Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-04-17 / 15. szám

2011. április 17. miiúm „ SZEKSZÁRDI was IlliÄP GRÁNÁTALMA Kiállítás Cs. Vasváry Ibolya képeiből A megnyitón ízelítőt kaptunk az alkotó által is megörökített sárközi népviseletből. Képünkön balról Cs. Vasváry Ibolya A Szent József Iskolaközpont és a FOLIO ART által közösen rende­zett, harmadik éve tartó kiállí­tás-sorozat keretében március 23-a óta Cs. Vasváry Ibolya, Őcsényben élő festőművész ké­pei díszítik az iskola falait. A kiállításmegnyitót a hagyományok­hoz híven színvonalas műsor vezette be. Két testvér, Dimin Evelin és Vivi­en népdalcsokorral kedveskedtek az érkezőknek, majd az iskola fuvolakó­rusa következett. Guld Csenge és Ko­vács Gergő szavalata után egy látvá­nyos őcsényi leányöltöztetés követ­kezett. Minorits Jánosné szövőnő - rojtkötő népi iparművész eredeti ru­hákba öltöztette be azt a fiatal lányt, aki a nézőközönség szeme előtt vál­tozott át mai fiatal lányból, a múlt szá­zadi őcsényi ünnepi viseletét hordó leánnyá. A látványos műsorszám után Cs. Vasváry Ibolya életével, munkásságával ismerkedhettek meg a jelenlévők. Cs. Vasváry Ibolya 1927-ben szü­letett a Halak jegyében, amely köz­tudottan az a csillagjegy, amely a legtöbb művész és művészetkedve­lő, tisztelő ember jegye. Gyermek­kora óta vonzódott a művészetek­hez, különösen a festészethez. Még csak 16 éves volt, amikor egy önarc­képpel mutatkozott be Pécsett egy rajztanároknak rendezett kiállítá­son. Az érettségi, majd a pedagógus diploma megszerzése után felvételi nélkül került a Képzőművészeti Fő­iskolára, melyet sajnálatára abba kel­lett hagynia. Őcsénybe került pedagógusnak, férjhez ment dr. Császár Pál jogász­hoz, férje emlékére tartotta meg ne­ve előtt a Cs. betűt. Három gyerme­ket nevelt, miközben úgy gondolta, megismerkedik a jog világával Egy súlyos betegség „visszatérítette” a művészethez - ahogy ő mondja, az eredeti helyére -, és attól kezdve az egész élete a festészetről szólt. Két­szer járt Párizsban, ahol több hóna­pon keresztül festészetet tanult. Be­járta Magyarországot és Európa min­den nagy képtárát. Egy barátság ré­vén 2000-ben eljutott Dél-Afrikába is. Ott szerzett élményei alapján festett képeiből most is kaphattunk ízelítőt. Első kiállítása 1975-ben volt, s 1989- ben őcsényi otthonában, művészba­rátai, és művészetet pártoló emberek segítségével létrehozta saját galériá­ját. Nagyon sok fiatal amatőr alkotó köszönheti Cs. Vasváry Ibolyának a festészetben szerzett tudását, mert fáradhatatlanul adja át a hosszú évek alatt szerzett, valamint vele született tehetségét, tapasztalatát. Kiállításának a Gránátalma címet adta, amely az őcsényi népi hagyomá­nyos öltözködésnek egy régi motívu­ma, s egyben a szerelem, a termékeny­ség, jelképe. Cs. Vasváry Ibolya sze­rint a „gránátalma” ott van születé­sünktől a halálunkig, jelképezi a tel­jességet, a kezdetet és a véget. Az alko­tások május 18-ig tekinthetők meg. Sas Erzsébet Idősen is helytálltak versmondásból Harminckét fellépő a nyugdíjasok megyei versenyén Vidám, példaértékű eseményen ve­hettünk részt múlt csütörtökön a Ba­bits Mihály Művelődési Házban. Lel­kes hangulat uralta a dísztermet: so­kan egy-egy sajtosrudat, aprósüte­ményt majszolgatva a fellépés előtt még utoljára végigfutották a már jól ismert sorokat, amelyek előadása töb­bek szívét - talán első alkalmú fellépő­ként szerepelve - nem kis izgalom­mal dobogtathatta meg. Igen, fellépés volt, hiszen április 7- én rendezték meg az „Életet az évek­nek” Országos Szövetség Tolna Me­gyei Szervezete által kifejezetten a nyugdíjasok, szépkorúak számára életre hívott megyei versmondó ver­senyt, amelyen harminckét vers­mondó mutathatta meg tudását. Az idősebb hölgyek és urak Szekszárd- ról és a megye legkülönbözőbb szeg­letéből érkeztek városunkba, hogy megmutathassák versmondói talen­tumukat, s bizonyítsák: sohasem ké­ső, ha az ember el akar érni valamit, meg szeretné mutatni magát. E ver­seny önmagáért beszélt: ilyen szép számú, versért lobogó, lelkes, céltu­datos embert ritkán látni együtt. Méltán lehet példamutató a helytállá­suk, kitartásuk, odaadásuk s vendég­szeretetük korunk fiatalsága előtt. A szünetben a „platános” hölgyek a kü­lönböző nyugdíjasklubokból érkező­ket és a megjelent érdeklődőket kí­nálták hidegtálakkal, aprósütemény- nyel. A versenyt a költészet napja kö­zeledtének alkalmából rendezték meg, immár 6. alkalommal. A főszer­vező az „Életet az éveknek” szervezet Tolna megyei elnöke, a gyönki Gyimesi János volt. A megjelenteket Dózsa Gyuláné, a vendéglátó Platán Nyugdíjas Klub vezetője köszöntöt­te. A zsűriben Gyimesi Jánosné, Jóföldi Gabriella, Németh Judit, Pócs Margit és az „Életet az éveknek” szer­vezet baranyai elnöknője, Sipos Imréné Jolika néni értékelt. A mű­sort a művelődési ház munkatársa, Kissné Hohner Magdolna vezette. Hallhattuk többek között Arany Já­nos örökbecsű balladáját, A walesi bárdokat, Petőfitől a Falu végén kur­ta kocsma, Radnótitól a Levél a hit­veshez, Csukás Istvántól a Kis vers, lélegezz!, József Attilától a Tavasz van, Szép Ernőtől A gyáva legény, vagy az Imádság című költeménye­ket. Megrendítő erővel hatottak Pe­tőfi, Sándor A XIX. század költői cí­mű versében megfogalmazott, ma is aktuális sorai, mint ahogy Reményik Sándor A menekülő című alkotása is. Várnai Zsenitől többen választottak verset: az Úgy megnőttél, szinte félek címűt többféle értelmezésben is hallhattuk. Vajda János: Magány, Sza­bó Lőrinc: Ima a gyermekekért, Cso­konai: Szegény Zsuzsi a táborozás­kor, Túrmezei Erzsébet: Viharlámpa cím költeményei, Váci Mihály, Ladá­nyi Zoltán, V. Molnár Erzsi versei, s még több Petőfi-vers (Föltámadott a tenger, Volt egy szegény fiú) is bizo­nyította, mennyire változatossá tehe­tik az idősebbek is e jeles eseményt. Kiemelkedő teljesítményt ért el Ring Mihályné (Paks), Mészáros Istvánná (Decs), dr. Pámer Frigyes, Horváth György (Szekszárd), Holub Lászlóné (Tamási), Lengyel Dezsőné (Kajdacs). Kiváló helyezést még ti­zenhármán, sikeres eredményt ti- zenketten értek el, jutalmuk díszok­levél volt. Gyimóthy Levente

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents