Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-12-12 / 44. szám
, szekszárdi lASÉRNAP mm 2010. december 12. S hakespeare A vihar előadása 1940. november 30-án Babits fordításának első kőszínházi bemutatója volt a Nemzetiben. Schöpflin Aladár kritikája szerint „lagymatag volt”, és elhagyták az Epilógust. Pedig ebben ott az 1916-ban írt, s Babitsnak különösen fontos vég. Mert ő is Pros- peró, aki már eltörte varázspálcáját „... oda a szellem, oda a báj, / s kétségbe kéne esni ma, / ha nem könnyitne szent ima, / mely a kegyelem kényszere, / s minden hibának gyógyszere.” Nem tudjuk, a másnap kezdődő adventben a költő mikor imádkozott, de - mint 1938-as operációja, hangjának elveszése óta mindig - sorait Beszélgetőfüzeteibe rótta. Előző este, a páholyban talán idézte szülőhelyét, ahol a drámát fordította. Az őt látogató Illyésnek is meséL „Az öreg Kamarás Szekszárdon. Egyedül sétált, aztán mikor haza akart menni, megállított egy gyereket az utcán: „Mondd, fiam, ki vagyok én? Hol lakom én?” 90 esztendős volt.” Török Sophie leírja, ő vitte az első hírt a házasságukról: „Kamarás bácsi, a család régi barátja még aznap korán reggel jött a meglepő újsághírrel, de Anyi nem hitt a pesti újságoknak.” Valóságos regény arról, aki 75 évesen még táviratnál gyorsabb, s itt az elesettség példája. „A legfurcsább, hogy egy epilógot egyszerűen hozzácsináltak, ami Shakespeare-ben nincs. Összeállították néhány kihagyott részből; persze átmenetekkel összefoltozva...” Ezt már Elek Artúrnak panaszolja még szintén 1-jén. Oldalakon át napok s látogatók. A test nyomorúsága - „számomra már utópia a virsli” - meg a szellem szabadsága felesel egymással kislánya latin leckéitől a világirodalomig. Fél élet MESÉLŐ EMLÉKEINK 97. Babits Mihály adventi csodája Babits A vihar fordítása idején alatt elolvasni sem lehetne néhány oldal alkotóit. Valóságos irodalomtörténet beszédbeli említéssel és személyes jelenléttel Basch Lóránttól Weöres Sándorig, akit szelíden dorgál: „Te is hajlamos vagy túlbecsülni és óriás perspektívába állítani, amit éppen olvasol” Aztán egy bölcsesség a sok közül: „Az igazi mondanivaló nem filozófiai.” Ismét szülővárosi emlék: „Ismertem egy öreg nénit Szekszárdon, a Török Örzse nénit, akihez Petőfi a Négyökrös szekér verset írta. Ő azt mondta, Petőfi a legutálatosabb ember volt.” Néma interjú a Film, Színház, Irodalom számára, cikkígéret a Magyar Nemzetnek Itália és Pannónia címmeL Egymást érik a bejegyzések: „Én olyan nem jól vagyok... fáj járni... A víz rossz ízű, a bor savanyú... és nagyon szomjas vagyok...” Minden olyan reménytelen. S akkor megtörténik a csoda. December 15-én leírja: „De sok tervem van, s remélem, nemsokára komolyabban dolgozhatom. Az ember holtig reménykedik. És mikor ilyen beteg, akkor veszi észre, milyen keveset mondott el még abból, amit elmondani rá bízatott.” Éjfél van már, amikor Török Sophie hazatér. Babits ágyából kikelve jelbeszéddel akar mondani valamit. Köhögési roham tör rá, s visszajön a hangja. „Ettől kezdve tudott beszélni 1941. április 24-ig.” Ahogy Bóka László írja versében: „Nem mondtuk, mert hinni se mertük, / némán megöltük a hangját, / részvéttel ágyba tepertük, / megmász- tuk, mint holtat a hangyák. // Rosszul szeretünk, de jól szeret Isten / és főikéi ágyáról a béna / és gyáva szivünket látja a vak / és szólni tud újra a néma” Dr. Töttős Gábor Ódon időben DECEMBER 13-ÁN 115 éve, 1895-ben egy 16 éves legény az Újvárosban fejszével támadt a végrehajtóra. DECEMBER 14-ÉN 135 éve, 1875-ben Mikó György újvárosi plébános megköszönte Augusz Annának és Ilonának, hogy temp bmának „gyönyörű violaszín miseruhát saját kezűleg hímeztek s adományoztak”. DECEMBER 15-ÉN 115 éve, 1895-ben ajánlotta Kálmán Károly tanítónk Magyarország 1000 éves ünnepe című füzetét. DECEMBER 16-ÁN 105 éve, 1905-ben „a korzó villanyvilágítása kivetkőztette e városrészt falusias jellegéből". DECEMBER 17-ÉN 125 éve, 1885-ben a Szekszárd Vidéke Perczel Lajos Amerikai Nemzetőr című lapát ajánlotta olvasóinak. DECEMBER 18-ÁN 165 éve, 1845-ben Garay János prózakötete jelent meg. 140 éve, 1870- ben a sajtó említi „a szegszárdi születésű Schwartzer Alajos bécsi nagykereskedőt’, kinek hő rom földrészen vannak üzletei. DECEMBER 19-ÉN 115 éve, 1895-ben Béri Balogh Ádám kardja jutott múzeumunkba: XIV. Lajos küldte Rákóczinak, s ő ezt adta a kölesdi diadalért. EVANGÉLIUM „Várjad az Urat, és őrizd meg az Ő útját...” Zsoltárok. 37:43 Elfigyelgetem az adventtel kapcsolatos vélekedéseket a médiában, ahány megkérdezett, annyiféle megközelítés. Van, akinek az adventi időszak ez a karácsony előtti négy hét, az amúgy pangó üzletének fellendítő sét jelenti. A nonstop nyitvatartás, a minél több áru értékesítése, a készlet feltöltése után való rohangálás lehet, hogy meghozza a várt eredményt, az anyagi hasznot, de közben úgy elfáradt a test és a lélek, hogy karácsonykor az öröm, az igazi ÖRÖM megéléséhez alig marad erő. Van, aki az ajándékozással van elfoglalva, kinek mit vegyen, ez nem kis gond, pláne, ha nagy a család vagy a rokonság. Örömet szerezni az ajándékon keresztül kedves dolog. Látni szeretteink arcán a boldog mosolyt, felemelő érzés, de benne van a rizikó is az ajándékozásban, hogy a megajándékozott esetleg valami mást várt, és akkor nehéz leplezni a csalódást. Van, akinek lelki feltöltődésre ad sok lehetőséget ez az időszak, annál is inkább, mert egy új egyház év kezdődik advent első vasárnapjával. Ha újat kezdünk, legyen az bármi, azt illik több odafigyeléssel, nagyobb lendülettel, erőnk és képességünk teljes odaadásával csinálni. Minderre akkor vagyunk képesek, ha valóban feltöltődik bennünk a lélek, mert csak így van erőnk dolgaink, feladataink tisztességes elvégzéséhez, családunkban és környezetünkben türelmünk és szeretetünk megéléséhez. „Várjad az Urat!” Már eljött kétezer évvel ezelőtt, mondhatja valaki. így igaz! Isten az idők teljességében (az általa alkalmasnak tartott időben) elküldte az ő Fiát, Jézus Krisztust. Elküldte azzal a megbízatással, hogy tolmácsolja felénk szavaival és cselekedeteivel az Ő szeretetét. Ennek a megbízatásnak Jézus Krisztus tökéletesen eleget tett. Ahogy főpapi imájában elmondta: „Én dicsőítettelek téged a földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem." Ezt a mondatot Isten előtti felelősséggel, nyugodt lelkiismerettel, ember el nem mondhatja. Amit Ő elvégzett, az több volt, mint a feladatok rá váró, hosz- szú sorának maradéktalan teljesítése. A legnagyobb áldozatot mutatta be, élete odaszerrtelését a golgotái kereszten. Szeretetének kiteljesedése volt ez az áldozatvállalás. Feltámadása után azt ígéri: „s imé én veletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig”. Jézus tehát ígérete szerint ma is úton van, találkozni akar velünk. Létrejött-e már ez a találkozás, ez a személyre szabott, ez a senkire át nem ruházható, közted és az Úr Jézus között? Ő el akar érni minden embert, teheti ezt úgy is, hogy megszólít az Igéjén keresztül, vagy egy másik ember által, aki felhívja a figyelmedet arra, rohanásodban állj meg, és törődj egy kicsit a lelkeddel. Ő a nagy ajándékozó, ajándéka csalódást nem okoz, mert nekünk van szükségünk a békességre, a maradandó örömre, az Ő mértéke szerinti szeretetre. Ezeket kínálja fel - meg a bűnök bocsánata után az üdvösséget, csupa olyan értéket, amit a fenyőfa alá senki nem tehet. Kedves atyámfiai, gyülekezetünk tap jai, jöjjetek lelki nagy örömmel az Úr házába, ahol megtapasztalhatjuk a Zsoltár igazát: „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.” Isten áldja meg ünneplésünket és adjon boldog új esztendőt. Balázsi Zoltán református lelkipásztor
