Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-08-29 / 29. szám

2010. augusztus 29. KAVE DUPLA HABBAL , SZEKSZÁRDI VASARNAP _____ Bo rkedvelő Biciklisek Tánccsapata SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Parrag Ferenc és dr. Schönfeldné Szimon Adrienn, akik a „Bóbita” (Borkedvelő Biciklisek Tánccsapata) baráti társaság alapító tagjai, s akikkel a nyár utolsó hétvégéje előtt arról beszélgetünk, milyen sokoldalú, sokszínű kikapcsolódást nyújt számukra és barátaik számára - immár tizenhárom éve - a tavasztól őszig tartó kerekezés.- Ki volt a szellemi atyja a túrának, amely aztán létszámban és kilomé­terben is kinőtte magát?- Az első utat dr. Schönfekl János tet­te meg: körbekerekezte a Balatont, s ez indította el a .Javinát”. A következő, s az azt követő években egyre többen csatlakoztunk hozzá, és kialakult egy baráti társaság - ma már 40-50 fővel -, akik évente több utat teszünk meg.- Merre vezetnek ezek az utak?- Március idusán Bajára kereke­zünk le (80 km), ahol eszünk egy fi­nom halászlét. Ez az út bemelegítés­ként szolgál a következendő túrákhoz. Előtte természetesen edzünk: kedvelt helyeinkre, Domboriba és Szálkára bi­ciklizünk. Az első, immár hagyomá­nyos utunk a Pünkösdi túra Villányba, a „Nyitott pincék” rendezvényre, ame­lyen már 11 alkalommal vettünk részt. Bejárjuk az egész környéket, minden este más-más borászt látogatunk meg, aztán kicsit sem elfogultan megállapít­juk, hogy jók a villányi borok, de a szekszárdiak sokkal finomabbak. Amit viszont irigyelünk Villányban, az az idegenforgalmuk, amely azért lehet ilyen kiváló, mert korábban kezdték, s a helyi adottságaik is szerencséseb­bek. Ott a pincék koncentráltan nyíl­nak meg a vendég előtt, egyikből a másikba lehet átsétálni. Egy férfi: Parrag Ferenc már tudjuk, hamarosan lakott terület­re érünk, s legyen az bármilyen kicsi, ezért a társaságért még a zárt kocs­mák is kinyitnak. Minden útnak meg­van a varázsa: tavaszkor a természet új­jáéledését látni, a friss illatot élvezni, nyáron a Balaton környékén a nyüzs­gést látni. A hétköznapi munkából ki­szakadva mindannyian felszabadultak vagyunk, amivel sok vidám pillanatot, percet, órát szerzünk egymásnak is.- A felszerelés, csomagok három napra elég nagy terhet jelenthetnek.- Az 50 fős csapatból mindig két- három kocsi jön velünk, akik a csoma­gokat hozzák, így sokkal könnyebben vesszük az akadályokat, s azok a bará­taink is velünk lehetnek, akiknek esetleg nehéz lenne a hosszú utakat végigbiciklizni.- Mi az, ami ezt a csapatot ilyen régóta összetartja, s amiért ilyen lelkesedéssel és örömmel készültök a túrákra?- A hosszú évek alatt a különböző foglalkozású emberekből egy baráti társaság lett. Tiszteletben tartjuk egy­mást, s örömmel hódolunk e kedvte­lésnek, amely sport, borkóstolás, a természet szeretete és baráti együtt- lét egyben. Reméljük, hogy még soká­ig kerekezhet együtt ez a társaság. Egy nő: dr. Schönfeldné Szimon Adrienn- A hölgyek kapcsán gyakran mondják a „gyengébb nem Ez eb­ben az összeszokott csapatban, gondolom, fel sem merül- Valóban nem. Több hölgy jobban bírja a távolságot, mint némelyik férfi, ugyanis, ha nem készült fel valaki ezekre a túrákra, akkor az megszenve­di, akár férfi, akár nő az illető. Edzés­ben kell lenni, ez nagyon fontos, s mi­után a korosztály 40 és 60 év közötti, általában az erőnlét is hasonló.- Ennyi év alatt kitapasztalták, hogy milyen öltözék, kerékpár a legpraktikusabb?- Az öltözködésnél az a lényeg, hogy kényelmes és réteges legyen, hogy útközben alkalmazkodni tud­junk az időjárás változásaihoz. Az eső ellen nehéz védekezni, a szél ellen pe­dig egyákalán nem lehet. Murphy tör­vénye, hogy a szél mindig szembe fúj. A kerékpároknál is a praktikum a lé­nyeg. Miután már régen együtt van a csapat, a családtagok tudják, hogy egy-egy jelesebb alkatommal a kerék­pározással kapcsolatos ajándéknak örülünk a legjobban.- Mi az amit feltétlenül mindenki­nek ajánlatos „kéznél” tartani?- Szőlőcukor, banán, valamilyen édesség mindenkinél van - ha nincs, akkor a szomszéd odanyújt a sajátjá­ból -, s egy kulacsban víz, hiszen a fo­lyadékpótlás nagyon fontos, főleg me­legben. Nem kell félni, hogy a nagyobb vízfogyasztás miatt több­ször kell megállnunk, ugyanis azt ki is izzadjuk.- Melyik útvonal a kedveltebb? Gondolom, az emelkedők azért megdolgoztatják az izmokat.- Igyekszünk úgy összeállítani az útvonalat, hogy minél látványosabb, mozgalmasabb legyen. Az emelke­dőktől domboktól sem félünk: egy­részt jó kis erőpróba, másrészt élvez­zük előre, hogy utána lejtő követke­zik. Nagyon fegyelmezett a csapat, előre tudjuk, hogy az útvonalat mennyi idő alatt kell megtenni, hi­szen a szállás és a vacsora le van fog­lalva. Aki előbb odaér, annak van ide­je egy kis pihenésre, aki viszont las­sabban halad, az nem fárad el annyi­ra. Nagy rutinra tett szert már a csa­pat nagy része, ezért ez nem gond. A szervezés komoly dolog. A csapatban mindenkinek megvan a feladata: akad, aki a szállásért, más az étkezé­sért, s megint más a csapat összetar­tásáért felel. A legfontosabb, hogy mindenki szíwel-lélekkel no meg jól felszerelt biciklivel induljon útnak, akkor lesz felhőtlen a túra.- A csapat már indulásra kész a következő útra.- Ez a túra már szintén hagyomá­nyos: három nap alatt körbekerekez- zük a Balatont, közben a Balaton-felvi- déken és a tó déli részén szintén egy- egy neves borászt látogatunk meg. Már ismernek arra bennünket, ezért ha új pincébe is megyünk, ott is hallot­tak rólunk. Tudják, olyan borvidékről jöttünk, amelynek jó híre van, ezért szeretettel fogadnak bennünket.- Bizonyára megannyi élménnyel gazdagodtok útközben.- A legnagyobb „élmény”, ha el­ázunk. Az viszont valóban nagy él­mény, ha a hegyek között kerekezünk, s feltűnik egy templomtorony. Akkor A kerékpár nyergében is otthonosan érzik magukat- Úgy hallottam, nemcsak a túrák alatt találkoznak.- Ez egy baráti társaság, s valóban nemcsak a túrákra „szerveződött”. Összejövünk más alkalmakkor is: együtt szilveszterezünk, név- és szüle­tésnapozunk. A „Bóbita” rövidítés „adta” magát, ugyanis „Borkedvelő bi­ciklisek tánccsapata” a teljes nevünk. Mindhárom elfoglaltság kedvence a csapatnak, de úgy gondolom a legfon­tosabb a barátság, az együttlét, az él­mények gyűjtése. Miután fotós is van közöttünk, a túrán, egyéb összejöve­teleken történt kedves, kellemes, vic­ces események megörökítésre kerül­nek, amit aztán nagy örömmel né­zünk vissza, s éljük át megint a hangu­latos, élménydús eseményeket.

Next

/
Thumbnails
Contents