Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-12-19 / 45. szám

2010. december 19.

KAVE DUPLA HABBAL

IMAP

„Az együttlét öröme az igazi ünnep”- Több, mint egy évtizede él és dolgozik Szekszárdon. Itt alapított családot, éppen az idei esztendőben 10 éve.- Ahogy ebben a városban mondani szokták, nem vagyok tüke. Viszont egy szép, hegyes-völgyes községben, Várvölgyön töltöttem a gyermekkoromat, amely közel van a Balatonhoz, és egész évben gyönyörű a táj. Nagyon szép élményeket őrzök az akkori időkből, és ezekben az élményekben kiemelt helyet foglal el az év legszebb ünnepe, karácsony.- Milyen út vezette a mi városunkba?- Pannonhalmán érettségiztem, majd Pécsett, az orvosi egyetemen

1999-ben szereztem diplomát, Szek- szárdra pedig pályázat útján kerültem. Akkor a IV. sz. belgyógyászatra jöttem, ma pedig a III. sz. belgyógyászaton dolgozom. Hozzá kell tennem, más is vonzott ebbe a városban...- Közeledik a karácsony, Önnek milyen élményei maradtak meg a gyermekkorból erről az ünnepről?- Úgy emlékszem, hogy mindig volt hó. Az egész falu egy nagy család volt. Mi, gyerekek betlehemeztünk, s akik nem jöttek valami miatt velünk, azok otthon vártak bennünket. A magunk építette betlehemet minden szenteste előtt felújítottuk, újabb díszekkel tettük még szebbé, s nagy élmény volt versekkel énekekkel járni a falut.- Mi tartozott még a karácsonyi készülődéshez?- A felnőttek részéről - természetesen mi gyerekek is nagyon élveztük- úgy kezdődött, hogy minden házban disznóvágás volt, egyrészt, hogy sok finomság kerüljön az ünnepi asztalra, másrészt ez már egy kicsit ünnep volt, együtt voltak a rokonok, ismerősök, vitték egymásnak a torost.- Az ön családjában hogy várták a Jézuskát..- A húgommal - ő szintén az egészségügyben dolgozik - elküldték bennünket a szüléink „vendégségbe”, amíg a Jézuska megérkezik. A legnagyobb ajándék a karácsonyfa volt, a

SAS ERZSÉBET ROVATA

Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Szí Vince, a Balassa János kórház III. sz. belgyógyászati osztályának adjunktusa és felesége, Színé Köntös Hedvig, a zeneiskola tanára. Beszélgetésünk témája, természetesen a küszöbön álló szeretet ünnepe, saját gyermekkoruk karácsonya, s amit abból szeretnének „átadni” három gyermeküknek.

Egy férfi:

Dr. Szí Vince

i

többi ajándék pedig mindig valami j társasjáték és könyv. Ha most vissza- | emlékezem ezekre az estékre, az volt • a legszebb bennük, hogy együtt volt a J család, a szüléink, nagyszüleink, s j együtt játszottunk az új társasjátékkal | - Ez az ünnep, amelyet minden em- j bér nehezen visel, ha egyedül kell i töltenie, távol a családtól Főleg ha j még beteg is...- Valóban, a betegeknek még ne- ; hezebb, ezért azokat, akik nem szó- 1 rulnak folyamatos ellátásra, vagy nem j éppen akut betegek, azokat házáén- i gedjük. A nővérek évről évre min- j dent megtesznek, hogy az osztályokat ! feldíszítsék, hogy „odavarázsolják” a j karácsonyi hangulatot, sőt ünnepi ! műsorral is készülnek, a hozzátarto- * zók is több időt tölthetnek a kórház- ; ban szeretteik ágyánál

~S önök orvosok, nővérek, ápolók, I asszisztensek?- Minden osztályon próbálják úgy 1 elkészíteni a beosztást, hogy a kis- • gyermekesek lehetőleg karácsonykor ! otthon lehessenek. Aki pedig ügyel | még jobban odafigyel arra a betegre, ! akinek nem jön hozzátartozója, azzal | egy kicsit többet beszélget, s egy kis ! jelképes ajándékkal kedveskedik j minden betegnek.

Egy nő: Színé Köntös Hedvig- Volt egy félbe maradt mondata a férjének, hogy a hivatásán kívül más is vonzotta Szekszárdhoz.- Miután Debrecenben leérettségiztem, Pécsett a Zeneművészeti Főiskolán tanultam, s ott ismerkedtünk meg 1998-ban. Két év múlva kötöttünk házasságot itt Szekszárdon.- Úgy is mondhatnánk, hogy a génjeiben van a gyermekek szere- tete, hiszen édesanyja is kiváló pedagógus volt, s ön is ezt a pályát választotta, kicsit ötvözve a zenével. Milyenek voltak az ön gyermekkorának karácsonyai?- Kicsi koromtól kezdve minist- ráltam, reggel még hideg és sötét volt, amikor elindultunk a templomba, mégis volt valami óriási varázsa ezeknek a reggeleknek. Mindennap jobban éreztük a várakozás örömét, s jó volt gyerek ésszel azt érezni, egyre közelebb és közelebb kerülünk a nagy ünnephez. Ez az akkori várakozás nagyon szép emlékeket ébreszt bennem. Az akkori lelki felkészülés határozta meg számomra a karácsonyt.- Ma gyermekeivel hogy készülnek az ünnepre?- Nálunk mindig titok volt a karácsony, s mi ezt tovább visszük a mi gyerekeinknél is. Benedek 8 éves, Ági 6 éves, a legkisebb, András pedig 2 hónapos. Neki ez lesz az első karácsonya. A két nagyobb nagyon szeret kézműveskedni, hajtogatni, üveget festeni, mézeskalácsot sütni, természetesen mindent együtt csinálunk. Az adventi koszorún minden este imádság közben meggyújtjuk a gyertyát, s az adventi naptárban kinyitunk egy ablakot, akkor a gyerekek elmondják aznapi jócselekedetüket, s utána kiveszik az ajándékot. Ami egy kicsi jelképes dolog, de nagyon várják, mert azt az angyalka hozza.- Szenteste pedig jön a Jézuska... Úgy, mint régen, vagy ahogy manapság „divatos”?- Úgy, mint régen, a mi gyermekkorunkban. Anyukám elmegy a gyerekekkel a templomba, megnézik a pásztorjátékot, miközben nekünk a férjemmel „más” dolgunk van. S mire hazaérnek, ott fénylik a karácsonyfa, alatta pedig az ajándékok. Várják, örülnek, természetesen mindenki kap személyre szóló ajándékot, viszont arra mindig nagyon figyelünk, hogy legyen egy közös ajándék, amivel együtt tudnak ők és mi, felnőttek is velük játszani.- Minden családban van szokásos karácsonyi menü. Önöknél mi kerül szenteste az ünnepi asztalra?- Gyermekkoromban és most is az anyukám főzte halászlé, a süteményeket pedig én sütöm. Az ünnep másnapján jönnek a bátyámék, náluk két lány van, és a nagypapám, aki már dédnagypapa, s akkor valóban együtt van a család. S az ünnep akkor igazán teljes, ha el tudunk utazni a férjem szüleihez is, s velük együtt is megélhetjük az év legszebb ünnepét.- Fiatal szülőkként az önök számára mi a legnagyobb ajándék?- Háromgyermekes szülőként nekünk az a legnagyobb ajándék, hogy azokat az értékrendeket adhatjuk tovább a gyermekeinknek, melyeket mi kaptunk a szüléinktől.