Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-02-07 / 5. szám
2010. február 7. KAVE DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A kíváncsiság drogfogyasztáshoz vezethet SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Szekszárdi Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Varga Péter ezredes, Szekszárd rendőrkapitánya és Kálóczi Andrea, a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője. Beszélgetésünk apropóját a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elmúlt heti ülése adta, ahol a téma a tavaly decemberben a Parlament által elfogadott új drogstratégia volt. Egy férfi: Dr. Varga Péter Egy nő: Kálóczi Andrea- Az elmúlt években hogyan alakult az illegális drogokkal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények száma, mennyit emelkedett a drog- fogyasztók, illetve a kereskedők száma, s melyik korosztályban?- Három évre visszamenően évente mintegy 100 eljárást folytattunk le kábítószerrel visszaélés bűncselekmény elkövetése miatt. Az elkövetői korosztály vegyes, a 17-22 évesek között nőtt leginkább a veszélyeztetettek száma.- Meg lehet határozni, hol lelhetők fel leginkább a drogfogyasztók?- Nem lehet helyhez kötni. Inkább jellemző, hogy zárt közösségben - eseüeg otthon egyedül - fogyasztják, mert nyilvános helyen nagyobb a lebukás veszélye. Ez a kezdet. Amikor már rutinná válik, bátrabbak lesznek a szer használatától, akkor autóban, kapualjban, ritkábban nagyobb közösségben.- Mi vezet egy fiatalt vagy idősebbet arra, hogy tudatában a drogok egészségre káros hatásával, illetve terjesztésének bűncselekmény vonzatúval mégis kipróbálja?- Elsősorban a kíváncsiság, ami aztán el is vezethet a rendszeres fogyasztáshoz. Aki „rajta marad" a szeren, és rendszeres használóvá válik, annak valami miatt szüksége van rá. Főleg a fiataloknál elég egy érzelmi hullám, egy kudarcélmény, rossz jegy, az idősebbeknél a munkanélküliség, párkapcsolati problémák...- A kíváncsiság ezek szerint lehet az első lépcsőfok.- A fiatalok először a legális szereket próbálják ki, mint a cigaretta és az alkohol, aztán jönnek az úgynevezett „partidrogok”. Ha ezekkel nem éri el a kívánt „élményt”, következhetnek a keményebb drogok, majd a rászokás. Hogy ez bekövetkezik-e, ennek sok összetevője lehet. Itt játszik nagy szerepet a családi háttér, a szülő, a pedagógus, a segítő-felvilágosító szolgálatok. Nemcsak a gyereket kell ugyanis megcélozni a felvilágosítással- Akár fogyasztó, akár terjesztő, akár termelője a drognak, bizonyára nehéz elkapni, miután tudja, bűncselekményt követ el- A kábítószerrel visszaélés bűncselekmény esetében magas a látencia, hiszen sem a fogyasztónak, sem a terjesztőnek nem érdeke a felderítés. Éppen ezért speciális eszközöket, módszereket alkalmazunk a nyomozások során, amelyek időigényesek, magas szintű szaktudást és aprólékos, összetett munkát igényelnek. Nem látványosak, de eredményesek. Megfelelő szigorral szabályozott mindhárom elkövetési magatartás, de a legnagyobb erőinket a terjesztők felderítésére fordítjuk. A terjesztők elfogásával ugyanis a fogyasztóknak elvágjuk a beszerzési útvonalát. Ez főleg azokra vonatkozik, akik először akarják kipróbálni a szert- Szekszárd és a drog kevés alkalommal kerül a hírekbe. Ez a jó megelőző munka eredménye?- Szekszárdot nem lehet egy nagyobb várossal, főleg Budapesttel ösz- szehasonlítani egyéb témában sem, így a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban sem. Szerencsés helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy azokkal a társszervekkel - gondolok itt a RÉV-re is -, akikkel kapcsolatban állunk, nagyon jól és hatásosan tudunk együtt dolgozni.- Kikfordulnak a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálathoz?- Alkoholproblémával küzdők, gyógyszer-használók, illetve illegális szerek közül a marihuána- és amfe- taminfogyasztók. Gyakori a hozzátartozók, szülők, vagy párok esetén leginkább a nők segítségkérése. Kis számban megjelennek az intravénás amfetamin- és heroinhasználók, illetve a játékszenvedély vagy az internet rabjai is.- Mi jellemző a szerhasználókra, mennyire alakul át a személyiségük? Mit észlelhet rajtuk a közösség?- A legjellemzőbb a tagadás, a baga- tellizálás, a gyenge motiváció, ezért nehezen is kérnek segítséget. Az érintettek mindössze 5-10 százaléka keresi fel az egészségügyi vagy szociális ellátókat. Számítások szerint az alkoholprobléma hazánkban 1 millió embert érint, az illegitim szerhasználat miatt kezelésbe vont személyek száma évente mintegy 15 ezer fő, nem beszélve azokról, akik nem kérnek segítséget. A lakosság 30-40 százalékát érinthetik ezek a gondok! Ne feledkezzünk meg azokról a családtagokról sem, akik együtt élnek egy szenvedélybeteggel és naponta átélik a bizonytalanság, a félelem, a szégyen, a I teheteüenség érzését.- Hogyan kémek segítséget?- Elsősorban önként, a szenvedés és a kilátástalanság, kétségbeesés hatására. Olyan érzelmi teher alatt vannak, amit már nem tudnak tovább titkolni, így megpróbálnak szembenézni a problémákkal Mihamarabb személyes konzultációt javasolunk, akár a szerhasználó, akár a hozzátartozó keres meg bennünket. Emellett a rendőrségi eljárás során a gyanúsítottak kérhetik a büntetés helyett a kezelést Ez az elterelés, egy felvilágosító-megelőző szolgáltatás. Annak ellenére, hogy nem belső indíttatásból ered igen hatékony. A szerhasználónak lehetősége van végig gondolni, hogy milyen értékek mentén él mit akar elérni ki ő valójában.- A kezelés során miben tud segíteni a RÉV a drogfogyasztónak?- Első kérdésünk, hogy a szerhasználónak mire van szüksége. A szükségletek határozzák meg a segítséget. Van, aki fürdeni szeretne, akad aki éhes vagy társaságra vágyik, másnak nincs hová mennie, tele van szorongással vagy éppen alkoholista apjára haragszik... A valódi probléma a legtöbb esetben rejtve marad A tünet, a konfliktus utal arra, hogy vannak fel nem dolgozott traumák, kudarcélmények, önértékelési problémák. Az alapvető szükségletektől így jutunk el az igazi probléma feltárásáig, a motiváció felkeltésétől a teljes absztinenciáig, ami nem működhet a személyiség pótíólagos fejlődése nélkül. Ez egy életen át tartó tanulási folyamat.- A REV2009-ben ünnepelte működésének 10 éves évfordulóját...- Nem szeretném statisztikákkal untatni az olvasókat, ezért inkább egyik kliensünk önvallomásából idéznék: „Hálás vagyok a RÉV munkatársainak, hogy újra ki tudtam nyitni a bezárt ajtókat. Megtanultam, hogyan kell megbocsátani, és ez egyre többször sikerül. Tudatosan élem az életem. Nem mániákusan, de figyelek, vigyázok magamra. Ezek nagy' dolgok, jobb pillanatokban még büszke is vagyok magamra.”
