból kiderül hogy a szabadságharc után száműzött Reményi Augusznak köszönhette, hogy visz- szatérhetett hazájába. Ezek az adatok nem tartoznak tárgykörünkhöz, de bizonyítják, hogy Reményi kísérőjével Ptotényi Nándorral együtt Augusz Antalban, nemcsak Liszttel való baráti köteléke miatt, de ettől függetlenül is, a magyar muzsikusok nagy pártfogóját látták. A szekszárdi emlékeiket különös szeretettel őrizték. Reményit a helyi sajtó nagy lelkesedéssel üdvözli, mikor 1891. június 8-án ugyanabban a teremben tartja meg hangversenyét, amelyben 1865-ben Liszt előtt játszott. A koronázási mise 1867 Ferenc József magyar királlyá koronázása 1865 őszén már időszerűvé vált. Az ünnepélyes alkatomra szóba került egy koronázási mise komponálása is. Az eszmét, hogy egy ilyen mű megalkotója csak Liszt Ferenc lehet, Augusz Antal vetette fel. A „Szt. Erzsébet oratórium” nagy sikerű bemutatása után Schwendter apát Liszt tiszteletére 60 Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témaköréé s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag, már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy' Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre.” A szerkesztő terítékes vacsorát rendezett, amelyen Augusz, mint ünnepi szónok, a következőket mondta: „Huszonhat esztendeje annak, hogy' Vörösmarty Téged, a „világhírű dalnokot” köszöntött és hazád dicsőségedért virágfűzérekkel övezett. Akkor azt mondtad, hogy az az erő, amely egykor a harcmezőkön szerzett diadalokat, most arra hivatott, hogy ezt az országot a béke áldásaiban részeltesse. Amit az ember érez, gondol és akar, azt zenében, szavakban és cselekedetekben fejezi ki. Te a kedély és az érzelem területét járod és a zene- művészetet választottad, mint minden magasabb műveltség talpkövét Törekvésed még a Szép, a Nemes és Nagy birodalmában is csak a legtökéletesebbre irányult és így történt, hogy Te a hírnév tetőpontján egy magasabb hivatás előérzetében a legkomolyabb alkotásba kezdtéL Miután a zene minden időben, minden történeti nép kultuszában, mint az istentisztelet lényeges része szerepelt, a Te törekvésed, művészeted, irányzatod csak ebben találhatta meg igazi feladatát. - Hazafias érzésed a nagy nemzeti indulóban jutott kifejezésre. Vallásos buzgalmad az esztergomi misében szállt fel a Mindenhatóhoz. Egy egész nemzet imája emelkedett itt a magyar Sión magasságaiba, ahonnan, - ahogy mondtad - a népek műveltsége a kereszténységgel együtt Magyarország határain túl is elterjedt... Időnként visszatérsz hozzánk, hogy új babérai- dat hazádnak szenteld, hogy ünnepeit felmagasztald Remélhetjük, hogy nem nagyon sokára a nagy nemzeti ünnep alkalmával körünkben toszel amikor Istvánnak, az apostoli ki .álynak koronája megszenteli a király és az ország alkotmányos szövetségét s a Te zenéd hatalmas hívó szavára az ország milliói egyesülnek, hogy énekük egy nagy nép zsoltárába olvadjanak." Az írásban megmaradt beszéd híven tükrözi Augusz mélysége1- meggyőződését: Lisztnek nemzeti hivatást kell betöltenie, s erre neki alkalmat kell nyújtani. Minden ilyen alkatom egy-egy állomása lesz a felfelé ívelő magyar zeneművészetnek. Augusz ebben az esetben is az előkészítő szerepét játszotta. Beszédének olyan nagy nyilvános visszhangja támadt, hogy a hangadó újságok már úgy írtak Liszt komponálási megbízatásáról mint egy köztudomású tényrőL A hercegprímás személyesen is szóba hozta Liszt előtt az ügyet, jelezve, hogy a bécsi jóváhagyás után a hivatalos megbízatást is elküldi neki Rómába. Ettől kezdve Liszt gondolatvilágát teljesen betölti a mise megkomponá- lása. Még élénken él emlékezetében a sok gáncs és rosszakarat, amelyek majdnem meghiúsították esztergomi miséjének előadását. Okulva a tapasztalatokon, ezúttal nagy körültekintéssel igyekezett művét a legkönnyebben érthető és énekelhető stílusban a külső, formai kívánságoknak alávetni. Erre céloznak Auguszhoz írt sorai: „Remélhető, hogy miséjét mindenki mindjárt megérti, mintegy majd veleénekli”. Jól tudja, hogy mit köszönhet Augusznak ezúttal a bécsi udvar köréből felmerült akadályok elsimításában. „Legbensőbb hálával tartozom mindazoknak, akik ezzel a feladattal járó különös megtiszteltetést Kaulbach Liszt-portréja nekem szánták és lehetővé tették: mindenekelőtt Neked igen tisztelt Barátom.” Az Augusz-család levéltárában a Koronázási Misével kapcsolatban érdekes dokumentum található. A műről Ábrányi Kornél írt egy „Zenészeti Tanulmányt”: Ezt Gobbi Henrik lefordította németre, s a 24 ívre terjedő, sokszorosított, kézírással készült szöveget átnézés végett megküldték Lisztnek. Augusz féltő gonddal őrizte meg azt a példányt, amelyben Liszt sajátkezű korrektúrája, törlései, vagy hozzáadásai változtatásai találhatók. A tanulmány magyar és német kiadása pontosan követi Liszt javításait, amelyek annyira részletesek, hogy szinte átdolgozásnak is beillenek. Külön tanulmányt érdemelne a Liszt által korrigált szöveg és az eredeti Ábrányi-szöveg összehasonlítása, annál is inkább, mert Liszt korrektúrájának az impuruma is megbán az O. Sz. K. zenei osztályának őrizetében. Itt a gót betűkkel írt német szöveget talán éppen a fordító, Gobbi készítette el Liszt számára, nem számítva arra, hogy a sűrűn írt sorokban a tetemes javításoknak kevés hely marad. Ezért készült Liszt második, nagyobb formájú papíron, világosan áttekinthető korrektúrája. Az impurum a háború után került az O. Sz. K. birtokába. Liszt kéziratának mindkét példánya Auguszéktól származik. Bizonyosra vehetjük, hogy mind a tanulmány német fordítása, mind a fordításnak Liszt-féle átdolgozása, Augusz közvetítésével történt. Liszt harmadik szekszárdi látogatása 1870. július 30.-november 16. Liszt szívesen emlékezett 1865-i szekszárdi látogatására és őszintén visszakívánkozott Szekszárdra való visszatérésének tervei többször is felmerülnek leveleiben, de sokféle kötelezettsége miatt öt év telt el míg ezek végre 1870. nyarán megvalósulnak. Mintegy en- gesztelésül a sok halasztásért hónapokra terjedő látogatásáról s nagyszabású tervekről szóL Szekszárd erre az időre a zenei világ központja, Athénje lesz, - írja. Igazi ünnepi heteket rendeznek, melyen olyan zenei kiválóságok vesznek részt, mint Reményi, Ptotényi és Menter Zsófia. Augusz szíwel-lélekkel csatlakozik Liszt elgondolásaihoz. A maga részéről örömmel tesz meg mindent, hogy a „Féte Séxardique” igazi ünnep legyen. Ezért a kitűnő zeneművészek mellett, a német festőművészetnek és a tudományos világnak olyan neves képviselőit hívja meg Szekszárdra, mint Wilhelm Kaulbach és Justus Liebig báró. Mindketten Liszt jó barátai és őszinte csodálói. Kaulbach Liszt- portréi az 50-es weimari évekből világszerte ismertek. Liebig, a bajor Tudományos Akadémia elnöke, a vegytan minden ágában korszakalkotó tudós. Augusz valóban jó társaságot választott ki nagy barátjának. Sajnálatos, hogy egyikük sem jöhetett el a szekszárdi találkozóra Liebig bárót súlyos betegsége gátolta az utazásban, kimentő levélben adja tudtul Augusznak lemondását. Kaulbach visszautasító levele kissé bi- zarrnak tűnik fel előttünk, mert egész furcsa elképzelései voltak a magyar urak életéről Neki ugyanis - ahogy írja - csodálatos dolgokat beszéltek Magyarországról ahol a nemesség és a főnemesség Kelet és Nyugat minden élvezetében részes. (folytatjuk)
