Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-24 / 37. szám
2010. október 24. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Más népek kultúrájával ismerkednek SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Pataki Rezső, a Vagyonvédelmi Kamara elnöke és lánya Pataki Rita, a Garay Gimnázium 11. évfolyamának tanulója. Apát és lányát több érdeklődési kör is összeköti, de mindkettőjük számára az utazás a legkedvesebb. Az ezerszínű világot látni, más országok kultúráját, szokásait megismerni, majd élményekkel gazdagodva hazatérni.- Már az is egy kalandos út volt, ahogy Szekszárdra kerültél..- Győrből származom, s valóban kalandos volt az út. Érettségi után az volt a tervem, hogy történelem-testnevelés szakon tanulok tovább. Ezt felülírta a vágy, hogy önállóságra törekedtem, amit számomra a budapesti Katonai Főiskola biztosított, ahol nemcsak fegyveres, de tanári diplomát is szereztem 1974-ben. Egy évvel később - ekkor már nős, sőt családos voltam - sikerült egy olyan állásajánlatot kapnom, amely lakással együtt járt, így kerültem Szekszárdra, a Megyei Rendőr-főkapitányságra. Köz- rendvédelmi területen dolgoztam, s elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát is. A terror-elhárító szolgálatból mentem nyugállományba tíz évvel ezelőtt, de a munkával nem szakítottam: felnőtt- oktatásban, majd a vagyonvédelmi kamara alelnökeként, 7 éve elnökeként dolgozom - társadalmi munkában.- Mióta vágytál arra, hogy „megismerkedj” a világgal?- Gimnazista korom óta. Ennek akkor két akadálya volt: az egyik anyagi, a másikat mindenki ismeri... Az első külföldi utam Komárnóba vezetett, amire rendkívül büszke voltam. Akkor született meg bennem az elhatározás, hogy amint lehetőségem lesz rá, utazom, világot látok. Vágytam arra, hogy más népek nyelvét, kultúráját, életét megismerjem. Ifjúsági vezetőként eljutottam a bolgár tengerpartra, ahová Európa minden országából jöttek fiatatok. Németül és oroszul tanultam az iskolában, ami jól jött az útjaim során. Amikor a rendszerváltás körül „megnyíltak” a határok, azonnal elkezdtem megvalósítani az álmaimat.- Minden évben egy-egy közeli, európai országgal ismerkedtek, öt- >. évente pedig egy hosszabb útra in- 8 dúltok feleségeddel Csillával és Iá- - nyoddal Ritával..-Még rendőrként szakmai úton vol- 5 tam Los Angelesben, s egy magt ar g származású kollégám meghívására családostól utaztunk hozzájuk. A 25 naEgy férfi: Pataki Rezső pos ottlétünk alatt bejártuk Kaliforniát és Nevadát. A másik nagy, háromhetes utunk Japánba vezetett, ahova a feleségem első unokatestvéréhez mentünk látogatóba. Japánban annyira mások a szokások, az emberek, az egymáshoz való viszonyuk, étkezésük, öltözködésük... Egy 2500 fős községben, Kamija- madában „állomásoztunk”, ahol meghívtak bennünket egy iskolába, ahol közösen főztünk az ott lakókkal- Az idei volt a harmadik világjáró utatok...- Sokan kérdezhetik: hogy miből, hiszen rengeteg pénz az utazás. Aki ismer, tudja, nem élünk nagy lábon, nincs háromszintes házunk, luxusautónk, nyaralónk. Viszont igényünk van arra, hogy minél többet lássunk a világból Mi erre spórolunk, ez a hobbink. Az idén az USA keleti partvidékét és Kanadának azon részét jártuk be, ahol franciául beszélnek, így Rita lányom gyakorolhatta nyelvtudását. Boston, Montreal Ottawa, Torontó, a Niagara-vízesés, Washington, Philadelphia, hogy csak a nagyobb állomásokat említsem, és New Yorkban is el- töltöttünk négy napot.- Legközelebbi úti cél?- Reményeink és terveink szerint öt év múlva Afrika és Ausztrália. Egy nő: Pataki Rita- Már gyakorlott világjárónak számítasz...- A Dienes iskolában németet tanultam, az angollal pedig már óvodás korom óta foglalkozom. Kilencedikes voltam a Garay gimnáziumban, amikor egy alapítvány szórólapja akadt a kezembe. Pályázatot írtak ki „Mi változott Magyarországon az utóbbi években" címmel. Miután jól beszéltem angolul - 15 évesen szereztem meg a felsőfokú nyelvvizsgát - ösztöndíjat nyertem a pályázaton. A szüleimnek a költségek felét kellett állniuk, úti célként pedig Finnországot választottam, ahol egy évig tanultam. Az északi országban egy családnál laktam, akik önként vállaltak, s valóban családtagnak tekintettek.- Milyennek tartottad a finn iskolarendszert? Ismerkedtél a kultúrájukkal is?- Sokkal lazább, rugalmasabb, mint a miénk. Azt vettem észre, hogy mi magyarok sokkal többet tanulunk, s talán éppen ezért sokkal többet is tudunk, több az információnk. Esti iskolában tanultam a finn nyelvet. Egyre inkább rájövök a szüleimmel való utazások során, hogy a nyelvtudás maga- biztosságot ad, bár ez szerintem nemcsak a nyelvtudásnak, hanem a korunknak is betudható. Finnországi Patakiék legutóbb Kanadában jártak tartózkodásom alatt két jó barátra tettem szert, egyikük új-zélandi, a másik svájci, de természetesen sok finn barátom is volt. Kultúrájukból legjobban a táncuk és a népviseletük tetszett, mindkettő emlékezetes marad számomra.- Tizenöt évesen ilyen hosszú ideig s ilyen messze a szülőktől..- fia első hónapok nehezen teltek, de a háziak és a barátok átsegítettek a nehezén. Bár nem látszik, maximalista vagyok, s abban, hogy ezt az egy évet a szeretteim nélkül kellett eltöltenem, volt egy kis dac, hogy „csak azért is megcsinálom”. A szüleimtől megkaptam a lehetőséget, az ösztönzést, ők mindig biztos hátteret jelentettek és jelentenek számomra. Ezzel a tudattal könnyebb vök. A „csapatban” a világ minden tájáról érkeztek fiatalok, másmás kultúrával, szokásokkal Jó vök ezeket megtapasztalni, megismerni. A nyelvtanulásnak nagyon örültem, mert így az angol és a német mellé a francia és a finn nyelvet is megtanulhattam. Azóta franciából egy országos tesztvizsgán ötödik helyezést értem eL- Kialakult már benned a döntés, hogy mi szeretnél lenni?- Talán éppen a nyelvek tanulása iránti szeretet, s a szüleimmel való külföldi utak során szerzett tapasztalatok, a nyelvek használatának óriási értéke miatt a diplomáciai pálya érdekei- Engem pedig az, hogy bejárva a ,fél világot”, kit tartasz példaképednek?- Több nevet említenék, akiket tisztelek tudásukért, műveltségükért, egyéniségükért, és élmény (vök) az óráikon részt venni: Kesjár Erika, Nagy László, Elblinger Ferenc tanárok.- Mi az, amit az utazáson és a tanuláson kívül szívesen csinálsz?- A francia nyelv tanulása mellett az irodalom, olvasás, írás és fényképezés köt le. A kreatív dolgok is érdekelnek. A füzeteim borítóit például magam montíroztam.
