Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-15 / 19. szám

12 r SZEKSZÁRDI TMRN4P LISZT FERENCRE EMLÉKEZÜNK 2011. május 15. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 10. „Ebben a dolgozatban a Tolna Me­gyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonat­kozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív ösz- szeállítása a Szekszárdi Állami Levél­tár nagyérdemű, elhunyt igazgatójá­nak hézagpótló, nagy szaktudást, hi- vatásszeretetet igénylő munkája volt 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelke­zésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatko­zásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítések­re, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag ki­választásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális ke­gyelettel vállalkozott arra, hogy7 dr. Hadnagy Albertnek a címben meg­határozott témakörét, s ezzel a té­makörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag már megjelent Liszt-leve­lek, a Liszt-irodalom és korabeli saj­tótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel el­lássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Al­bert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy7 ér­tékekre.” A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Ta­nulmányok Tolna megye történeté­ből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként A Liszt-em­lékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lá­nya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulá­sával folytatásokban közöljük, tisz­telegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. (Folytatás az előző számból) Liszt második látoga­tása Szekszárdon Szerda, szeptember 6. Az Abbé mind nekem, mind Heiennek nagy örömet szerzett azzal, hogy beír­ta nevét albumainkba. Egyik naplóm­ban az év mind a 365 napja fel van tün­tetve és mindenki a születésnapjának évfordulójára írja be nevét. Az Abbé születésnapja október 22-én van, ide írta nekem e szavakat: „Wolle stets was du sollst.” E mondás Leonardo da Vin­citől származik. Ezután az Abbé papá­val egy itt idéző pesti fényképészhez ment, aki lefényképezte Lisztet Bülow és Reményi társaságában. Sajnos, a fel­vétel nem sikerült. Ebéd után az Abbé, mama, Cosima, papa, Helén és én az omnibusszal lementünk megnézni az újvárosi templomot, melynek építése már nagyon előrehaladt. Mind az Ab­bé, mind Cosima megtekintették a ter­veket. Bülow és Rosty is csatlakoztak hozzánk. Este az Abbé papával, Midé­vel, Helénnel és Tonival whistet ját­szott; Rosty is részt vett egy játszmá­ban. Reményi pedig leült egy lépcső­fokra és a folyosónkat díszítő délszaki növényeken átsugárzó hokifénynél he­gedült. Reményi nagy tökéllyel hege­dül: igazi virtuóz. Mindazt, amit hallot­tunk, nagy művészettel és kifejezően adta elő. Plotényi, legyen az zongorán, vagy hegedűn, kitűnően kíséri őt. Es­te az Abbé négy kézre adta elő Pbtényivel a „Lohengrin”-t és egy .Ál­dás és eskü”15 c. másik darabot. Csütörtök, szeptember 7. Az Abbé reggel 7 órakor, szokása sze­rint misére ment, és a reggelinél kere­sett fel minket; nagyon vidám és ked­ves volt, felolvasta nekünk a „Pester Lloyd" című lapból a hírt, hogy Sen- nyei báró megvette azt a Beregszászy zongorát, amelyen Liszt a hangverse­nyén játszott. Ezután Reményi, Plotényi, majd Rosty is megjelentek. Kristofeck he­gedült az Abbé előtt, Plotényi kísérte zongorán. Az ebéd előtti idő nagyon érdeke­sen telt el Liszt az általa zongorára át­írt „Sämtliche Lieder”-ből adott elő. Először a „Wiegenlied”-et16 játszotta, (Engelein mit dem goldenen Haar), egy bájos szerzeményt, amelyet Re­ményi kitűnően kísért. A jó Abbé ezután „Die Loreley”, „Du bist wie eine Blume” és „Über allen Gipfeln ist Ruh”17 c. dalokat játszotta úgy, hogy közben a szöve­get megjegyzéseivel kí­sérte. A „Loreley”-re vo­natkozóan ezt mondta: A hajóst nem sajnálom, ő már boldog. Ezalatt papa a mama után né­zett, aki öltözőjében fel­bomlott haját hozta rendbe; az Abbé na­gyon megtapsolta, meg­jegyezvén, hogy mama a Loreley. Különösen kifejező módon olvasta fel e sort. „Te olyan vagy, mint egy virág”. A jó Cosima rosszul- léte miatt nem jelent meg az ebéden, ami na­gyon elszomorított minket. Az Abbé Plotényi egészségére ürítette poha­rát, aki aznap ünnepelte harmadik év­fordulóját annak, hogy Reményi fiává fogadta. Ebéd után két kocsin a Csör- ge-tóra mentünk. Az omnibuszban az Abbé, mama, Midé, Helén, Rosty, Re­ményi, Toni és én foglaltunk helyet. A Csörge-tó egy síkságon elterülő tavacska; megérkezve halászokat lát­tunk, akik már kivetették hálójukat, néhány halat, rákokat fogtak, amiket a parton gyújtott nagy tűzön mindjárt el is készítettek. Ezalatt az Abbé, Rosty, Bülow báró és Plotényi urakkal egy bárkába szálltak. Bájos kép tárult most szemünk elé: a lenyugvó nap víz­re hulló utolsó sugaraival világította meg a tájat, csodálatosak voltak a nö­vényzet különféle árnyalatai. A tavon bárka úszott, benne az Abbé álló alak­ja, Bülow horgászott, Rosty és Plotényi eveztek. Utána ezek az urak kiszálltak a bárkából, a parton álló kis fapavilonba mentek, ahol halat és sü­teményeket fogyasztottak. Albanich- né volt szíves e kis uzsonnát összeállí­tani. Az étkezés alatt, Reményi Hia- dornak'8 egy Lisztnek ajánlott, szép magyar költeményét olvasta fel, ame­lyet előbb a parton franciára fordí­tott. A nagyon szép költemény mély benyomást keltett a jelenlévőkben. Hazatérve a jó Abbé így szólt „Ez a ha­lászat nem csodálatos, hanem gyönyö­rű volt!...” Visszaérkezésünkkor a jó Cosima már egészen jól érezte magát és nagy örömünkre, velünk töltötte az estét Mindnyájan sajnáltuk, hogy a kis sé­tán nem élvezhettük kellemes társasá­gát. Este a kiváló Abbé még egyszer el­játszotta nekünk a „La Nőtte” c. gyö­nyörű darabot. Azután Rosty megmu­tatta Cosimának és az Abbénak ame­rikai utazásáról írott könyvét, mialatt Plotényi zongorázott19. Ezután az Ab­bé Tónit a hátára vette és nagy tetszés- nyilvánításunktól kísérve, körülhord- ta a szalonban. Bülow zongorázott, Reményi énekelt. Ezután egy bankettre hívták meg Reményit, amelyet a nagy vendéglő­ben az ő tiszteletére rendeztek. Rosty és Plotényi is vele mentek, úgyhogy uzsonnára egészen családiasán ma­radtunk az Abbé, Cosima és Bülow társaságában. Az este igen kelleme­sen és gyorsan telt eL Cosi fáradtnak érezte magát, és tíz óra után visszavo­nult. Az Abbé még whistet játszott Bülow-val, Helénnel és papával, ami­kor Rosty és Plotényi azzal a kéréssel jöttek vissza, hogy Liszt is vegyen részt a banketten, mert az itt össze­gyűlt vendégek nagyon szeretnék őt látni. A kiváló Liszt engedett a kéré­süknek, mire a bankett résztvevői óriási elragadtatással és „Éljen”-ekkel fogadták. Bülow, aki szintén velük volt, leült a teremben lévő zongorá­hoz, és eljátszotta Liszt „Pesti Karne- vál”-ját. Ezután papa felolvasta a társa­ságnak Lenau „A három cigány” című költeményét, amit utána Reményi nagy virtuozitással adott elő hegedű­jén. Ebből az alkalomból egy virág­csokrot nyújtottak át Reményinek, de ő leszögezte, hogy akkor, amikor a mesterek mestere van jelen, csak Őt illetheti meg a virágcsokor, és ezzel átnyújtotta azt Lisztnek. Utóbbi elfo­gadta, de azonmód szétosztotta a vi­rágokat az ünnepségen megjelent hölgyek között, r Lábjegyzetek 15. „Benediction et Serment” Liszt zon­goraátirata Hector Berlioz „Benvenuto Cellini” c. művének két motívutnára. A négykezes átirat 1854-ben jelent meg. 16. Liszt legelső dalszerzeménye; böl­csődalnak írta legelső gyermeke, Blandine szülelésekor. Liszt a zongora­átiratot játszotta, míg Reményi hege­dűjén emelte ki a dallamot. 17. Az idézőjelbe tett művek mind Hei­ne és Goethe szövegére írt Liszt-dalok. 18. „Hiador”Jámbor Pál magyar költő álneve. Liszthez írt költeménye „Búcsú­hangok Lisztnek” címen legelőször a Fővárosi Lapok 1865. szeptember 6. számában jelent meg. Reményifrancia fordítása, amelyet a Csörge-tó partján rögtönzött Liszt számára, hozzá van csatolva a naplóhoz. 19. Rosty Pál (1830-1874) nagy zene­barát, világutazó, „Úti emlékiratok Amerikából” címen 2 kötete jelent meg (1861; Pest). Neve minduntalan feltű­nik Liszt és Wagner személyes környe­zetében. Lisztet még a szülői házból kisgyermek kora óta ismeri. Mind ő, mául nővérei: Ilona, Trefort miniszter; Ágnes, EötvösJózsef felesége, Liszt leghí­vebb, legközelebbi baráti köréhez tar­toztak. Liszt Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents