Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-03-27 / 12. szám
2011. március 27 Jf szekszárdi VASARNAP EGÉSZSÉG „Egy a szív és az ész...” Dr. Józan-Jilling Mihály: Minden elhanyagolt betegség kezelése drága nél fellép. A következményei pedig igen súlyosak, drágák és hosszan kezelhetőek.- Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy a konferencián ne csak kardiológusok adjanak elő, hanem a határterületi kérdéseket is megtárgyaljuk - emelte ki. - Például foglalkoztunk pszichokardiológiával, így ideggyógyászok is voltak az előadók között, hiszen a szélütés ennek a kórképnek igen fontos „megágyazó” betegsége - folytatta Józan főorvos, majd mindezt néhány adattal támasztotta alá:- Az USA-ban - ha a trend nem változik - 2040-2050-re 16-17 millió embernek lesz ez a típusú ritmuszavara. Idehaza ugyan ennyire biztos adatokkal nem rendelkezünk, ám a becslések szerint 150-200 ezer embernél fennáll ez a fajta ritmuszavar. Fontos az együttműködése az úgynevezett „hármasfogatnak”, azaz a háziorvos, äz ideggyógyász és a kardiológus mondhatni kézről kézre adja a betegeket. Különösen azért, mert nem könnyű e betegséget diagnosztizálni, főleg a háziorvosi rendelőkben, ahol nincsenek meg a diagnózis felállításához szükséges műszerek. (Hasonló a helyzet Európa-szerte is.) Ezért kiemelkedő fontosságú a szakImmár tizenkettedik alkalommal rendezte meg városunkban a CORA Egészségvédő Alapítvány tavaszi regionális konferenciáját. A főiskola nagyelőadójában tartott „Egy a szív és az ész” című tanácskozás fókuszában most a kardiológia és a neuropszichi- átria határkérdései álltak neves előadók, több orvosprofesszor közreműködésével és több gyógyszergyár támogatásával. Múlt szombaton a pihenőnap és a zord időjárás ellenére is szép számmal érkeztek az érdeklődők nemcsak régiónkból, hanem Fejér és Bács-Kis- kun megyékből, valamint a fővárosból is. Dr. Józan-Jilling Mihály, a Balassa János megyei kórház I. számú belgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa, egyben a CORA alapítvány kuratóriumi elnöke rendezte a konferenciát - természetesen segítőivel együtt. Mielőtt a főorvossal elkezdtük volna az interjút, elismerésemet fejeztem ki, hiszen egy hete kapta meg a címzetes egyetemi docens címet egyebek között tudományos munkásságáért és a kongresszusok, illetve orvostovábbképzések szervezéséért. Gratulációmat „józa- nos” mosollyal nyugtázta, majd jelzett a tévéseknek, hogy picit legyenek türelemmel, miközben kezet rázott egykét rég nem látott kollégájával. Először a napirend központi témájának fontosságáról faggattam. Közölte, hogy egyre idősödik a magyar társadatom, ezért olyan kórképről, egyfajta szívritmuszavarról (pitvarfibril- láció) szükséges beszélni, ami a nyolcadik „X” után minden tizedik emberDr. JózanJilling Mihály orvosi közreműködés, valamint a diagnosztika biztosítása.- Említette, hogy akár a ritmusza var, akár a szélütés kezelése igen drága.- Minden elhanyagolt (!) betegség kezelése, gyógyítása drága - szögezte le a főorvos, majd így folytatta: - Ha valaki ott akar spórolni, hogy nem kezeli korrekten a beteget, az drága. Még drágább, ha rosszul kezelik a rá szorulót. Annak érdekében, hogy mindezek ne forduljanak elő, szükség van ezekre a tapasztalatokat is átadó konferenciákra.- Nyilvánvalóan a potenciális betegnek is van tennivalója, különösen a megelőzés terén.- Természetesen prevenciós programokat kell szervezni a rizikócsoportba tartozóknak, akiktől elvárható, hogy például kezeltessék a magas vérnyomás betegségüket, bizonyos rizikótényezőket ki kell kapcsolni (dohányzás, elhízás), fontos a cukorbetegség korrekt kezelése. Összegezve: amennyiben az emberek partnerek a megelőzésben, tehát megfelelő az életmódjuk, akkor el lehet érni a „minél később és minél fittebben meghalni” klasszikus görög elveket. V.H.M. A rettegés krónikája Kiállítás a pestisről Borzongás járja át az embert, ha belép a megyei múzeum legújabb időszaki kiállítására. Pedig a Semmelweis Orvos- történeti Múzeum vándorkiállításának egyáltalán nem ez fő célja - ahogy Varga Benedek, a legkisebb országos múzeum főigazgatója elmondta. Nem kizárólag orvostörténeti, de főként kultúrtörténeti szempontból szeretné bemutatni az emberiség legpusztítóbb járványát, az Európát mintegy fél évezreden át rémületben tartó pestist A démoni ragály, amelynek több áldozata volt, mint az első világháborúnak, mély nyomokat hagyott kontinensünk kultúrájában, ma is él szobrokban, festményekben és imádságokban. A kiállításon azonban nemcsak az ezekből áradó félelem élhető át, de magának a betegségnek a pontos és riasztó leírása is olvasható, az ellene alkalmazott gyógyászati próbálkozásokkal együtt. Évszázadokon át ez csupán gyógyfüvek, étrend és mágia alkalmazásából állt, a szörnyű kórtól rettegők pedig amuletteket hordtak a betegség elriasztására. Megszemlélhe- tők többek között korabeli míves orvosi tégelyek, könyvritkaságok, de az elegáns vagy koldusruhába öltözött betegek mása is, jól látható, viszolygást keltő tüneteikkel együtt. Beléphetünk egy vesztegzár alá vont városkába is, ami a védekezés emberségesebb módja volt, hiszen Milánóban befalazták házukba a pestiseseket. A tatárok pedig az első biológiai fegyverként alkalmazták ezt a ragályt. Pestises betegeket katapultáltak a megtámadott városokba, így megfertőzve annak lakóit. A tárlat egyetlen mókás figurája a her- metikus védőruhába öltözött pestisdoktor gyógyfüvekkel bélelt csőrrel Az orvosok azonban 1894-ig még a 1347-től újabb és újabb hullámokban terjedő járvány okát sem tudták. Akkor fedezte fel a pestis kórokozóját a svájci Alexandre Yersin egy hosszúkás baktériumban, amelyet Yersin (korábban Pasteurella) pestisként neveztek el Terjedésének megszűnését azonban nem az orvostudomány oldotta meg, hanem legvalószínűbb, hogy egy új patkányfaj elterjedése, amelyen nem tud élősködni a pestis baktériumát hordozó bolha, ami az emberre átvitte a kórt. Természetesen a higiéniai, lakhatási körülmények változása is közrejátszott ebben, az, hogy a patkány eltűnt az ember környezetéből így ma már csak Ázsia egyes részein található meg a pestis, és időnként Amerikában üti fel a fejét itt-ott. A Démoni ragály: A pestis című 2007 óta vándorló, még Erdély több településére is eljutott kiállításnak Szekszárd a tizedik, egyben utolsó állomása. így ez a látványos, színvonalas, élményekben gazdag, bár a borzongást sem nélkülöző kiállítás év végéig látható a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban, mielőtt visszatérne a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba. Kovács Etelka
