Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-05-02 / 17. szám

10 , SZEKSZÁRDI WASAItNAP ANNO 2010. május 2. A nya, nagyanya, dédanya, ükanya, szépanya: időben így sorjáznak a gyermekeiknek legkedvesebbek, kikről annyi meghitt bájos emlék maradt fenn szűkebb és tágabb hazánkban, hogy bőség zavarában kötjük a szeretet csokrát... Már Baranyai Decsi János 1598-as közmondásgyűjteményében megta­láljuk a máig érvényes szófordulato­kat, bölcsességeket: „Az anya tejével szokni valamihöz. Anyám is mondta, hogy úgy vagyon. Anyás gyermek.” S ott a legmeghatóbb is: „Béna rajkó is kedves az anyjának.” A paksi Aszalay József a korán éb­redő hivatás önfeledt derűjét érzéke­li: „Már a kisded leányka is anyát ját­szik, mintegy ösztönszerűleg érezvén magában, hogy egykoron ez leend rendeketése; gyermeke a bábu, mely­nek mindig nőneműnek kell lenni, hogy neki is lehessen majd gyerme­ke.” „Ha én nagy leszek, nekem is lesz gyermekem, mint Ilka nénémnek”, mond nekem egy virgonc kis leány­ka. „De elébb kell, hogy férjed is le­gyen”, jegyzé meg más. „Majd azt is szerzek magamnak”, válaszol a kis Er­zsiké. „De nem emlékszel már, mily beteg volt akkor Ilka nénéd?” kérdé a harmadik; és ez ellenvetésre mit felelt Erzsiké? „Semmi, majd meggyógy­ulok; Ilka néném sem halt bele!” Mi is lenne velünk, ha az anyák nem felej­tenék el a szülés fájdalmát? Vas Gereben az idős nőkkel gú­nyolódókat pirongatja: „Néhány ta­nuló összetalálkozván egy szegény asszonnyal, ki szamarakat hajtott, kérdik tőle a pajkosok: - Hova megyen kend, szamarak anyja? - A városba, édes fiam - vágott vissza az asszony.” ÓDON DERŰ 249. Szépanyáink szép emléke Csók (Csók István rajza a Garay búmban) A híres adomagyűjtő, Gracza György a legendás anyai (s atyai) sze- retetről évődik. „Ambrus bácsi, aki már megunta jogász fiának folyto­nos zsarolását, a korhely fiú egyik pénzkérő levelére így válaszolt: „Édes fiam! Azt a levelet, a melyben megint pénzt kértél, nem kaptam meg. Hiá­ba is kérnél, mert többet úgy sem adok. Édes anyád azonban az én hí­rem és tudtom nélkül itt küld ötven forintot. Apád.”” A menyek szemével nézve néha kissé túlságosan is gondoskodnak az anyós-anyák. Török Sophie így em­lékszik erre: „Vacsora után az ebédlőtől jobbra eső szobában, Mihály diákköri szobájában... kezdtek ágyazni nekünk. Min­denki talpon volt a házban, ren­geteg párnát, dunyhát hordtak össze, mint szorgos méhecskék, sűrűn hímzett, selymes, jó szagú régi vásznakba bújtatták, végül csupa fehér, csupa toll ágyak vár­tak ránk, még a matrac tetejére is került jó vastag dunyha, mintha pihébe estem volna! Majd elsül­lyedtem; mikor lefeküdtem. Eb­ben a szobában vaskályha állt, tü­zes pirosra bedurrantva. Anyika mégis többször jött be nagy ag­godalommal: nem fogtok meg­fázni?” Nehéz könny nélkül elolvasni Gracza másik, szép-szomorú hu­morát. „Egy fiatal mellbeteg asz- szony haldoklóit. Az orvos ko­mor arccal távozott tőle. Egy öreg cseléd megállítja az útjában. - Dok­tor úr, lehet még remélni? - Nem - feleli az orvos. - Mire a levelek erről a fáról lehullanak, a szegény asszony már nem fog élni. Lili hallotta ezt. Li­li ötéves, nagy fekete szemű, szőke hajú kis leány, ki látta, hogy anyja mennyire szenved. Este keresik. Nincs sehol. Végre atyja bukkan rá egy fa tetején. - Mit csinálsz ott fenn Liliként? - Lemetszem a leveleket, hogy ne hulljanak le.” Valahogy Így szeretnénk mi is... Lantos Excubitor Ódon időben MÁJUS 3-ÁN 610 éve, 1400-ban apátságunk bi­zonyságlevelet adott ki Szentföldön járó nemesek esküjéről. MÁJUS 4-ÉN 90 éve, 1920-ban Babits Mihály­nak e naptól társadatomra veszé­lyes elemként hetente jelentkeznie kellett. MÁJUS 5-ÉN 170 éve, 1840-ben Garay János befejezte Magyar és német be­szélgetések című könyvét. 115 éve, 1895-ben Pártos Gyula épí­tész nyerte el főgimnáziumunk ter­vezését. MÁJUS 6-ÁN 130 éve, 1880-ban Bécsben lé­pett föl a színésznőnk Ditróiné Eibenschütz Mari. MÁJUS 7-ÉN 135 éve, 1875-ben az első buda­pesti atlétikai versenyen az ökölví­vást Fittler Kamill, takarékpénztá­runk jövendő tervezője nyerte. MÁJUS 8-ÁN 105 éve, 1905-ben a belvárosi templomon Tury Gyula festőmű­vész két új mozaikablaka tündökölt. MÁJUS 9-ÉN 110 éve, 1900-ban az Akadémia Bezerédj Pálnak adta a Warmann- féle 1000 forintos jutalmat és aranyérmet. EVANGÉLIUM Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket! (fn 13,34) A mai napon, Anyák napján, amikor köszöntjük édesanyánkat, akkor leg­alább magunkban ígérjük meg hogy nemcsak ezen a napon, hanem évköz­ben is, a szürke hétköznapokban is ki­fejezzük szeretetünket azzal, igyek­szünk jót tenni neki. Ha meghalt, ak­kor imádkozunk Érte. Gyerekkorom egyik kedvenc ol­vasmánya volt az bizonyos történet, amikor három édesanya megy’ a kút­hoz a falu szélére és közben beszél­getnek fiaikról. Az első azt mondta az én fiam olyan ügyes, mint egy artista, a másik azt mondja az én fiam, olyan szépen énekel, mint a csalogány. A harmadik édesanya nem szól sem­mit. Hát te nem mondasz semmit? kérdik tőle. Hát az én fiamban nincs semmi különleges. Ezt a beszélgetést hallja egy idős bácsi. Az asszonyok el­indulnak tele kannákkal hazafelé az öreg kíséri őket. Útközben jönnek a fiúk, valóban az első cigánykereke­zik, a másik énekel, mint a csalogány, a harmadik odamegy az édesanyjá­hoz és elveszi tőle a teli kannát és vi­szi. Megkérdezik az édesanyák az öregtől: No mit szól a fiainkhoz ? Az öreg csak ennyit válaszolt: én itt csak egy fiút láttam. Vajon mi melyikre hasonlítunk? Édesanyánknak igyekszünk a szere­tetünket cselekedeteinkkel alátá­masztani? Azzal a szeretettel, amivel Jézus szeretett bennünket. Jézus az utolsó vacsorán miután megmosta tanítványai lábát, miután átadta az általában a legkedvesebb vendégnek szánt falatot, Júdásnak, akiről tudta, hogy elárulja őt. Utána mondja Jézus apostolainak: Új pa­rancsot adok nektek: úgy szeressé­tek egymást, ahogy én szerettelek ti­teket. Arról ismerjenek meg benne­teket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. A görögnek két szava van az újra. Az egyik a neos, ami olyat jelent, hogy valami megújul, ami vök, de most újra lesz. Ilyen pL az új tavasz az új év. A másik szó az új kifejezésére, a kainos ez a lényegében új, vadona­túj, valami olyan, ami eddig nem volt. János evangélista az új parancsnál ezt a szót használja. A szeretetre is három kifejezése van a görögnek, ami szeretet három szintje is: az erosz, a filia és az agape. Az erosz a testi szeretet, a filia a tőlem telhető testvéri baráti szere­tet, az agape a jézusi szeretet, az an­nak ellenére való, szeretetet jelenti. Ezt az agapét Jézus nemcsak taní­totta, hanem be is mutatta. Ebbe az agapés szeretetben mindenki bele­fér, még az ellenfél és ellenség is... (igen még Ő is ,még ők is ) Ezzel a szeretettel szeret Jézus bennünket és azt kéri, hogy ezzel a szeretettel szeressük mi is egymást. Az első századokból fennmaradt kémjelentésekből kiderül, hogy a ke­resztények ellenségei is úgy látták, hogy a keresztényeket arról tehet fel­ismerni, hogy szeretik egymást és a nem keresztényeknek is segítenek, ott ahol tudnak. Ebben kell nekünk kitűnnünk, hogy soha ne mondhassák rólunk ezek is ugyanúgy gyűlölködnek, mint a világ fiai, hanem azt mondhassák: nézzétek mennyire szeretik egymást. Vonatkozik ez a közéletre is. Te­messük be szívünkben az árkokat, amelyek elválasztottak egymástól, törekedjünk az egységre. Váltsuk va­lóra a hazánkért mondott imádságot. Mindenható Istenünk! Áldd meg édes hazánkat és ma­gyar népünket, hogy feladatát mind­inkább megismerje, és a Tőled ka­pott hivatását betöltse. Állítsd vissza köztünk az egységet, szüntesd meg a viszálykodást, hogy a hit és szeretet által, jó és bal sors­ban egyaránt hűen szolgáljunk Ne­ked. Mária Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk! Ámen. Bacsmai László r.k. plébános

Next

/
Thumbnails
Contents