Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-07 / 9. szám
MOZAIK 2010. március 7. SZEKSZÁRDI 1ASÄI Háborús kincsek a megyeháza alatt Egy év alatt 700-an látták a szekszárdi Baka Múzeum gazdag gyűjteményét Borbandi György (balról) és Tálosi Zoltán fegyverben „Több mint ezer tárgy, relikvia és fotó” - hirdeti sorait két elszánt Tolna megyei fiatal magángyűjtő helytörténész, Borbandi György és Tálosi Zoltán az immár egy éve Szekszárdon megnyitott világháborús kiállításának szóróanyagán. Gyimóthy Levente És valóban: amint belépünk a vármegyeháza északi oldalán, a Várközből nyíló vasajtón át, egy merőben más világ tárul elénk. Egy végigszenvedett, véres és viharos, de tiszteletet érdemlő múlt hű lenyomatának világa, ahol a folyosóról az óvóhelynek is beillő helyiségekbe lépve a két világháború alatt készült fegyverekről, a vitrinekben pihenő relikviákról, fényképekről visszaköszön a háborúktól terhes, elmerengést parancsoló XX. század.- Mikor és hogy kerültetek kapcsolatba világháborús relikviák gyűjtésével? Borbandi György: - Závodi származású vagyok, humán menedzsment szakon végeztem Pécsett. A gyújtőszenvedélyem egészen kiskoromban, a nagymamámék padlásán kezdődött. Ott találtam dédapám első világháborús obsitképét, mely a kiállítás indulásától becses tárgyunk. Egy II. világháborús erdélyi bevonulási emlékéremmel folytattam, mely köré azóta jelentős méretű éremgyűjtemény fejlődött. Dédapám öccse vitéz főhadnagy volt, harcolt az I. és a II. világháborúban. Motivációm az ő fali képét nézegetve tudatosult bennem igazán. Egyébként 8-10 éve gyűjtöm a relikviákat komolyabban, aztán jöttek sorra az erdélyi, délvidéki, felvidéki tárgyak... Cserék, vásárlások, börzére járás tölti kik a szabadidőm. E hobbimban az internet is nagy segítségemre volt. Sajnos, iparszerűen hamisítanak a numizmatika tekintetében mindent, így vigyázni kell, mit veszünk. Tálosi Zoltán: - Jómagam Hőgyé- szen nőttem fel, nevelőtanárként dolgozom egy gyermekotthonban. A '80- as években, 14-15 éves koromban kezdtem el régi tárgyakat gyűjteni: először unokatestvéremmel cseréltem egy rozsdás forgópisztolyt meg egy régi szuronyt. Sajnos, mi már nem tudtunk kommunikálni az első világháborús veteránokkal. Mire a '90- es évekre megnyíltak a nyugati levéltárak számunkra, az öregek meghaltak, vagy csupán töredéküktől lehetett már valós adatszerű információkat megtudni. A bajt fokozza, hogy nálunk a levéltárak kutathatósága is bonyolultabb a nyugati országok viszonyaihoz képest. A szovjet levéltárak hatpecsétes titkairól nem is szólva...- A rendszerváltás éveiben kezdtél behatóbban foglalkozni a témával? T. Z.: - Igen, 1989 körül jelent meg egy veterán pilóta, Tobak Tibor könyve „Pumák földön-égen” címmel, amely teljesen más képet mutatott a második világháborús magyar légierőről Elkezdtem kutatni az akkori légi eseményeket, hol zuhantak le gépek. Objektív II. világháborús eseményleírás Tolna megyéről 1990- ig nem született, csupán a „gonosz fasiszták” és a „hős szovjetek” tükrében, a harci eseményekről pedig alig volt szó, hiányoztak a katonai alakulatok név- és számleírásai is... Az elmúlt időszak munkája volt számunkra, hogy a hiányos adatokra fényt derítsünk, a tényeket helyre tegyük. Anyakönyvek, alispáni mutatók, lezuhant gépek jelentéseinek átolvasása után aztán bővült a „kép”.-Az első nagyobb, beszerzett tárgy a megyéből? T. Z.: - Fácánkertben egy német repülőgép kényszerleszállást hajtott végre. Annak került elő két ajtaja: az egyik egy református imaház kútjának teteje volt, az onnan elköltözött család pedig a szomszéd pusztán őrizgette a másikat...- Hogyan jött az ötlet a Baka Múzeum létrehívására? B. Gy.: - Zolival Pakson futottunk össze jó pár éve, akkor ő már szervezett a megyében II. világháborús kiállításokat. A bonyhádi múzeumtól 2008-ban felkérést kaptunk, csináljunk egy első világháborús seregszemlét a tárgyainkból. Amikor szét kellett szedni, jött az ötlet egy állandó kiállításra, és elkezdtünk intenzívebben gyűjteni. A helyszínek tekintetében „falakba” ütköztünk... T. Z.: - Több helyet megnéztünk, így a vármegyeháza alatti üres helyiséget is. A megyénél úgy döntöttek, hogy az íjászokkal közösen osszuk fel ezt a Várköz felől nyíló helyet.- Mely tárgyakra vagytok a legbüszkébbek? B. Gy.: - Magyar és német zubbonyokra, melyekről tudjuk, kié voltak. Aztán kitüntetések, zubbonyok felszereléssel: azokra a dolgokra, melyek a katonák mindennapjait mutatják meg, rangjelzések, alakulati jelzésekkel.- Milyen csatornákon juttok hozzá a tárgyakhoz, adatokhoz? T. Z.: - Áttételesen gyakran köny- nyebb információkhoz jutni. Van egy kanadai magyar srác, akinek jó kapcsolata van Oroszországgal Ha egy Tolna megyei szovjet repülőgépről, vagy reptérről akarunk adatot gyűjteni, írok neki, ő pedig a forrásának utána néz, s eztán kapjuk meg az infót. B. Gy.: - Mivel sokan tudják, hogy gyűjtünk, felhívnak minket, hogy ezt meg azt meg kell nézni. Sokszor azért az ember mellényúl, s nem az van a helyszínen, amit vártunk. Akadnak, akik egy rozsdás bajonettért „kóros” összegeket próbálnak kicsikarni. A Tolna megyei és szekszárdi Honvéd Hagyományőrző Egyesület is sok segítséget nyújtott nekünk, nemrég megkerestek az 1945 utáni katonák is, hogy ők is szeretnének kiállítani. E tekintetben rengeteg kacat hever még a volt laktanya területén is...- Mi volta legnagyobb összeg amit egy tárgyért adtatok? Van-e a kiállításnak „ékszere”? B. Gy.: - Kiállítási ékszerünk sok van. Ha bejön egy hozzánk hasonló kaliberű gyűjtő, az tudja egy-egy tárgyról, hogy hasonlót nem fog látni máshoL Számomra egy kitüntetés sorért kifizetett hat számjegyű összeg volt a legnagyobb befektetés. Arra törekszünk, hogy javítsuk a gyűjtemény minőségét. Amiből sok van, abból eladunk, vagy cserélünk. T. Z.: - Birtokunkban van egy Jak9- es, még nem restaurált vadászrepülőgép-motor, ami igazi ritkaság. Magyar- országon nincs, Európában is alig van belőle. Pálfa és Simontornya között ástuk ki a földből.- Milyen a kiállítás látogatottsága? B. Gy.: - Zömmel iskolás, gimnazista csoportok jártak nálunk, de az idősebbek közül is jönnek. Egy doni túlélő járt például a közelmúltban nálunk, de Hadházi László humorista is nagy gyűjtő lévén, meglátogatott minket a szüreti napok alatt. Nem egészen egy év alatt közel 700 látogatót regisztráltunk.- Felkérés más kiállításokra? B. Gy.: - Augusztus 20-án lesz a pécsi egyházmegye felkérésére egy komoly, egy hetes numizmatikai világtalálkozó. Ott segítünk be néhány relikviával. Német egyenruhák a Baka Múzeum egyik vitrinjében
