Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-12-19 / 45. szám
, SZEKSZÁRDI íB n»mmm ANNO 2010. december 19. K emény dió egy esztendő eseményeit dióhéjba szo- rr rítani. De hát megpróbáljuk. Ne aprehendáljon azonban, aki a dióhéjon kívül marad, mindenki nem férhet bele” - kezdi 1905-ös összegzését a Közérdek, s kezdjük a nyomában mi is. Volt mit mesélni. „Szekszárd város június 17-én lett nagykorú. Egyébként majd elválik, hogy nem korán nagyko- rúsította-e gróf Tisza István...” A város „néhány csinos épülettel gazdagodott: fölépült a tisztviselőtelep, a kaszinó bazárja, a Dicenty-ház... Jártak a városban színészek, cirkuszigazgatók, s az ősszel a kocsik is jártak volna, ha a feneketlen sár miatt lehetett volna. Kitisztították a kanálist, és a mocsokkal megtrágyázták a sétakertet.” Röviden szólva: ez a dicső gyarapodás éve. Máskor az érzelem zenés kinyilvánítására tettek kísérletet. A Tolnavármegye 1900. december 9-én tudósított erről. „Sötét éj borította a várost. Halkan dudorászva vonult végig három alak az utcán. A végéhez érve megállották egy ház előtt, s hozzákezdtek a Cigány Panna melódiájának énekléséhez. Az ablakok lassanként megvilágosodtak, sőt még egy ki is nyílott. Rómeóink szívdobogva várták Júlia megjelenését, de jobb lett volna, ha nem várják be ezt, mert a következő pillanatban egy torzon- borz alak valami fekete tömeget dug ki maga előtt. Kihajolt az ablakon, s mielőtt embereink odább állhatták volna, nyakon öntötte őket. Erre a zuhanyra sem voltak elkészülve, de ami ezután következett, arra még kevésbé... Halkan kinyílt a kiskapu, s egy karóval fölfegyverkezett markos legény rájuk vetette magát, s olyan ropogós nótát húzott el a hátukon, hogy még a vonója is összetörött.” TeÓDON DERŰ 258. Egyenleg decemberben Rátkay László függetlenségi ’48-as képviselő és népszínműíró hát - ha pozitívan óhajtjuk a történteket összegezni - a művészet s az erő egyesülésének lehettünk tanúi. Jutott figyelem a nemzet egyesítésére is, mert Rátkay László a december 30-i számban egy apjától hallott mesével köszönte meg az őseit bemutató karácsonyi cikket. „Volt a magyar földön egy rózsafa. Gyökere ott volt az ország szívében, koronája felért a kaszás csillagig, illata bejárta az egész világot. Aki a rózsából szakíthatott, az előtt kinyílt a világ minden ajtaja Csak az volt a baj, hogy kevés volt a fa virágja. Ezreknek illatozott, de millióknak nem jutott belőle. Fájt ez a világtalanoknak, de még jobban a bokrétásoknak. Egyszer aztán egy angyal vetődött hozzájuk. Elpanaszolták neki nagy bánatukat. Elnevette magát az égi vándor: - Könnyű ezen segíteni. Kivágjuk a rózsafát, s egy éjjel alatt nő helyette másik, csak napsugarunk és harmatunk legyen. - De hol vegyünk napfényt és harmatot? - Sugárnak itt van az én mosolygásom, a harmat pedig ott van a férfierekben. - És lesz-e elég rózsája? - Hogyne, mikor forró piros vérrel dajkáljuk... Megfogadták az angyal tanácsát. Kivágták a rózsafát, és pergették rá a vérharmatot. Mire hajnalodon, megnőtt a fa, és millió meg millió virág volt rajta. Mindenkinek jutott belőle.” A honatya a magyarázattal sem maradt adós. „Akkor gyermekésszel nem értettem meg a mesét. Ma már tudom: a csodálatos rózsafa a nemesség az angyal a szabadság, a millióvirágú új hajtás pedig az egyenlőség. Nekem is jutott a virágjából.” Szóval, a politikusok már akkor is értették a módját.. Lanius Excubilor EVANGELIUM Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek...az Úr közel! (Filippi 4,4.5b.) Pál apostol Filippiekhez írt levele a mindig jelenlévő és a hamarosan visszatérő Krisztusra irányítja a figyelmet. Advent 4. vasárnapján, a fenti részlet két egyszerű kifejezése azonban - az Úr közelsége és az öröm - most a küszöbön álló ünnep lényege felé fordíthatja figyelmünket. „Az Úr közel”, hisz már két évezrede egy betlehemi éjszakán egészen közel jött! Ez karácsony csodája. Ölelésnyi közelségre jött egy kis falu ácsmesteréhez és fiatal feleségéhez. Karnyújtásnyira közel a saját korukban sokszor lenézett, magányos pásztorokhoz és a messze- földről érkezett Megváltó után vágyódó bölcsekhez. Isten Fia emberré lett, s ezzel egész közel jött a mi szokásainkhoz, érzéseinkhez, gondolatunkhoz, képeinkhez, történeteinkhez, szenvedéseinkhez. Közel jött mindenkihez, de csak az alázat és a hit képes megragadni - legyen szó akár pásztorról, bölcsről, ácsról vagy hittudósról. Közel jött, de elérhetetetlen maradt a gőg és hitetlenség, sőt még a közömbösség számára is - legyen szó Heródesről, Kajafásról vagy akár a még szimpatikusnak is tűnő gazdag ifjúról... „Örüljetek az Úrban!” Örömünk lehet egyszerűen afelett, hogy Ő közel jött és velünk van, a benne bízókkal. Nem mindig úgy, ahogy elterveztük, de ígérete szerint mégis minden napon a világ végezetéig: Lelke erejével, szava világosságával Ezt a közelséget nem a tökéletesen alakuló körülmények, vagy épp örvendezés hangulatunk bizonyítja, hanem éppen fordítva: azért újulhat meg igazi örömünk, mert bízhatunk közelségében. Most az Ünnepen és addig is, sőt majd azután is. Séf esik Zoüán evangélikus lelkész Ódon időben DECEMBER 20-ÁN 300 éve, 1710- ben jogilag holtnak nyilvánították Mérey apátunkat. DECEMBER 21-ÉN 125 éve, 1885- ben kigyulladt vasútunk gépháza: víz hiányában nem olthatták el, így szétszedték. 120 éve, 1890-ben indult első politikai hetilapunk, a Tolnavármegye. DECEMBER 22-ÉN 105 éve, 1905- ben született Dallos György irodalomtörténészünk. DECEMBER 23-ÁN 125 éve, 1885- ben dr. Sass István tiszti főorvosunk Petőfi Horatius kötetét adta a költő gyűjteményébe. 110 éve, 1900- ban elhunyt Schubert Jánosné, a gőzfürdő alapító tulajdonosa. DECEMBER 24-ÉN 100 éve, 1910- ben városunk döntött: „a kisipar s a szegényebb nép érdekében” a villanyáramot 10%-kal olcsóbban adja. DECEMBER 25-ÉN 130 éve, 1880- ban indult a Szekszárd Vidéke hetilap, mely először viselte a mai névalakot. DECEMBER 26-ÁN 115 éve, 1895- ben a kórház évi fogyasztása 116 mázsa marha- s 14 mázsa borjúhús volt DECEMBER 27-ÉN 100 éve, 1910- ben írta Gödé Lajos lelkészünk vezércikke: „A középosztály nemcsak a saját szegénységét viseli, hanem reá nehezedik a társadatom szegénysége is.” DECEMBER 28-ÁN 140 éve, 1870- ben született Aulik Dávid Péter plébános: Virágszálak című könyve itt jelent meg 1905-ben. DECEMBER 29-ÉN 100 éve, 1910- ben elhunyt szülöttünk, Garay Antal: Pá-rizsban lett forradalmár, itthon '48-as tiszt, kasznár és emlékíró. DECEMBER 30-ÁN 115 éve 1895- ben egy vagon Triesztből jött fehérbort árvereztek el. DECEMBER 31-ÉN 310 éve, 1700- ban Újpalánk összeírása szerint a török alatt 12 jobbágynak 150 szántó s 200 szőlő jutott. 100 éve, 1910- ben a kaszinó Sherlock Holmes Szekszárdon kabaréja arat sikert; JANUÁR 1-JÉN 110 éve, 1901-ben a XX. század kezdetén egy óráig harangoztak. JANUÁR 2-ÁN 605 éve, 1406-ban a király utasította apátságunkat: iktassa be Ozorai Pipót 19 falu birtokába. Karácsonyi Piano Café A Belvárosi Kávéházban Szekszárd, Garay tér 18. december 23-án, (csütörtök) 18 órakor. Házigazda: Szauer Szilárd - jazz-zongora. Közreműködnek: a Liszt Ferenc Zeneiskola énekegyüttese, Pecze Zsófia (ének), Pecze Balázs (trombita). A belépés díjtalan.
