Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-12-19 / 45. szám

, SZEKSZÁRDI íB n»mmm ANNO 2010. december 19. K emény dió egy esztendő eseményeit dióhéjba szo- rr rítani. De hát megpró­báljuk. Ne aprehendáljon azonban, aki a dióhéjon kívül marad, mindenki nem férhet bele” - kezdi 1905-ös összegzését a Közérdek, s kezdjük a nyomában mi is. Volt mit mesélni. „Szekszárd város június 17-én lett nagykorú. Egyébként majd elválik, hogy nem korán nagyko- rúsította-e gróf Tisza István...” A város „néhány csinos épülettel gazdago­dott: fölépült a tisztviselőtelep, a kaszi­nó bazárja, a Dicenty-ház... Jártak a vá­rosban színészek, cirkuszigazgatók, s az ősszel a kocsik is jártak volna, ha a feneketlen sár miatt lehetett volna. Ki­tisztították a kanálist, és a mocsokkal megtrágyázták a sétakertet.” Röviden szólva: ez a dicső gyarapodás éve. Máskor az érzelem zenés kinyilvá­nítására tettek kísérletet. A Tolnavár­megye 1900. december 9-én tudósí­tott erről. „Sötét éj borította a várost. Halkan dudorászva vonult végig há­rom alak az utcán. A végéhez érve megállották egy ház előtt, s hozzá­kezdtek a Cigány Panna melódiájá­nak énekléséhez. Az ablakok lassan­ként megvilágosodtak, sőt még egy ki is nyílott. Rómeóink szívdobogva vár­ták Júlia megjelenését, de jobb lett volna, ha nem várják be ezt, mert a következő pillanatban egy torzon- borz alak valami fekete tömeget dug ki maga előtt. Kihajolt az ablakon, s mielőtt embereink odább állhatták volna, nyakon öntötte őket. Erre a zu­hanyra sem voltak elkészülve, de ami ezután következett, arra még kevésbé... Halkan kinyílt a kiskapu, s egy karóval fölfegyverkezett markos legény rájuk vetette magát, s olyan ro­pogós nótát húzott el a hátukon, hogy még a vonója is összetörött.” Te­ÓDON DERŰ 258. Egyenleg decemberben Rátkay László függetlenségi ’48-as képviselő és népszínműíró hát - ha pozitívan óhajtjuk a történte­ket összegezni - a művészet s az erő egyesülésének lehettünk tanúi. Jutott figyelem a nemzet egyesíté­sére is, mert Rátkay László a de­cember 30-i számban egy apjától hal­lott mesével köszönte meg az őseit bemutató karácsonyi cikket. „Volt a magyar földön egy rózsafa. Gyökere ott volt az ország szívében, koronája felért a kaszás csillagig, illata bejárta az egész világot. Aki a rózsából szakít­hatott, az előtt kinyílt a világ minden ajtaja Csak az volt a baj, hogy kevés volt a fa virágja. Ezrek­nek illatozott, de milliók­nak nem jutott belőle. Fájt ez a világtalanok­nak, de még jobban a bokrétásoknak. Egyszer aztán egy angyal vető­dött hozzájuk. Elpana­szolták neki nagy bána­tukat. Elnevette magát az égi vándor: - Könnyű ezen segíteni. Kivágjuk a rózsafát, s egy éjjel alatt nő helyette másik, csak napsugarunk és harma­tunk legyen. - De hol ve­gyünk napfényt és har­matot? - Sugárnak itt van az én mosolygásom, a harmat pedig ott van a férfierekben. - És lesz-e elég rózsája? - Hogyne, mikor forró piros vérrel dajkáljuk... Megfogadták az angyal tanácsát. Ki­vágták a rózsafát, és per­gették rá a vérharmatot. Mire haj­nalodon, megnőtt a fa, és millió meg millió virág volt rajta. Mindenkinek jutott belőle.” A honatya a magyarázattal sem ma­radt adós. „Akkor gyermekésszel nem értettem meg a mesét. Ma már tu­dom: a csodálatos rózsafa a nemes­ség az angyal a szabadság, a millióvi­rágú új hajtás pedig az egyenlőség. Nekem is jutott a virágjából.” Szóval, a politikusok már akkor is értették a módját.. Lanius Excubilor EVANGELIUM Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek...az Úr kö­zel! (Filippi 4,4.5b.) Pál apostol Filippiekhez írt leve­le a mindig jelenlévő és a hamaro­san visszatérő Krisztusra irányítja a figyelmet. Advent 4. vasárnapján, a fenti részlet két egyszerű kifeje­zése azonban - az Úr közelsége és az öröm - most a küszöbön álló ünnep lényege felé fordíthatja fi­gyelmünket. „Az Úr közel”, hisz már két évez­rede egy betlehemi éjszakán egé­szen közel jött! Ez karácsony csodá­ja. Ölelésnyi közelségre jött egy kis falu ácsmesteréhez és fiatal felesé­géhez. Karnyújtásnyira közel a saját korukban sokszor lenézett, magá­nyos pásztorokhoz és a messze- földről érkezett Megváltó után vá­gyódó bölcsekhez. Isten Fia ember­ré lett, s ezzel egész közel jött a mi szokásainkhoz, érzéseinkhez, gon­dolatunkhoz, képeinkhez, történe­teinkhez, szenvedéseinkhez. Közel jött mindenkihez, de csak az alázat és a hit képes megragadni - legyen szó akár pásztorról, bölcsről, ácsról vagy hittudósról. Közel jött, de elérhetetetlen maradt a gőg és hitet­lenség, sőt még a közömbösség szá­mára is - legyen szó Heródesről, Ka­jafásról vagy akár a még szimpati­kusnak is tűnő gazdag ifjúról... „Örüljetek az Úrban!” Örömünk lehet egyszerűen afelett, hogy Ő kö­zel jött és velünk van, a benne bí­zókkal. Nem mindig úgy, ahogy el­terveztük, de ígérete szerint mégis minden napon a világ végezetéig: Lelke erejével, szava világosságával Ezt a közelséget nem a tökéletesen alakuló körülmények, vagy épp ör­vendezés hangulatunk bizonyítja, hanem éppen fordítva: azért újulhat meg igazi örömünk, mert bízha­tunk közelségében. Most az Ünne­pen és addig is, sőt majd azután is. Séf esik Zoüán evangélikus lelkész Ódon időben DECEMBER 20-ÁN 300 éve, 1710- ben jogilag holtnak nyilvánították Mérey apátunkat. DECEMBER 21-ÉN 125 éve, 1885- ben kigyulladt vasútunk gépháza: víz hiányában nem olthatták el, így szétszedték. 120 éve, 1890-ben indult első politikai hetilapunk, a Tolnavármegye. DECEMBER 22-ÉN 105 éve, 1905- ben született Dallos György irodalomtörténészünk. DECEMBER 23-ÁN 125 éve, 1885- ben dr. Sass István tiszti főorvosunk Petőfi Horatius kötetét adta a költő gyűjteményébe. 110 éve, 1900- ban elhunyt Schubert Jánosné, a gőzfürdő alapító tulajdonosa. DECEMBER 24-ÉN 100 éve, 1910- ben városunk döntött: „a kisipar s a szegényebb nép érdekében” a vil­lanyáramot 10%-kal olcsóbban adja. DECEMBER 25-ÉN 130 éve, 1880- ban indult a Szekszárd Vidéke heti­lap, mely először viselte a mai név­alakot. DECEMBER 26-ÁN 115 éve, 1895- ben a kórház évi fogyasztása 116 má­zsa marha- s 14 mázsa borjúhús volt DECEMBER 27-ÉN 100 éve, 1910- ben írta Gödé Lajos lelkészünk vezércikke: „A középosztály nem­csak a saját szegénységét viseli, hanem reá nehezedik a társadatom szegénysége is.” DECEMBER 28-ÁN 140 éve, 1870- ben született Aulik Dávid Péter plé­bános: Virágszálak című könyve itt jelent meg 1905-ben. DECEMBER 29-ÉN 100 éve, 1910- ben elhunyt szülöttünk, Garay Antal: Pá-rizsban lett forradalmár, itthon '48-as tiszt, kasznár és emlékíró. DECEMBER 30-ÁN 115 éve 1895- ben egy vagon Triesztből jött fehér­bort árvereztek el. DECEMBER 31-ÉN 310 éve, 1700- ban Újpalánk összeírása szerint a tö­rök alatt 12 jobbágynak 150 szántó s 200 szőlő jutott. 100 éve, 1910- ben a kaszinó Sherlock Holmes Szekszárdon kabaréja arat sikert; JANUÁR 1-JÉN 110 éve, 1901-ben a XX. század kezdetén egy óráig harangoztak. JANUÁR 2-ÁN 605 éve, 1406-ban a király utasította apátságunkat: ik­tassa be Ozorai Pipót 19 falu birto­kába. Karácsonyi Piano Café A Belvárosi Kávéházban Szekszárd, Garay tér 18. december 23-án, (csütör­tök) 18 órakor. Házigazda: Szauer Szi­lárd - jazz-zongora. Közreműködnek: a Liszt Ferenc Zeneiskola énekegyütte­se, Pecze Zsófia (ének), Pecze Balázs (trombita). A belépés díjtalan.

Next

/
Thumbnails
Contents