Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-02 / 17. szám
2010. május 2. A sport,- A városban ismert és elismert sportos családból származik...- Anyai nagyapám futballozott, apai nagyapám emellett atletizált is. Még ma is emlékeszem a rengeteg éremre, amelyeket gyermekoromban megcsodáltam. Édesapám is atletizált, a 4x100- as váltóban felállított megyei csúcsuk a mai napig él Gyermekkorom óta fogékony voltam a sportra, főleg az atlétikára. Általános iskolai testnevelő tanáraimnak, a gimnáziumban Mozolai János tanár úrnak és Vaszkó Judit edzőmnek is sokat köszönhetek.- Ezek szerint egyenes út vezetett a testnevelés oktatása felé?- Valóban, a pályaválasztás nem volt kérdés, bár egy darabig nagyon vonzott a sportriporteri pálya is. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola német nemzetiségi-testnevelés szakán diplomáztam, és 1999 óta a Dienes Valéria Általános Iskolában dolgozom.- Mennyiben változott meg az iskolai testnevelés oktatása?- A mozgás, a testnevelés elveszítette a tekintélyét. Sajnos a szülők is partnerek ebben. Ugyanakkor éppen a gyerekek leterheltsége miatt szükség fenne az erőnlétre. Heti két óra - s általában az utolsó órák, amikor már a diákok fáradtak -, nem alkalmas arra, hogy megszerettessük velük a mozgást. Szemben más tantárgyakkal a testnevelés technikai eszközei semmit sem változtak, pedig ezekkel is tehetne a gyerekeket a mozgásra „csábítani.”- Miben látná a változást, mi tudná megfordítani ezt a folyamatot?- Olyan játékos mozgásprogramokat kell kitalálni, megtervezni, amelyben a család együtt tehet, s ezek ne egyszeri alkalmak, hanem rendszeresek tegyenek. Szívesebben mozognak az emberek közösségben. Bízom abban, hogy az új atlétikai pálya megváltoztatja majd a kicsik és nagyok mozgáshoz való viszonyát. Ez a pálya tehetőséget ad majd arra, hogy szakemberek segítségével egész családok végezhessék a számukra legkedvesebb mozKÁVÉ DUPLA HABBAL ¥AS/ iKlfi az atlétika elkötelezett hívei SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Scherer Tamás, a Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule testnevelő tanára és Török Sándorné, Győrffy Mária, a Szekszárdi Szenior Atlétikai Klub ügyvezető elnöke. Mindketten elkötelezett hívei városunk sportéletének, s ezt a beszélgetést, mint váltófutásnál a stafétabotot élték meg. Egy férfi: Scherer Tamás Egy nő: Török Sándorné gásfajtát, a legkülönfélébb atlétikai ágban. Az atlétikát nem hiába említem többedszer, ugyanis ez alap sportág.- Ön is atletizált, melyik volt a kedvenc szátna, és melyikben érte el a legjobb eredményt?- Gyermekkorom óta a magasugrás volt a kedvencem, bár nem abból voltak a legjobb eredményeim, hiszen távolugrásban megyebajnokságig jutottam. Manapság nagy öröm számomra annak a Sportélmény Alapítvány működése, amelyet szülők és aktív sportolók azért hoztunk létre, hogy különböző sportprogramokat szervezzünk.- Tanári, edzői sikerek?- Tíz év alatt az iskolából nyolc gyerek jutott el válogatottságig a korosztályában. Őket már én indítottam el az atlétika útján. Gyermekkoromban ezekről a sikerekről álmodtam, most a tanítványaimon keresztül „utolértek.”- Van hobbija, vagy a sport teljesen kitölti az életét?- Eddig a sportnak, a tanításnak éltem, a következő időszakban szeretnék kicsit több időt fordítani a magánéletemre. A családalapításhoz a társamat már megtaláltam. Szabadidőmben szeretek túrázni, s ehhez kapcsolódik a természetfotózás iránti érdeklődésem is.- Hogy kezdődött a sportos élet?- Nyolcévesen elveszítettem az édesanyámat. Három fiútestvérem folytatta édesapám kovácsszakmáját, jómagam pedig nagyon függtem nevelőanyámtól. A sportba „menekültem”, ez határozta meg az életemet. Hatvan évvel ezelőtt, 14 éves koromban jegyeztem el magam a sporttal, s ez a szeretem máig tart Húsz éven át versenyszerűen sportoltam, első osztályú magasugró voltam. Később oktatói és versenybírói végzettséget szereztem, és 1983-tól következett a veterán atlétika. Abban az időben indultak Magyarországon a veterán atlétikai versenyek, Szekszárd elsőként csatlakozott a mozgalomhoz. Tíz fővel kezdtünk, ma már mi, negyvenen meghatározó szereplői vagyunk a honi veterán atlétikai mozgalomnak.- Szekszárdon milyen formában működtök?- Szenior Atlétikai Klub néven. Legnagyobb támogatónk a Gemenc Volán, Amrein Károly vezérigazgató segítsége a zálog, hogy egyáltalán működjünk. Neki és minden támogatónknak köszönetét szeretnék mondani.- Sikerek?- A tavalyi évünk volt a legeredményesebb. A fedett pályás Európa-baj- nokságon öt érmet szereztünk. Ebből Török Sándorné és Scherer Tamás is az atlétika „megszállottá' jómagam egy ezüst- és egy bronzérmet, amire nagyon büszke vagyok.- Van más is, amire büszke lehetsz..- Szekszárd város önkormányzata 1999-ben Sipos Márton-díjjal tüntetett ki, 2005-ben „Az év legeredményesebb veterán atlétája” díjat kaptam meg az országos szövetségtől majd 2007-ben a „Magyar Atlétikáért” bronz fokozattal tüntetett ki a Magyar Atlétikai Szövetség, akik a 75. születésnapomról sem feledkeztek meg.- Sok munka, megérdemelt elismerések. Mindez arra enged következtetni, hogy mai is fontos szerepet játszik az életedben a sport..- Amikor nyugdíjba mentem, „ösz- szeszedtem” a volt atlétákat, s elkezdtünk dolgozni. Megérte, mert veterán ként értem el a legnagyobb sikereimet. A 2006-os linzi fedett pályás világbajnokságon ezüstérmet szereztem súlylökésben. Betegségeimben is kapaszkodóé segítséget jelentett a sport, mert fegyelmezettségre, rendszerességre, kitartásra tanított, s amikor el akartak tiltani akadt egy orvos, aki azt mondta: „ez az élete, ne hagyja abba”. Most tehát orvosi tanácsra sportolok.-A családod mennyire támogat, hiszen nemcsak sportolsz, de a klub vezetőjeként szervezel, rendezet..- Szerencsémre 53 éves házasságomban ez soha nem jelentett gondot. A fiaim, Sándor és Péter, valamint öt gyönyörű unokám ösztönöznek - s remélem, egy kicsit büszkék is rám -, soha nem akartak lebeszélni róla.- Beszélgetésünk elején azt mondtad Tamásra, hogy előtted az utódod...- Benne látom azt az embert, aki folytatni fogja a veterán sportot. Az édesapjával együtt versenyeztünk, mi pedig egyformán gondolkozunk, s jól tudunk együtt dolgozni. Tamásban olyan sportszeretet van, amely túlmutat egy testnevelő tanár munkájánál Őt és Csillag Balázst tartom méltó utódnak, akik továbbviszik, amit felépítettünk a város veterán sportjában.
