Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-24 / 37. szám
10 «. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2010. október 24. N incs még egy szám, ami eny- nyire sokat jelentene a magyar fül számára; a történelem folyamán is csak egy volt: a 48. Mesélik, hogy mikor a budai lottón az 1850-es években kihúzták a számokat, és köztük volt a 48, biztosan keveset fizetett, mert arra mindig sokan tettek. így lett az '57-ben indult modern lottóval és az 56-tal is: még családi titkos tippsorunkban is ott látom. Aztán mennyivel több leány kapta a forradalom után a Gyöngyi és a Gyöngyvér nevet. Ebbe senki nem szólhatott bele, s a névnapon, október 23-án családi körben bátran lehetett ünnepelni: a Magyar utónévkönyv szerint 1967-ben 1096 leány őrizte tovább így a nagy nap emlékét. Mi, szűkebb hazánk lakói, László Péter és Dobos Gyula megyei ’56- unkról szóló értő tanulmányai után is inkább a hiányérzettel küszködünk: akik részesei voltak, s továbbadhatták volna, mi történt, sokszor inkább hallgattak. Nagy várakozás, díszes bemutató, majd általános hallgatás jellemzi Kapitány Ferenc 1956 előtt, alatt, után Tolna megyében című kötetét, amelyben a nagy év városi eseményeiről 561 oldalból alig kettő szól. Sokszor azt sem tudni, kiről beszél. „Egy fiatalembert Szek- szárdon a kijárási tilalom alatt lőttek agyon karhatalmisták, amikor az állomásra igyekezett, hogy elérje a hajnali vonatot.” Lehet, hogy a szerző a második kötettel a választ is sírba vitte? Mások, mint apósom is, makacsul forradalomnak hívták, hiába állítottuk iskolai tanulmányaink alapján ellenforradalomnak. A Felsővárosban azt is csak kellő körülnézegetés után mondták el, hogy Benács Juci néni volt az egyik, aki segített ledönteni a szovjet emlékművet. A pártbizottság akkori titkára visszaemlékezésében EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 156. Ötvenhat A megyei forradalmi sajtó ... s egy helyi felhívás - egyaránt nemzeti színekben és Kossuth-címerrel leírta: telefonáltak Budapestre, hogy mit tegyenek, mert a jelentős fegyveres őrség szét tudná kergetni a 400-500 fős tömeget. Nagy Imre miniszterelnök bölcsen és taktikusan óvott ettől, s megígérte: „ha ledöntik a szovjet emlékművet, majd fel fogjuk építeni”. Azóta már azt is lebontották, és helyére - jelképesen - az ’56-os emlékmű került... Vagy fogódzót adnak az események? Október 24-én Szek- szárdon nemzeti színbe öltözött a város, „a koraesti órákban kedves ünnepség keretében koszorúzták meg az első és második világháború magyar hősi halottainak emlékművét”. A falvakban az adóíveket és be- szolgáltatási nyilvántartásokat semmisítették meg. Két nap múlva a Tolnai Napló helyett nemzetiszínű szalaggal és Kossuth-címerrel jelent meg a Tolna megyei Népújság, másnap megalakult a szekszárdi nemzeti bizottság, 31-én ugyanitt ifjúsági nagygyűlésen a megye forradalmár fiataljainak új 12 pontja került a kezekbe. Közülük az egyik követelés: „Március 15-ét és október 23-át nyilvánítsák nemzeti ünnepnek!” Mi történt ezután? Már november elején szovjet tankok „vesztegeltek” benzinhiányra hivatkozva Tamási és Dombóvár szélén. November 4-én megindultak, s ok nélkül lőttek, okoztak halált és sebesülést itt is, másutt is. így esett, hogy a megyei ifjúság kérésére még hosszú évtizedeket kellett várni. De még ma sem lenne késő meghallgatni az akkori résztvevőket, hogy egy felemásan felnőtt nemzedék után ’56 igazabb történetével gazdagodhassunk. Dr. Töttős Gábor Ódon időben OKTÓBER 25-ÉN 65 éve, 1945-ben az alispán a kórházi ágytakarók gyűjtésére buzdított. OKTÓBER 26-ÁN 125 éve, 1885-ben sióagárdi birtokosnak jegyezték Wolf Henriket, aki milliomos pálinkafőzőként a Dózsa György u. 1. sz. villáját építtette. OKTÓBER 27-ÉN 125 éve, 1885-ben befejezte előadásait a bajor passiótársulat. 115 éve, 1895-ben költségvetésünkben kifogásolták az „amerikai időt jelző” toronyóra felhúzására szánt összeget. OKTÓBER 28-ÁN 110 éve, 1900-ban azt Ígérték: ide helyezik az 52. ezredet, ha Péccsel nem tudnak megegyezni. 105 éve, 1905-ben a bíróság villanyvilágítást kapott. OKTÓBER 29-ÉN 300 éve, 1710-ben a róla elnevezett szilfánál elfogták Béri Balogh Ádámot. 130 éve, 1880- ban eleink a 21 fokos hőségre panaszkodtak. 105 éve, 1905- ben rendőrkapitányunk első rendeletét a csendháborítás ellen hozta. OKTÓBER 30-ÁN 120 éve, 1890-ben a bécsi kiállítás nyolc díját kapták boraink. OKTÓBER 31-ÉN 125 éve, 1885-ben a református tempóm százados ünnepét ülte. EVANGÉLIUM Ki építi valójában? „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget" (Zsoltár 127,1-2) Milyen igaz! Néhány évvel ezelőtt egy hipermodern stadion épült egy kis magyar településen, szó szerint a puszta közepén. Egy jól ismert vállalkozó álma valósult meg ezzel. Vásárolt hozzá egy labdarúgó csapatot, benevezett az első osztályú labdarúgó ligába. Néhány év múlva azonban a tulajdonost letartóztatták, a focisták továbbálltak, a stadion pedig üresen maradt. Szó szerint: „felverte a gaz”. Valaki megálmodta, felépítette és üzemeltette is. Ma mégis üresen áll. Nem tölti be semmi, és nem tölti be azt a célt, amiért felépítették. Mennyire igaz sokszor ez az emberi épületeinkre, emberi kapcsolatainkra és emberi törekvéseinkre is. Megálmodjuk, küzdünk, dolgozunk érte. Majd megpróbáljuk megóvni, védeni. A végén azonban kiderül, hogy teljesen hiába történt az egész. Amikor valamire azt mondjuk, hogy „hiába”, valójában azt értjük alatta, hogy amit szerettünk volna, az megvalósult, de üres maradt. Nem okozott olyan megelégedést, olyan örömet, amit vártunk tőle. Ez egy mindennapos emberi tapasztalat. A zsoltáros azonban kínál nekünk egy másik utat is. Miután leírja, hogy ezek az emberi törekvések - ha meg is valósulnak, sokszor hiábavalók - elmond egy másik lehetőséget is. „Szerelmesének álmában ad eleget.” Azt mondja el ezzel, hogyan tekint Isten az emberre. Arra, aki, mint egy szerelmes teljesen megbízik benne, rábízza magát. Akkor ad az embernek, akkor tölti be emberi építményeit, dolgait élettel és Lélekkel, amikor az nem is számít rá. Amikor a legkevesebbet teheti érte. És igazából az a lényeges, hogy amit megálmodtunk, létrehoztunk és féltve őrizünk: megtelt-e élettel, és maradandó-e. Ezt az életet, és ezt a ma- radandóságot az Isten adja az esendő és halandó ember számára. „Uram, Istenem, te látod terveimet, feladataimat, építkezéseimet, kapcsolataimat. Elkészültek, de üresek és hiábavalók nélküled. Kérlek, töltsd meg azokat élettel, értelemmel és a Te Lelkeddel. Ámen.” Kovács Zoltán metodista lelkipásztor
