Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-08-29 / 29. szám
10 * SZEKSZÁRDI MMRNAP ANNO 2010. augusztus 29. B oda Vilmos 1840. augusztus 15- én sírt föl Veszprémben; jogi tanulmányai után, 1861-ben került ide, 1868-tól már járásbíró. Számunkra fontosabb, hogy 42 éven át első újságunk, a Tolnamegyei Közlöny főszerkesztője s 22 évig Szekszárd és környéke honatyája. Pályája delén, 1898. március 6-án a budapesti és helyi újságíró közti különbségen mosolyog, „...egy fővárosi hírlapírót nagy ünneplésekkel vettek körül azon alkalomból, hogy ezredik vezető cikkelyét megírta. E sorok írója már az 1200on is túl van s még soha senkinek eszébe se jutott, hogy legalább ahhoz kívánjon neki szerencsét, miszerint a politika mellőzésével is elég találékony volt ily sok cikkelynek a tárgyát felfedezni... Alkalmas tárgy írásra vajmi ritkán akad, de a vidéki hírlapíró nem azért vidéki és nem azért hírlapíró, hogy ne tudjon magának ilyet úgy megrendelésre készítem.” Ma már nehéz elképzelnünk, milyen volt sajtónk első éve, de Boda ennek is hű tanúja az indulás 25. évfordulóján. „A lap megjelenése egész forrodalmat idézett elő Szegzárdon. Vezető cikkelye, mely a társadalmi újítások tervével foglalkozott, „felforgató törekvésnek”, csipkelődő tárcacikke a magánélet titkaiba való jogtalan beavatkozásnak lön minősítve...” S hogy mi ez a gyakorlatban, álljon arra itt 1873-ból Boda keserű humora, az Egy tárcaíró kínszenvedése. „Kopogtatnak. - Tessék! - Kérek tárcacikket a jövő lap számára. - Ugyan hagyjon nekem békét, vagy azt hiszi, hogy itt valamelyik perből lehet Veni Sancte Vetii Sancte Spiritus: Jöjj, Szentlélek Úristen! - Az egyházi iskolákban emberemlékezet óta ezzel az ősi énekkel kezdődik a tanítás. Többnyire nem is tanémyiiú ünnepségről beszélünk, hanem röviden „Veniszanktét” emlegetünk. Ez pedig azt sugallja, hogy nem csupán az emberi okoskodásra, erőfeszítésekre építünk, hanem ki akarjuk tárni szívünket a Lélek ajándékai előtt Hiszen a tudomány akkor tölti be a hivatását, akkor építi, gazdagítja igazán az embert ha lélekkel műveljük. Ugye, milyen szörnyű érzés, amikor az ember időzavarba kerül? Amikor úgy tűnik; bármit tesz, bárhogy iparkodik, összecsapnak fölötte a hullámok. Amikor ezerfelé kellene szakadnia, hogy mindenütt helytállhasson. Jómagam például egy-egy fontos, nagy vizsga előtt éreztem valami hasonlót Vagy olyankor, amikor egyidejűleg több komoly elvárásnak kellett volna megfelelnem, s egy-egy kritikus pillanatban úgy láttam, képtelen vagyok ennek is, annak is eleget tenni Amikor keményen és kegyetlenül beleütköztem szellemi vagy fizikai képességeim korlátaiba Amikor túlságosan sokat markoltam - és keveset fogtam. Pedig azt hittem (vagy legÓDON DERŰ 253. Az ősszerkesztő humora Az újság és olvasói (Cserna Károly rajza) készíteni?! Azt újam le, hogy Huberné minek nevezte Zapflnét, vagy hogy Bogár Jancsi miként ütötte főbe Piros Pistáé! - Kérem alás- san, nem várhatok, mert különben a lap nem jelenhetik meg kellő időben! - Csak egy kis türelmet, majd tudakozódom valahol valami tárgy után. - Hanem holnap reggelig megkapom? - Meglesz. S a tárcaíró elindul tárgyat keresni. - Nem tudsz valami újságot, pajtás? - Neked nem tudok, mert ti már belenyúltok a családi élet szentélyébe. Nem akarok semmit tudni rólatok. - Servus! Menjünk tovább, tán itt szerencsésebbek leszünk. - Kérem, nem fordult itt elő valami tárcacikkre alkalmas tárgy? - Igen is, nem, mert az urak mindenre képesek, még a denuntiátióra (besúgásra) is. - Alázatos szolgája! Talán majd itt lesz. - Nincs semmi közlendője? - Nincs! Ha engem betesznek az újságba, megpál- cázom az urakat! - Mintha ez is megtagadná. Végigmegy az utcán, mindenki elfordul tőle, a füleivel hallja, midőn a mellette elmenő azt súgja a másiknak: most ne tégy semmit, mert beletesznek az újságba.” Szűk másfél éve volt képviselő, amikor 1886. január 15-én Mikszáth Kálmán parlamenti karcolata derült rajta. Izmos öntudatát saját szavai jellemezték. „Boda Vilmos így kezdte beszédét: engedje meg tisztelt Ház, hogy „egyszerű államférfiúi éleslátásommal” némely észrevételeket tegyek - de már folytatni ilyen jól nem bírta, alig várták hát, hogy abbahagyja. Abba is hagyta csakhamar, hanem az éles látása e tekintetben nagyon is egyszerű volt, mert a gyors abban hagyással nagy keserűséget okozott szomszédjának, Margittay Gyulának. Nem azért, mintha az élvezetet talált volna a Boda beszédében, de mert ő volt a következő szónok.” Lanius Excubitor EVANGÉLIUM alábbis elhitettem magammal): ezt is, azt is meg kell oldanom. Leginkább persze az elmúlás, a halál kérlelhetetlenségével szembesülve tapasztalja meg az ember a maga korlátáit. Amikor rádöbben: bármit tesz, az „felülnézetbőr nevetségesen kicsi és jelentéktelen. Persze, egy tizenvagy akár huszonéves fiatal számára mindez még oly távolinak, megfogha- tatlannak tűnik. Aprócska napi gondok foglalkoztatják. Álmokat sző, távlati terveket épít Azt gondolja: előtte az élet, előtte a világ. És ez jól van - nagyon is jól van így. De időnként mégiscsak tovább kell nézni, tovább kell látni. Olykorolykor föl kell tenni magamnak a kérdést Miért élek? S ennek függvényében: hogyan éljek? Hogyan és mivel töltsem ki a rendelkezésemre álló, ki tudja, mekkora időszakot? (Talán már csak néhány napom van hátra, talán még pár év, évtized, legjobb esetben is csupán egy szűk évszázad.) Mitől nyeri el értelmét ez a röpke élet? Tartalmas, gazdag programokkal töltöm, ügyelve-figyelve a szeretet játék- szabályaira, ügyelve-figyelve mások boklogítására - vagy csak a pillanatnak élek? Megalapozom-e közben a teljes, az igazi jövőt? A középkori bölcs, Eckhart mester arra int „Életed legfontosabb pillanata: a jelen pillanat Életed legfontosabb embere: akivel most kell leülnöd beszélgetni. Életed legfontosabb tette: a szeretet.” Nem biztos ám, hogy itt különleges, rendkívüli dolgokra kell gondolnunk. Boldog Adolph Kolping arról beszél: Ja ember ott növekszik legjobban, ott tudja értékeit igazán kibontakoztatni, ahová őt talentuma szerint az Isten állította.” Az egyház évezredes tanításával mindez tökéletesen egybevág: ki-ki tisztességgel, becsülettel lássa el úgynevezett „állapotbeli kötelességeit”. Tanárként próbálja meg szívvel-lélekkel átadni azt a tudást, azokat az értékeket, amelyeket a Jóisten rábízott. Diákként iparkodjék figyelmesen, szorgalmasan tanulni, vagy éppenséggel elsajátítani egy szakma ezernyi csínját-bínját Felnőttként is igyekezzék legjobb tudása szerint tenni a dolgát. Szülőként gondos szeretettel nevelje gyermekeit Idős emberként derűsen viselje az öregség, a betegség terheit, nem nehezítve, nem keserítve meg mások életét. Ódon időben AUGUSZTUS 30-ÁN 105 éve, 1905-ben eleink délután 2 és 4 óra között kormozott üvegen át nézték a napfogyatkozást. AUGUSZTUS 31-ÉN 110 éve, 1900-ban sajtónkban Borzsák Endre A törülköző című humoros-cikkében nosztalgiázott ifjú férj koráról. SZEPTEMBER 1-JÉN 185 éve, 1825-ben Csapó Dániel nemeseinket a megyeházára teendő önkéntes adakozásra szólította föl. SZEPTEMBER 2 Mi 145 éve, 1865-ben Liszt Ferenc körünkbe érkezett. 125 éve 1885-ben született Czenz János festőművész, aki itt hunyt el. 105 éve, 1905-ben először választottunk polgármestert dr. Hiding Ádám személyében. SZEPTEMBER 3-ÁN 105 éve, 1905-ben Cyrano A dinamóhoz cimű versét a Tolnavármegyében villanytelepünk vezetőségének figyelmébe ajánlotta. SZEPTEMBER 4-ÉN 450 éve, 1560-ban Dur Ali szekszárdi szandzsákbég benyújtotta számadását vára tatarozásáról. SZEPTEMBER SÍN 155 éve, 1855-ben elhunyt jeles szülöttünk, Vidák Özséb szerzetes, régipénz-gyüjtő. A hercegi trónról lemondott ifjú szerzetesjelölt, Gonzaga Szent Alajos nevéhez fűződik a tanulságos anekdota: egyszer labdajáték közben valaki föltette a kérdést mit tennénk, ha kiderülne, egy óra múlva meg fogunk halni? Egyikük szerint imádkozni, vezekelni kellene, a másik azonnal fölkeresné a gyónta- tóját Alajos csak annyit válaszolt befejezném a játékot Jó lenne minden pillanatban úgy élni, tanúim, dolgozni, tanítani, hogy nyugodtan „befejezhessük a játékot”. így bontsunk vitorlát az új tanév kezdetén, s kérjünk „jó szelet” a Szentiélektől: „Veni Sancte Spiritus!” Kirsch János diakónus A Remete kápolna Kisboktog- asszony búcsúját szeptember 4-5-én tartják. Szombaton déltől szentségimádási órák a belvárosi templomban, majd 17 órakor gyalogmenet a kápolnához, ahol 18 órakor Kürtösi Krisztián kakasdi plébános tart szentmisét, amit Keresztúti ájtatosság és Szentség- imádás követ. Vasárnap 10 órakor Rózsafüzér imádság, 11-kor püspöki szentmise Bíró László vezetésével, utána szentségi körmenet.
