Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-22 / 20. szám

2011. május 22. KAVE DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI yasArnap A beteg gyógyulása mindannyiunk számára öröm SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Fodor Csaba in­tenzív szakápoló és Jakab Lászlóné ápoló, mindketten a Balassa János kórház központi intenzív osztály munkatársai. Az ápolók nemzetközi napja főigazgatói dicséretben, illetve az ápolási egyesület kitüntetésé­ben részesültek. Hivatásuk nehézségéről, szépségéről, gondjaikról, a kitüntetésükről beszélgettünk. Egy férfi: Fodor Csaba Egy nő: Jakab Lászlóné- Családi indíttatás volt, hogy az egészségügyet választotta, ezt már egy önnel 12 évvel ezelőtt készült interjú alkalmával megtudtam...- Édesanyám 38 évet dolgozott az egészségügyben, a nővérem az újszü­lött osztályon főnővér. Vonzott ez a pálya, a titokzatosság... A segítségnyúj­tás, az alkalmazkodás, a gyengébbek ápolása egyébként is benne van a „vé­remben”, miután öt testvérem van, sokszor voltam olyan helyzetben, amit egy egyedüli gyerek sosem élhet át.- Először műtősként dolgozott...- A sebészeti műtőben kezdtem szakápolóként, nagyon vonzott a mű­tő világa, színes és titokzatos hely. Re­mek gárdában dolgoztam, ahogy a következő munkakörömben a sebé­szeti osztályon, majd a következő ál­lomáson, az ITO-ban, az intenzív osz­tályon.- Nehéz hely, hiszen a frissen mű- tött betegek „sorsa”ott dőlhet el..- Egy lelkiismeretes ápolónak min­denhol nehéz, de a felelősséget, fe­szültséget, megterhelést azon az osz­tályon óriási dózisban kaptuk. A mű­tét utáni napok nem könnyűek a be­tegnek és az ápolónak sem.- Mióta dolgozik a központi inten­zív osztályon?Az előző munkakör­éhez képest miben más ezen a he­lyen ápolni a betegeket?- Négy éve dolgozom a központi intenzíven, ahol sokkal szerteágazób­bak a feladatok, mint a sebészeti ITO- ban. Budapesten sztómaterápiás vég­zettséget szereztem. Feladatom a mű­tétre való felkészítés, a műtét utáni gondozás, a rehabilitáció az ILCO ci­vil szervezetben. Ez egy intim szférát érintőbetegség, ahol a beteg lelkivilá­ga nagyon sérül, ezért komoly feladat „visszavezetni” őt a társadatomba. Sze­rencsére ma már korszerű eszközök állnak rendelkezésre, ezért a beteg el­szigetelődése szinte teljesen meg- a szűnhet. A sztómás betegek gondozá- 2 sát kórházunkban jó színvonalon vég- § zik, itt meg kell említenem Gyöngyö- \ si Sándorné főnővért, Pápainé Májer < Anikót és a gyesről visszajött Császár- g néjuditotis. 'S.-A beszélgetésünk során többször használt többes számot..- A mi munkánk team munka. Ahol ilyen súlyos betegeket ápo­lunk, ott szükség van az összefogás­ra, elsősorban a beteg, de saját érde­künkben is.- Az ápolók nemzetközi napja al­kalmábólfőigazgatói dicséretben részesült. Mit jelent ez Önnek?- Ünnepek alkalmából nem illik talán nehézségekről beszélni, ame­lyek vannak, de igyekszünk hivatás- tudattal, hivatásszeretettel pótolni. Ezt minden kollégám nevében mon­dom, mert úgy érzem, a kitüntetés rajtam keresztül minden munkatár­samnak szól.- Akkor majd mondom én a nehéz­ségeket: 12 órás munkaidő, nehéz betegek, nem a legmodernebb gépi technika, az anyagi megbecsülés­ről nem beszélve....- Ezek ellenére maximálisan dol­gozni, ehhez kell a hivatástudat. Na­gyon fontos a nyugodt, családi hát­tér. Mi a társammal előbb voltunk kollégák, mint élettársak, ezért ért­jük meg olyan jól egymást. S a kevés idő, ami alatt feltöltődöm, a hob­bym a kertészkedés, szőlőművelés, borkészítés.- Sokan ismerik, kedvességéről, szép hangjáról Végigtanulta az el­telt éveket, hogy a központi inten­zív osztályon dolgozhasson...- Teveli származású vagyok, az álta­lános iskola után, az Egészségügyi Szakiskolában szereztem ápolói és asszisztensi végzettséget. A pszichiát­riai, majd a traumatológiai osztályon dolgoztam, s utána férjhez mentem. Lányommal és fiammal hat évig vol­tam otthon gyesen, visszatérve a kór­házba, a baleseti intenzív osztályra ke­rültem. Leérettségiztem, és 40 évesen OKJ-s emelt szintű ápolói végzettsé­get szereztem. Ennek már 15 éve, most szerzem meg az intenzív szak­ápolói végzettséget, amely kollégám­nak, Csabának már megvan.- Milyen betegek kerülnek az önök osztályára?- A kórház legsúlyosabb betegei, akik intenzív ellátást igényelnek. Ezek a betegek általában idősek, elesettek, rossz állapotban lévők, vagy akiknél műtét után az életfunkciók fokozott megfigyelést igényelnek.- Melyek azok a feladatok, amelye­ket az ott lévő ápolók végeznek?- A betegek és a gépek folyamatos megfigyelése, hiszen a legkisebb vál­tozás itt valóban életbevágóan fontos lehet. Sokszor az ápolónak kell eldön­tenie, hogy a bekövetkezett változást meg tudja-e oldani, vagy azonnal or­vosnak kell szólnia. Ez nagy felelős­ség. A betegek olyan kiszolgáltatottak, magatehetetlenül fekszenek - nem tudnak beszélni, nem tudnak mozog­ni, sokukat gépek tartják életben -, a javulásuk teljes mértékben az ápolók, és az orvos odafigyelésén múlik.- A látogatás minden osztályon egy neuralgikus pont, ezen az osztá­lyon bizonyára még nehezebb meg találni az ideális időpontot..- Naponta van egy óra látogatási idő, hétfőtől szombatig, 4-5 óráig, va­sárnap $4 óráig. A beteg legközeleb­bi hozzátartozója tartja a kapcsolatot a kezelőorvossal, aki egyedül hivatott arra, hogy felvilágosítást adjon a be­teg állapotáról.-A 12 órás munkaidő minden osz­tályon megterhelő, itt talán még jobban...- 12 órán keresztül fizikálisán, lelki­leg és szellemileg a topon lenni, na­gyon nehéz. Éppen nekünk, akik az egészséges életmódot hirdetjük, bo­rul fel az életvitelünk, rendszeres evés, megfelelő pihenés, szabadidő egészséges eltöltése stb. hiányában.- Családi háttér?- Biztos és megértő családi háttér nélkül nem lehetne ezt a feszített tem­pójú munkát végezni. Lányom, Kinga 21 éves, fiam, Benjamin 18 éves, még tanulnak. A férjem a Közlekedés Fel­ügyeletnél vizsgabiztos, ami szintén nehéz munkakör. Már megszokták, hogy nekem ez a hivatásom és maxi­málisan tolerálják, főleg a férjem, aki nagyon sokat segít a háztartásban. -Az a szerencsés, aki nem az ápo­ló Jakab Magdit ismeri, hanem az énekest, aki gyönyörű székely nép­dalokat szokott előadni a kórházi rendezvényeken és másutt is.- Tagja vagyok a Magyarnóta-ked- velők Baráti Körének, imádok énekel­ni, ezzel örömet szerezni az emberek­nek. Jelenleg Budapesten Nógrádi- Tóth Istvántól tanulok énekelni, s ha marad szabad időm, akkor népdalo­kat hallgatok.

Next

/
Thumbnails
Contents